Sikeres állásinterjú a „Góliát projekt” nagy vállalkozásában

Köszöntés: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett. Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom. Vitéz harcos az Úr; az ő neve Jehova.” 2Móz 15:1 – 3.

Olvasandó ige: 1Sámuel 17: 25 - 54.

Alapige: Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi. 2Móz 20:7.

Cselekedjünk igazságot, hogy mindenki megtudja a földön, hogy az anyaszentegyháznak élő Ura és Istene van!

Igehirdetés Reformáció 501. alkalmából, Vörösberény

Énekek: 1: 1; 392: 1-4; 393: 1-2;390: 1-2; 436; 440; 447.

Köszöntés: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.[1] [5Móz 10,12; Hós 6, 6; Ám 5,2 4] Az Úr hangosan kiált a városnak – és üdvös dolog félni az ő nevét –: Engedelmeskedjetek a vesszőnek, és annak, aki azt rendelte!” Mikeás 6: 8 – 9.

Alapige: „Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál.[2] [Zsolt 20,8] Még ma kezembe ad az Úr, leváglak, és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben. És megtudja ez az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az Úr. Mert az Úr kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket.” Sám 17: 45-47.

Hétkezdő meditáció a Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrumában 2017.01.23-án

A tizenhat fiatal magyar áldozatot követelt veronai autóbuszbaleset  miatti nemzeti gyásznap reggelén

Igehirdető: Nagy Lajos

Mielőtt mai szokásos hétkezdő meditációnk Igéinek kifejtésére kerülne sor, nem mehetünk el a mai gyásznap által ránk rótt kötelességünk felemlítése nélkül. Tizenhat magyar fiatal életet követelt a szombatra virradó éjszaka Verona mellett  történt autóbusz tragédia. Amikor imádságos lélekkel, messzemenő szolidarítással a Gyermeküket elvesztő Szülő-társainkra gondolunk, egyetlen egy dolog van, ami megvígasztalhatja lelkünket. Ez pedig az Istenbe fogódzás. Ez az a pont, ahol nincsen más segítség! Egyedül Tőle várható a fájdalmakra enyhülés. Hogy ezt realizálni tudjuk magunkban, legalábbis valamilyen szinten, ennek érdekében lássuk, mit üzen ebben a tragikus élethelyzetben a Biblia. 

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2016.05.02-án

Olvasandó: I.Sámuel 1:1,2,20-28 

Volt egy ember Rámátajim Cófimból, Efraim hegyvidékéről, akinek Elkána volt a neve; efrátai volt, Jeróhámnak a fia, aki Elihú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia volt. Két felesége volt; az egyiknek Anna, a másiknak Peninná volt a neve. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem voltak gyermekei… Egy idő múlva Anna teherbe esett, és fiút szült, Sámuelnek nevezte el, mert ezt mondta: Az Úrtól kértem őt. És mikor fölment az az ember, Elkáná, egész háza népével, hogy bemutassa az Úrnak az évenkénti áldozatot, és teljesítse fogadalmát, Anna nem ment el, hanem ezt mondta férjének: Majd az elválasztása után viszem el a gyermeket, hogy megjelenjék az Úr előtt, és végleg ott maradjon. A férje, Elkáná ezt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod. Maradj itthon, amíg elválasztod. Csak az Úr tartsa meg ígéretét! Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta. Miután elválasztotta, elvitte magával, és vele együtt vitt egy hároméves bikát, egy véka lisztet meg egy tömlő bort, és bevitte az Úr házába, Sílóba. A gyermek még kicsiny volt. Akkor levágták a bikát, a gyermeket pedig bevitték Élihez. Az asszony ezt mondta: Kérlek, uram! Az életemre esküszöm, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted, és imádkozott az Úrhoz. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amivel hozzá folyamodtam. Ezért most én is, kérésemnek megfelelően felajánlom őt az Úrnak. Legyen egész életére az Úrnak ajánlva! És ott imádták az Urat.

Igehirdető: Nagy Lajos

Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az Úr segített el bennünket egészen idáig!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.08.25-én.

Olvasandó: I.Sámuel 7:12   Igehirdető: Nagy Lajos

 E ma megkezdett hét végén – ha Isten kegyelméből megérjük - le fog telni az esztendő kétharmada. Vajon milyen emóciókat ébreszt bennünk a tény, hogy sorban tépődnek le a képzeletbeli naptárunk lapjai? Miközben a bibliai Jóbbal mondhatjuk: „Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél…” (Jób 7:6) Igen, a huszonegyedik század az egyre gyorsuló idő százada. Minden sarkán a világnak, minden szinten, minden tekintetben egy eszeveszett rohanás, Radnótitól kölcsönvett szókapcsolattal egy erőltetett menet tapasztalható nap, mint nap. Nincs kivétel még véletlenül sem, mert sodródunk, sodortatunk a világ eszelősen felgyorsult folyásával.

Látni a láthatatlant

Vasárnap délelőtti igehirdetés a Vörösberényi Református Egyházközségben.
Igehirdető neve: Faust Gyula
Bibliaolvasás: Ef 6:10-24. Alapige: 1Sámuel 17: 1-9; 22-37.

Köszöntés: Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, Aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Fil 2:5-8