Miképpen vélekedtek a Messiás felől, kinek a fia ő?

Textus: 
Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé. Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” [ Zsolt 110,1 ; ApCsel 2,34-35 ; Zsid 1,13 ] Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia? De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé. Mt 22: 41 – 46.

Igehirdető: Faust Gyula

Szükségből

Énekek: 167: 1-3; 166: 1-4; 475: 1-3; 395.

Bibliaolvasás: ApCsel 4: 23-31.

Alapige: ApCsel 4: 29-30.

Igehirdető: Faut Gyula

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2016.05.17-én

Olvasandó: 
Jóel 3:1-5 -  Apostolok Cselekedetei 2:1-4,6,12-18 
Efezus 4:30

Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Még a szolgákra és szolgálólányokra is kitöltöm lelkemet abban az időben. Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap elsötétül, a hold vérvörössé válik, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét…

Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak…Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni…Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? Mások azonban gúnyolódva mondták: édes bortól részegedtek meg. Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját és így szólt hozzájuk: Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Figyeljetek szavaimra, és tudjátok meg, mit jelent mindez! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van, hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra...”    

És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.

Igehirdető: Nagy Lajos

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2016.04.18-án

Olvasandó: Apostolok Cselekedetei 5:30-42

A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Isten őt mint fejedelmet és szabadítót emelte a jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. Mi tanui vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanuja a Szentlélek, akit azoknak adott Isten, akik engedelmeskednek neki. Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük. De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és megparancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki ezeket az embereket. Azután így szólt a nagytanácshoz: Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel! Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és ügyük semmivé lett. Azután felkelt a galileai Júdás az összeírás idején. Sokakat állított a maga pártjára, de ő is elpusztult; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül, ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhetne, hogy Isten ellen harcoltok. Azok hallgattak rá, behívatták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és elbocsátották őket. Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti tanítással a templomban és házanként, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus.

Igehirdető: Nagy Lajos

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2016.04.11-én

Olvasandó: Apostolok Cselekedetei 26:19-29

…Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni népének és a pogányoknak. Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz. Pál azonban így válaszolt: Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédeket szólok. Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek! Pál pedig így válaszolt: Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nemcsak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül.

Igehirdető: Nagy Lajos

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2016.04.04-én

Olvasandó: Apostolok Cselekedetei 23:1-11

Pál rátekintett a nagytanácsra, és így szólt: Testvéreim, férfiak, én teljesen tiszta lelkiismerettel szolgáltam Istennek mind e mai napig. Anániás főpap ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon. Pál ekkor így szólt hozzá: Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz felettem a törvény szerint, mégis a törvény ellenére azt parancsolod, hogy megüssenek? Erre az ott állók ezt mondták: Isten főpapját gyalázod? Pál így válaszolt: Nem tudtam, testvéreim, hogy főpap. Mert meg van írva: „Néped fejedelmét ne átkozd!” Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük a szadduceusok, másik részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács előtt: Testvéreim, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak feltámadásába vetett reménységem miatt vádolnak engem. Mihelyt ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a gyűlés véleménye megoszlott. A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig vallják mindegyiket. Nagy kiáltozás támadt, a farizeuspárti írástudók közül néhányan felállva hevesen vitatkoztak, és így szóltak: Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha valóban Lélek szólt hozzá vagy angyal? Mivel a  felfordulás egyre nagyobb lett, az ezredes attól félve, hogy Pált széttépik, megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye a várba. Aznap éjjel pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!

Igehirdető: Nagy Lajos

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,2015.04.13-án

Olvasandó: Apostolok Cselekedetei 3:12-16

…Péter…így szólt a néphez: Izráelita férfiak, miért csodálkoztok ezen? Miért néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és az Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Őt Isten feltámasztotta a halálból, aminek mi tanui vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg Jézus neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.

Igehirdető: Nagy Lajos

Szentlélek által részesülünk az Isten váltságban, Krisztusban!

Vörösberény, Felnőtt keresztség 2015.április 4. Nagyszombat.

Alapige: ApCsel 8: 26 – 39.

Igehirdető: Faust Gyula

Emlékezetes nap ez az életetekben. Izrael hagyománya szerint ma az Úr nyugalomnapja van, kétszeresen is. Először, mert megparancsolta Isten Mózesnek, hogy népe szentelje meg az Úr szombatját, másodszor pedig azért, mert ez az idő egybeesik Krisztus Urunk sírban való nyugvásával. Mindez mit sem ér, ha mi magunk nem lehetünk a részesei az Úr nyugalmának. A szombat csupán üres hagyomány, erőtlen emlékezet, ha az Úr maga nem visz be bennünket a nyugalmába.

