Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden útamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.07.15-én.

Olvasandó: Zsoltárok 139:2-6 Igehirdető: Nagy Lajos

Ma egy hete a végére értünk a 25. zsoltárt versről versre feldolgozó, hat hetes meditációs sorozatunknak. Ma ismét egy zsoltár részletet hallottunk. Ezúttal a százharminckilencedik-ből. Egészen pontosan éppen azokból a verseiből idéztünk néhányat, amelyek nem szerepeltek még eddig. A 2012. február 20-i meditáció alkalmával elhangzott e zsoltár 1. verse: „…Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem” (Zsoltárok 139:1), valamint a 7-től 14-ig terjedő versek. Ez a  harmadik meditációs kötet 44-47. oldalán olvasható. Nem hangoztak viszont el akkor a közvetlenül az 1. vers után következő versek. Ezeket hallottuk az imént.

Nézd, mennyi ellenségem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel. Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem! Feddhetetlen becsület őrízzen engem, mert benned reménykedem. Szabadítsd ki, ó Isten, Izráelt minden nyomorúságából!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.07.08-án.

Olvasandó: Zsoltárok 25:19-22 Igehirdető: Nagy Lajos

Ma elköszönünk ettől a zsoltártól, amelynek versei hat héten át voltak útjelzőink. Annál inkább igaz ez – hogy útjelzőink voltak - hiszen a hat részből álló sorozat azzal indult, hogy „Útaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” (Zsoltárok 25:4,5) És ez az alapgondolat aztán végig ott húzódott a sorok között, minden egyes előző meditációban. Időnként fel-felelevenítve e fő témát, amely  tulajdonképpen végig meghatározta az egyes zsoltár részletek mondanivalóját. 

Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki! Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.07.02-án.

Olvasandó: Zsoltárok 25:15-18 Igehirdető: Nagy Lajos

 Ez már az ötödik meditációnk a 25. zsoltár alapján. Ez a mai idézet az ötödik egység gondolatkötegét igyekszik felölelni. Lássuk ezeket a gondolatokat sorjában. 

      Az eddig elhangzottak alapján – az elmúlt öt hétfői meditációnk üzeneteinek summájaként – optimális esetben lassan, így a zsoltár vége felé most már kikristályosodni látszik a végeredmény. Ami pedig Dávid király ars poetikája és egyúttal etikája is. Ugyanakkor dédelgetett reménység is ez a részéről, abban az értelemben, hogy mind többeket megnyert vagy megnyer az Isten útján való járásra. Az, hogy Ő teljes nyíltsággal egyedüli járható útként, egyetlen ajánlott útvonalként Isten útját ajánlja, részéről egyáltalán nem öncél. Ellenkezőleg. Kimondva-kimondatlanul az individuális kegyesség szintjéről észrevétlenül továbblép a közösségi evangélizálás szintjére, azzal, hogy Ő bizony teljes biztonsággal és utolérhetetlen bizonyossággal vallja, amit szeretné, ha mások is vallanának:  „Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.” 

      Milyen csapdából? Hát van itt csapda? Igen, van. Csapda az élet maga. Individuális értelemben csapda az esetleges túlzott önérzet, csapda az eltúlzott, vagyis téves önértékelés, csapda a túlzó nárcizmus, vagyis a túlzott önszeretet.

Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik útat válassza. Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet. Közösségben van az Úr az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.06.24-én.

Olvasandó: Zsoltárok 25:12-14 Igehirdető: Nagy Lajos

Negyedik alkalommal hajolunk a különlegesen gazdag tartalmú 25. zsoltár Igéi fölé. Elöljáróban röviden tekintsük át az eddig elhangzottakat vázlatosan, hogy hozzájuk tudjuk kapcsolni a mai üzenetet és a gondolati kontinuum megvalósuljon.

