Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,2015.08.17-én

Olvasandó: II.Mózes 7:26-8:11

Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és ezt mondd neki: Így szól az Úr: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem! Mert ha nem akarod elbocsátani, akkor én békákkal verem meg országod egész területét. Békák hemzsegnek a Nílusban, majd kijönnek belőle, és bemennek a házadba, a hálószobádba, az ágyadba, udvari embereid házába, néped közé, a kemencékbe és a sütőteknőkbe. Rád másznak majd a békák meg népedre és udvari embereidre. Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak, hogy nyújtsa ki kezét botjával együtt a folyók, a csatornák és a tavak fölé, és hozza föl a békákat Egyiptom földjére! Áron kinyújtotta kezét Egyiptom vizei fölé, mire feljöttek a békák, és ellepték Egyiptom földjét. De a mágusok is így cselekedtek titkos mesterségükkel, és békákat hoztak föl Egyiptom földjére. Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta: Könyörögjetek az Úrhoz, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről! Én pedig elbocsátom a népet, hogy áldozzon az Úrnak. Mózes azt felelte a fáraónak: Tetszésedre bízom, hogy amikor könyörgök érted, udvari embereidért és népedért, mikorra kérjem, hogy nálad és a házaidban pusztuljanak ki a békák, és csak a Nílusban maradjanak meg. Holnapra – felelte a fáraó. Mózes ezt mondta: Úgy lesz, ahogyan mondod, hogy megtudd: nincs hasonló a mi Istenünkhöz, az Úrhoz. Eltávoznak a békák tőled, házaidból, udvari embereidtől és népedtől, és csak a Nílusban maradnak meg. Mózes és Áron kijött a fáraótól. Mózes azután az Úrhoz kiáltott a békák miatt, amelyeket a fáraóra küldött. Az Úr pedig Mózes szava szerint cselekedett: kipusztultak a békák a házakból, az udvarokból és a mezőkről. Akkor halomba hányták őket: egyik rakás a másikat érte, és bűzlött az egész ország. Amikor a fáraó látta, hogy enyhült a baj, konok maradt a szíve, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta az Úr.

Igehirdető: Nagy Lajos

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,2015.08.10-én

Olvasandó: II.Mózes 7:14-25

Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Konok a fáraó szíve, nem akarja elbocsátani a népet. Menj el a fáraóhoz reggel, amikor kimegy a vízhez! Állj eléje a Nílus partján, és vedd kezedbe azt a botot, amely kígyóvá változott! Ezt mondd neki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljanak nekem a pusztában! – de te nem hallgattál rám mindeddig. Így szól azért az Úr: Ebből tudod meg, hogy én vagyok az Úr: A kezemben levő bottal ráütök a Nílus vizére, és az vérré változik. A Nílusban a halak elpusztulnak, a Nílus pedig megbüdösödik, úgyhogy az egyiptomiak nem tudnak majd vizet inni a Nílusból. Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei fölé, folyói és csatornái, tavai és valamennyi víztározója fölé, hogy vérré váljanak. Legyen vér Egyiptom egész földjén, még a fa- és a kőedényekben is! Mózes és Áron úgy cselekedett, ahogyan az Úr parancsolta. Fölemelte a botját a fáraó és udvari emberei szeme láttára, ráütött a Nílus vizére, és a Nílus vize mind vérré változott. A Nílus halai elpusztultak, a Nílus megbüdösödött, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílus vizéből. Vér volt Egyiptom egész földjén. De Egyiptom mágusai is ugyanezt tették titkos mesterségükkel, ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta az Úr. A fáraó sarkon fordult és hazament; nem vette szívére a dolgot. Az egyiptomiak pedig mind elkezdtek ivóvízért ásni a Nílus környékén, mert nem tudtak inni a Nílus vízéből. És ez így ment hét napig, miután megverte az Úr a Nílust.

