Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.05.27-én.

Olvasandó: Ézsaiás 6:1-3 Igehirdető: Nagy Lajos

Tegnap a keresztyén naptár szerint Szentháromság Vasárnapja volt. A római katolikus megfogalmazás szerint Szentháromság Vasárnapja „főünnep”. Az ökumenikus világkeresztyénség ezen a napon a háromszemélyű Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységét hangsúlyozza. A Szentháromságról szóló sarkalatos, egyetemes és ökumenikus keresztyén hittani tétel a legalapvetőbb hitcikkely. A Szentháromság kigondolásának és létrehozásának oka és mikéntje a Teremtő Isten titkai közé tartozik. Erre is áll a Mózes ötödik könyvének megfogalmazása: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mind örökké…” (V.Mózes 29:29)

Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.05.21-én.

Olvasandó: János 15:26 Igehirdető: Nagy Lajos


  A világkeresztyénség tegnap és tegnapelőtt pünkösdi ünnepeket ült. Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének ünnepe. Az elsőpünkösdi történeti leírás szerint a feltámadt és mennybe ment Jézus Krisztus tanítványai épp a feltámadás utáni ötvenedik napon lépnek ki a nagy nyilvánosság elé és a Lélek ereje által hatalmasan hirdetik meg a megtérés sürgető szükségszerűségét. Ezért a Pünkösdöt az Anyaszentegyház születésnapjának is szoktuk nevezni.

Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.05.13-án.

Olvasandó: Kolossé 3:2 Igehirdető: Nagy Lajos

A világkeresztyénség időszámítása szerint az elmúlt héten Áldozócsütörtök ünnepe volt, Jézus mennybemenetelének napja. Ez a Feltámadás Ünnepet követő negyvenedik nap a maga misztikusságával fontos állomáshelye az üdvtörténetnek.  Számos államban munkaszüneti nap, nálunk nem. Egy évvel ezelőtt a Mennybemenetel Ünnepét követő meditációnkban a „klasszikus” mennybemeneteli Ige, Az apostolok cselekedetei-ről írott könyv 1. fejezetének 9-11. versei alapján   részletesen szóltunk magáról a mennybemenetel eseményéről. (Ez a tavalyi meditáció a most megjelent harmadik kötet 94-97. oldalán olvasható.) Ezúttal most kutassuk azt: milyen következményt vár el az apostol attól, akinek a számára a hite megvallásának sarkalatos tételévé vált - vagy válik még ezután - a mennybemenetel ténye és célja. Szent Pál apostol ugyanis azt mondja, azt tanácsolja, azt kéri: „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.”  A legújabb katolikus Biblia-fordítás így fogalmaz: „Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.” Világosan benne foglaltatik ebben a mondatban az, hogy az örök ember túlsúlyosan éppen eleget foglalkozik a földi dolgokkal, amelyek – ugyebár – egytől egyik a múlandóság alá vannak vetve. Tehát nagyon is jogos ígény az, hogy az ember a hit általi megvilágosodása következtében most már igenis végrehajtsa a tudatában azt a centrumváltást, melynek lényege a földiekkel való túlzott bíbelődés helyett az odafennvalókkal való preferált törődés. Ez a centrumváltás a megtérés. 

Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.” Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.05.06-án.

Olvasandó: Máté 15:21-28 Igehirdető: Nagy Lajos

Anyák Napja volt tegnap. Az édesanyák vasárnapja. Emelkedett érzések és gondolatok övezik a tudatunkban és a pszüchénkben ezt a különleges hangulatú, tavaszi virágoktól illatozó vasárnapot. Aki még innenről, a földi világból érzi a sugárzó édesanyai szeretetet, az azért ünnepel, valóságosan vagy lélekben legalábbis; azért utazik, telefonál, emailezik és/vagy imádkozik a legdrágább asszonyért, mert kimondva-kimondatlanul végtelenül hálás a Teremtőnek, hogy van még alkalma testi szemeivel is látni őt.  Aki pedig már odaát tudja az angyalok között azt az édes jó anyát, annak meg lehet, hogy „csak” a lelke öltözik ünneplőbe, de azt jól tudja: odaátról folyamatosan hangzik érte az édesanyja imádsága.