Ragyogjon bennünk az Atya Isten dicsősége!

Igehirdető: Faust Gyula

Köszöntés: A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Jakab 3: 17.

Alapige:            Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.[1] Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak.[2] 2 Kor 4: 5-7

Azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket

Alapige: Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene; Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba [esteket] azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. Mert amint bőséggel kijutott nekünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által. De akár nyomorgattatunk, a ti vigasztalástokért és üdvösségetekért [van az], mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk; akár megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért és üdvösségetekért [van az]. És a mi reménységünk erős felőletek. 2Kor 1: 3 – 4

Érted mindenét eladja, amije van!

Köszöntés: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene, Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba [esteket] azzal a vigasztalással, amellyel Isten vígasztal minket. Mert amint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által. De akár nyomorgattatunk, a ti vigasztalástokért és üdvösségtekért [van az], mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk; akár megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért és üdvösségtekért [van az]. És a mi reménységünk erős felőletek. Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok a szenvedésben, azonképpen a vigasztalásban is.” 2Kor 1: 3 - 7.

Bibliaolvasás: 2Kir 5: 1 – 5; 9 – 15.

Alapige: Máté 13: 44 – 46

Igehirdető: Faust Gyula

Istennek Fia minden alakalommal példázatokban[1] szólt az Isten királyságáról, uralkodásáról. Szándékosan fogalmaztam így, mert a „mennyek országa” görög kifejezés sokkal inkább jelenti Isten cselekvését, mintsem egy térképpel megtalálható földrajzi helyet. Krisztus Urunk, amikor azt mondja, hogy hasonló a mennyek országa az emberhez, aki talál, elrejt, eladja mindenét, megvásárol, akkor cselekvést hasonlít cselekvéshez. Egészen pontosan az Atya Isten cselekvését példázza egy számunkra is megfogható és befogadható egyszerű példával. Ha tehát én napszámos lennék, és a mezőn valakinek a földje megművelésekor egy kincsre találnék, vajon nem tennék meg mindent, hogy az a kincs a tulajdonom legyen? Ha pedig, kereskedő volnék, és egy nagy értékű gyöngyre találnék, amit jó áron adnak el, vajon nem tennék-e meg mindent, hogy az árának többszörösét érő igazgyöngyöt megszerezzem? Ki az közületek, aki nem így cselekedne? Vajon, van-e épeszű ember, aki nem pontosan így cselekedne? Mindenki ezt teszi, - vonja le a következtetést Jézus.