Igehirdető: Nagy Lajos

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,2015.08.03-án

Olvasandó: II.Mózes 7:1-13

Az Úr azt mondta Mózesnek: Lásd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mintha isten volnál. Testvéred, Áron pedig a prófétád lesz. Te mondj el neki mindent, amit én parancsolok neked! Testvéred, Áron meg beszéljen a fáraóval, hogy bocsássa el országából Izrael fiait! Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és bár sok jelet és csodát teszek Egyiptom földjén, a fáraó mégsem hallgat majd rátok, amíg rá nem teszem kezemet Egyiptomra. Akkor majd kihozom seregeimet, az én népemet, Izráel fiait Egyiptomból súlyos ítéletekkel. Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, ha kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom közülük Izráel fiait. Mózes és Áron eszerint jártak el. Úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta nekik az Úr. Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom éves volt, amikor beszéltek a fáraóval. Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Ha így szól hozzátok a fáraó: Tegyetek valami csodát! – akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, és dobd a fáraó elé, hogy kígyóvá változzon! Bement azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogyan az Úr parancsolta. Áron odadobta a botját a fáraó és udvari emberei elé, és az kígyóvá változott. Akkor a fáraó is hívatta a bölcseket és varázslókat, és azok, Egyiptom mágusai is ugyanazt tették a maguk titkos mesterségével: mindegyikük odadobta a botját, és azok kígyóvá változtak. De Áron botja elnyelte az ő botjaikat. A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta az Úr.

Igehirdető: Nagy Lajos

Az Exodus-történetről szóló, már három hónapja tartó meditációs sorozatunk tizennegyedik darabjának alapigéje jelentős fordulatot hoz a drámai történetben. Eddig még mindig csak az előkészületekről hallottunk. Ezúttal most a fáraó s Mózes és Áron többször, többféle megvilágításban ecsetelt, gondosan előkészített nagy találkozása leírásának részesei vagyunk. Ebben a rövid tudósításban van valami nagyfokú ridegség. Az is durván szembeötlő, hogy mennyire egyenlőtlenek az esélyek ebben a nehézkes kommunikációban.

      A korábbiakban már vázolt stratégia szerint Mózes szószólója Áron. Ebben a szakaszban pedig már ennél több is kiderül: „Az Úr azt mondta Mózesnek: Lásd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mintha isten volnál. Testvéred, Áron pedig a prófétád lesz. Te mondj el neki mindent, amit én parancsolok neked! Testvéred, Áron meg beszéljen a fáraóval, hogy bocsássa el országából Izrael fiait!...” Isten számára fontos ez a gondosan megkonstruált koreográfia. Mózes úgy tűnjék fel a fáraó szemében mint egy isten, Áron pedig mint egy próféta. Óriási ötlet! Mózes nemcsak pusztán – mintegy – értelmi szerzőként vagy ihletőként áll a „szájával” s nyilvánvalóan Istentől jövő szavaival Áron mellett. Hanem teljhatalmat kap Istentől arra nézve, hogy Isten nevében lépjen fel a fáraóval szemben, Áront pedig prófétájaként „hasznosítsa”. 

      A próféták azonban nem csupán csak recitálni szokták Isten üzenetét. Hanem gyakorta jeleket is produkálnak. Ezért Áronnak is csodát kell tennie a fáraó szeme láttára. Megteszi hát és a földre ejtett bot kígyóvá változik – ahogyan az az isteni forgatókönyvben előre megíratott. 

      Azonban van itt valami, ami kicsit összekuszálja a képet. A fáraó felszólítására az egyiptomi mágusok, varázslók is képesek Áron attrakciójára. Ami esetleg kérdőjelet rajzolhat Mózes és Áron isteni erejére és autoritására nézve. 

      „De – még mielőtt nagyobb jelentőséget tulajdonítanánk ennek a közbülső epizódnak, halljuk a folytatást: -  Áron botja elnyelte az ő botjaikat. A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta az Úr.” A fáraó Áron látható erőfölénye és tudásfölénye ellenére nem ismeri el győzelmüket. Úgy gondolkozik: az lehet, hogy most egy csatát megnyertetek, a háborút viszont végül menthetetlenül el fogjátok veszíteni. A fáraónak fogalma sincs arról, hogy az ő engedetlensége, keményszívűsége és makacs, hajthatatlan magatartása végső soron nem az ő „érdeme”, nem az ő szerzeménye, nem az ő „sajátja”. Isten eleve elvégzett akaratából alakulnak így a dolgok, mégpedig azért, hogy Isten mindenek felett való hatalmát épp egy erős ellenféllel szemben való harcban mutassa majd fel. Ezért mondja „…Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és bár sok jelet és csodát teszek Egyiptom földjén, a fáraó mégsem hallgat majd rátok, amíg rá nem teszem kezemet Egyiptomra. Akkor majd kihozom seregeimet, az én népemet, Izráel fiait Egyiptomból súlyos ítéletekkel. Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, ha kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom közülük Izráel fiait…” 