Tegnap, nagypénteken azt kérdeztük, hogy mi mennyire közelíthetjük meg önerőnkből Krisztus szenvedésének a titkát? Milyen közel jutunk a megfeszített Krisztushoz. Mennyivel leszünk közelebb, ha elzarándokolunk a Golgotára? Ha negyven napon át böjtölünk és imádkozva járulunk elébe? Minden vallásos próbálkozásunkat ahhoz a „Napra szállási” lehetetlen kísérlethez tudom hasonlítani, amikor a legkülönbek is az égitesthez mérten szinte végtelen messzeségben minden nagyra törő hiúságukkal együtt elégve és elhamvadva megsemmisülnek. Valahol a Filippi szigeteken, nagypénteken egy turisztikai látványossággá és show műsorrá süllyedt látványosság keretében némelyek orvosi felügyelet alatt keresztre feszíttették magukat. Vajon beléphettek-e ők és a nézőik ez által Krisztus halálának titkába? Határozottan nem! Urunk halála teljesen más dimenzió, melynek csupán az árnyéka vetült a mi emberi történelmünkbe és személyes történetünkbe, de annak mindenekre kiterjedő lényegéből egyedül és kizárólag személyesen Krisztus részesít bennünket, mégpedig azon az úton, amelyet ő jelölt ki, abban az órában, amit a mennyei Atya rendelt el, az öncsonkító keresztre feszítés pedig nincs közötte, ahogy az öngyilkos robbantás sem és semmilyen önjelölt mártíromság.

Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!... Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: „Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.”

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.09.22-én.

Olvasandó: I.Mózes 1:27,28 – Apostolok cselekedetei 17:26-29  Igehirdető: Nagy Lajos

Az elmúlt nyáron volt egy hét héten át tartó teremtés- sorozatunk. Egy aspektusát azonban korántsem merítettük ki teljesen. Nevezetesen: Mivégre, milyen céllal teremtette Isten az embert? Vagy szekularizált frazeológiával fogalmazva: Miért is alakulhattak úgy a dolgok a fejlődéstörténet során, hogy sor került a homo sapiens előállására?

A Szentlélek Isten visszahelyez bennünket emberségünkbe

Fohász: Szentlélek Isten Mózes által így szólt: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, amit csak szólánd néktek. Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. ApCSel 3: 22.

Bibliaolvasás: Luk 5:1- 11.

Alapige: ApCSel 22: 3 – 11.

Igehirdető: Faust Gyula

Pünkösdkor sok megmagyarázhatatlan természetfeletti csoda történt. Szél zúgásához hasonló morajlás, kettős tüzes lángnyelvek, remegő föld, különös nyelveken szólás, oly módon, hogy a hallgatók, ki-ki saját édesanyja bölcsőénekét ismerte fel benne, de mindezek csak állványzat voltak a készülő épület körül, amely mi vagyunk. Mennyei Atyánk nem ezeken az állványzatokon keresztül kíván megszólítani, hanem a testvérré formált embertársadon keresztül, az olyan testvéren keresztül, amilyen Ananiás Saulnak, Saul pedig Ananiásnak lett.

Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.04.22-én.

Olvasandó: Apostolok Cselekedetei  4:33    Igehirdető: Nagy Lajos

Egy héttel vagyunk Húsvét ünnepe után. Mai meditációnk gondolatmenetének irányát azonban még meghatározza a feltámadás grandiózus kérdés-csomagjának gazdag tartalmú vetülete.

      Múlt kedden Pál apostol ajkáról azt hallottuk, hogy Ő bizony – mint mondja - hőn óhajtja: „…hogy megismerjem őt – mármint Jézus Krisztust - és feltámadása erejét… hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.” (Filippi 3:10,11) Nagyon fontos tudnunk, hogy Pál még nincs ott a kereszt alatt, nem közvetlenül részesül a feltámadás esemény élményében sem. Ő akkor még más utakat jár. Üldözi a Krisztus-követőket. Ellenben a farizeusi életének egy bizonyos pontján, amikor – a Biblia tudósítása szerint - épp bosszútól lihegve Damaszkuszba tart s fanatikus gyűlölettel akarja begyűjteni és letartóztatni a keresztyéneket, csoda történik. Látomásban megjelenik Neki a Feltámadott, Ő földre esik, amikor az audícióval is párosuló jelenés során azt hallja: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő visszakérdez: „Ki vagy, Uram?” Mire hangzik a válasz: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” (Apostolok Cselekedetei 9:4,5) És ekkor megtörténik az a bizonyos pálfordulás. Ugyanez a Pál apostol beszél tehát későbben a feltámadás tényének erejéről. 

Ekkor felállítottak kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, és így imádkoztak: „Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.” Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.02.24-én.

Olvasandó: Apostolok Cselekedetei 1:23-26    Igehirdető: Nagy Lajos

Mátyás napja van. A katolikus naptárban Szent Mátyás apostol neve áll ezen a napon. Többféle Mátyásról is tudunk. A magyar lélek tudatában e név hallatán azonnal az igazságos Mátyás király képe kezd el derengeni. Aztán tovább mozgatva a fantáziánkat, természetesen eszünkbe jut így február végén a népi bölcsesség megfigyelése. Eszerint: ahol a Zsuzsanna-nap, vagyis február 19-e nem szüntette meg a fagyot, Mátyás fogja megtörni a tél hatalmát. Ha viszont Mátyás nem talál jeget, akkor csinál.