      Első alkalommal a helyes módon történő útkeresés volt a fő téma, amúgy imádságos dávidi módon: „Útaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” (Zsoltárok 25:4) Rá egy hétre már keményebb eledelnek bizonyult a központi téma, a bűn kérdés: „Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám…” (Zsoltárok 25:7) Ráadásul ez a kényes téma, a bűn kérdés átnyúlt a harmadik hétfőre is, megfűszerezve a szerző, Dávid király regényes, ám teljes mértékben hitvalló élete epizódjainak felvillantásával. Annak fényében, amit Ő így fogalmazott meg a zsoltárban: „A te nevedért, ó Uram, bocsásd meg bűneimet, mert sok van!” (Zsoltárok 25:11) Ezek elhangzása után érkeztünk meg mai idézetünkhöz: 

      „Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik útat válassza. Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet. Közösségben van az Úr az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket.”  Először tehát megint felvillan a gondolat, hogy az istenfélő embernek meg fogja mutatni az Úr a helyes útat. 

Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó útat. Az alázatosokat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosokat. Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. A te nevedért, ó Uram, bocsásd meg bűneimet, mert sok van!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.06.17-én.

Olvasandó: Zsoltárok 25:8-11 Igehirdető: Nagy Lajos

 Harmadik hete keressük az üzenetet a 25. zsoltár Igéi alapján. Ami ma egy hete körvonalazódni látszott, ma már megerősíthetjük: egy a tavaly őszihez hasonló zsoltár sorozat  kezd megvalósulni. 

      Az eddig elhangzottakból az már kiderült és megerősítést nyer a mai alapigében is, hogy ezen a zsoltáron mint egy vörös fonal, úgy halad végig a bűn-kérdés különféle megvilágításba helyezett gondolata. Nem véletlen ez, hiszen a Biblia egyetlen lapján sem titkolja: Isten kiválasztottai maguk is gyarló, bűnös emberek. Közülük messze kimagaslik Dávid király szellemi-lelki kvalitásaival, aki összesen 73 zsoltárnak – köztük a 25. zsoltárnak is - a szerzője. Története nem akármilyen személyiséget takar. Az egykori pásztorfiú, az Isai fia, király- elődjét, Saul királyt megindító hárfajátékával megmenti depressziós betegségéből (I.Sámuel 16:23). Egyetlen parittya segítségével legyőzi a hatalmas, állig felfegyverkezett Góliátot, miután azt mondja neki: „…Te karddal, dárdával és paizzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael seregeinek nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illettél.” (I.Sámuel 17:45) Krisztus előtt 1010-ben királlyá választják. Megszervezi Izrael központosított hatalmát. Karizmatikus vezető, mennyei magasságokban szárnyal.

Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.06.10-én.

Olvasandó: Zsoltárok 25:6-7 Igehirdető: Nagy Lajos

Ma egy hete, a Szentháromság Vasárnapját követő második hétkezdő meditációnkban – gőzerővel elindulva immár az „ünneptelen félév” ismeretlen útjai felé – ugyanebből a zsoltárból kerestük az üzenetet: „Útaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” (Zsoltárok 25:4,5) 

      Ezúttal a zsoltár további verseit vegyük bonckés alá s lássuk: milyen tanulsággal szolgálhatnak. Tavaly ősszel már volt egy öt részből álló zsoltár-sorozatunk – akkor az 56. zsoltár versei alapján. (Ez a sorozat a harmadik meditációs kötet 178. oldalától a 196. oldalig található.) Most folytassuk az egy héttel ezelőtt megkezdett 25. zsoltárt. Még az is meglehet, hogy ebből is lesz egy sorozat?

Útaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.06.3-án.

Olvasandó: Zsoltárok 25:4-5 Igehirdető: Nagy Lajos

 A múlt hétfői hétkezdő meditációnkban – a megelőző Szentháromság Vasárnapjára tekintettel - részletesen elemeztük a Szentháromságról szóló tannak a legalapvetőbb –  nem csak a hitvallók által vallott, hanem az általános műveltség szempontjából is fontosnak tekintendő – tudnivalókat. Mai meditációnkban tekintsük át: mit jelent az élet gyorsváltóján, az idő futószalag-szerű, mozgólépcső-szerű rögös útján előre haladni? Mérföldköveket magunk mögött hagyva, az élet mérhetetlen országútján töretlenül fontolva haladva és lehetőleg megfontoltan véve az akadályokat, új kezdések, új életfejezetek nyitányán milyen érzésekkel is kell vagy kellene továbblépnünk – ez itt a nagy kérdés.