      Ettől még – hogy a fáraó szerepét így át kell értékelnünk magunkban - nem feltétlenül szükséges, hogy mindjárt szimpatikussá is váljon a szemünkben. De azt világosan látni kell, hogy konoksága egy magasabb isteni akarat eszköze. Maga Isten tette őt konokká, hogy ezáltal még inkább szembeötlően kiderüljön, ki is hát az Úr mennyen és földön. Ez a céltudatos isteni akarat azt éri el, hogy a fáraó elvakultan, szemellenzősen, a hatalomtól megmámorosodjon, ami aztán végső soron a vesztét is fogja jelenteni. Ebben az összefüggésben már most meg kell előlegeznünk a hírt: a fáraó végül is, elnyerve büntetését, majd a Vörös tengerben vész el.  

      A Mózes-történetnek e mai, tizennegyedik szelete abba az irányba terelgeti újszövetségi tartalommal megtöltött hitünket, hogy lássuk és belássuk Pál apostol állításának igaz voltát: „…Nem a félelem  lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (II.Timóteus 1:7) Mózes ezt még így nem tudja, nem tudhatja, hisz Ő az Ószövetségnek a kimagasló alakja s mint ilyen, mit sem tud még az Új Szövetségről, az Isten és emberek közötti szövetség Jézus Krisztus megváltó szeretete által történő majdani megújításáról. Azonban a „ráutaló magatartás”-ával Mózes mégis nagyon sokat elárul és még többet fog elárulni ezután abból, hogy mennyire életszerűen, korszerűen és főleg reálisan látja Ő Isten szerepét a nép és  saját maga életében.  

      Feleljünk a ma elhangzottakra Johann Sebastian Bach: „80. Reformáció Kantátá”-ja vezérkoráljának Luther Márton által írt szövegével:

Erőnk magában mit sem ér,

Mi csakhamar elesnénk;

De küzd értünk a hős vezér,

Kit Isten rendelt mellénk.

Kérdezed: ki az?

Jézus Krisztus az,

Isten szent Fia,

Az ég és föld Ura,

Ő a mi diadalmunk.

(Református Énekeskönyv, 390. dicséret 2.)  

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész  

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,2015.07.27-én

Olvasandó: II.Mózes 6:14-30

Ezek voltak a nagycsaládok fejei: Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók és Pallú, Hecrón és Karmi. Ezek voltak Rúben nemzetségei. Simeon fiai voltak: Jemúél, Jámin és Óhad, Jákin, Cóhár és Saul, egy kánaáni nő fiai. Ezek Simeon nemzetségei. Ezek pedig Lévi fiainak nevei, származásuk szerint: Gérsón, Kehát és Merári. Lévi százharminchét évet élt. Gérsón fiai voltak: Líbni és Sírni, nemzetségeik szerint. Kehát fiai voltak: Amrám és Jichár, Hebrón és Uzziél. Kehát százharminchárom évet élt. Merári fiai voltak: Mahli és Músi. Ezek Lévi nemzetségei származásuk szerint. Amrám feleségül vette Jókebedet, apja húgát, ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám százharminchét évet élt. Jichár fiai voltak: Kóráh, Nefeg és Zikri. Uzziél fiai voltak: Misáél, Elcáfán és Szitri. Áron feleségül vette Elisebát, Amminádáb leányát, Nahsón húgát, ő szülte neki Nádábot és Abihut, Eleázárt és Itamárt. Kórah fiai voltak: Asszir, Elkána és Abiászáf. Ezek a kórahiak nemzetségei. Eleázár, Áron fia Pútiél egyik leányát vette feleségül, ez szülte neki Fineás. Ezek a léviták családfői nemzetségeik szerint. Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt mondta az Úr: Vezessétek ki Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint! Ők – Mózes és Áron – beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izráel fiait Egyiptomból. Amikor az Úr Egyiptom földjén beszélt Mózessel, így szólt az Úr Mózeshez: Én vagyok az Úr! Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked! Mózes azonban így beszélt az Úr előtt: Hiszen én még a beszédben is ügyetlen vagyok! Hogyan hallgatna rám a fáraó?

Igehirdető: Nagy Lajos

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,2015.07.20-án

Olvasandó: II.Mózes 6:1-13

Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Majd meglátod, mit teszek a fáraóval: erős kéz kényszeríti arra, hogy elbocsássa, erős kéz kényszeríti arra, hogy elűzze őket országából. Azután beszélt Isten Mózessel, és azt mondta neki: Én vagyok az Úr! Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint „Mindenható Isten”, de azt a nevemet, hogy”Úr”, nem nyilatkoztattam ki nekik. Szövetségre is léptem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak. Meghallottam Izráel fiainak jajkiáltását is amiatt, hogy az egyiptomiak rabszolgamunkára kényszerítik őket, és visszaemlékeztem szövetségemre. Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az Úr, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától, és megmentelek benneteket a nekik végzett rabszolgamunkától, megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. Népemmé fogadlak titeket, én pedig Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki megszabadítlak benneteket az egyiptomi kényszermunkától. Azután beviszlek benneteket arra a földre, amelyről megesküdtem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom, és nektek adom majd azt örökségül. Én vagyok az Úr! Mózes pedig elbeszélte mindezt Izráel fiainak. De nem hallgattak Mózesre kishitűségük és a kemény munka miatt. Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Menj be a fáraóhoz, Egyiptom királyához, és mondd meg neki, hogy bocsássa el országából Izráel fiait. Mózes azonban így beszélt az Úr előtt: Hiszen Izráel fiai sem hallgatnak rám! Hogyan hallgatna hát rám a fáraó, amikor még a beszédben is ügyetlen vagyok?! De az Úr szólt Mózesnek és Áronnak, és odarendelte őket Izráel fiaihoz meg a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izráel fiait Egyiptom országából.    

Igehirdető: Nagy Lajos

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,2015.07.13-án

Olvasandó: II.Mózes 5:12-23

Ekkor a nép szétszéledt egész Egyiptomban, hogy a tarlón szalmát szedegessen. A sanyargatók pedig folyton csak hajszolták őket: Végezzétek el a napi munkátokat úgy, mint amikor még volt szalma!  Meg is verték Izráel fiainak felügyelőit, akiket a fáraó sanyargatói rendeltek föléjük, és azt mondták: Miért nem végeztétek el sem tegnap, sem ma a vályogvetést úgy, mint eddig, az előírt mennyiségben? Akkor bementek Izráel fiainak felügyelői a fáraóhoz, és így panaszkodtak: Miért bánsz így szolgáiddal? Szalmát nem adnak szolgáidnak, mégis azt parancsolják, hogy csináljunk vályogot. Sőt most még verik is szolgáidat. Így néped ellen vétkezel. De ő így felelt: Lusták vagytok, lusták! Ezért mondjátok: El akarunk menni áldozni az Úrnak. Menjetek  csak, és dolgozzatok! Szalmát nem adnak nektek, de a kiszabott vályogot be kell szolgáltatnotok! Izráel fiainak felügyelői látták, hogy bajban vannak, mivel ezt mondták: A napi vályogmennyiségből nem szabad engedni! Ezért amikor a fáraótól kijövet találkoztak Mózessel és Áronnal, akik ott álltak rájuk várakozva, ezt mondták nekik: Nézzen rátok az Úr, és ítéljen meg benneteket, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és udvari emberei előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket! Ekkor Mózes az Úrhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért bánsz ilyen gonoszul ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, csak még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, te pedig semmit sem tettél, hogy megszabadítsd a népedet.

Igehirdető: Nagy Lajos

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,2015.07.06-án

Olvasandó: II.Mózes 5:6-11

A fáraó még aznap megparancsolta a nép sanyargatóinak és felügyelőinek: Ne adjatok többé szalmát a népnek a vályogvetéshez, ahogy eddig: Menjenek, és szedjenek maguknak szalmát! De hajtsatok be rajtuk ugyanannyi vályogot, amennyit eddig kellett készíteniük! Ne engedjetek el belőle, mert lusták ezek, azért kiáltozzák: Menjünk és áldozzunk Istenünknek! Ha nehezebb lesz az emberek munkája, és el lesznek vele foglalva, akkor nem törődnek majd hazug beszédekkel. Kimentek tehát a nép sanyargatói és felügyelői, és azt mondták a népnek: Igy szól a fáraó: Nem adok nektek szalmát. Menjetek, szedjetek magatoknak szalmát ott, ahol találtok! De a munkátokból semmit sem engedünk el.

Igehirdető: Nagy Lajos