Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2013.05.27-én.
Olvasandó: Ézsaiás 6:1-3 Igehirdető: Nagy Lajos
Tegnap a keresztyén naptár szerint Szentháromság Vasárnapja volt. A római katolikus megfogalmazás szerint Szentháromság Vasárnapja „főünnep”. Az ökumenikus világkeresztyénség ezen a napon a háromszemélyű Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységét hangsúlyozza. A Szentháromságról szóló sarkalatos, egyetemes és ökumenikus keresztyén hittani tétel a legalapvetőbb hitcikkely. A Szentháromság kigondolásának és létrehozásának oka és mikéntje a Teremtő Isten titkai közé tartozik. Erre is áll a Mózes ötödik könyvének megfogalmazása: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mind örökké…” (V.Mózes 29:29)
A Szentháromság első személye, az Atya Isten, vagyis a Teremtő Isten örökkön létező – filozófiai értelemben a teremtés ősoka és létrehozója. A Szentháromság harmadik személye, az isteni Lélek pedig lényegében szintén ugyanő, csak egy merőben más megjelenési formában. Nevezetesen: már a teremtés hajnaláról szóló tudósításban azt olvassuk a Biblia legelején, hogy „A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.” (I.Mózes 1:2)
Érdemes ebben az összefüggésben az érdekesség kedvéért egy pillantást vetni a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallás (Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum), az egyik legősibb keresztyén hitvallás szövegére, melyet szinte minden keresztyén felekezet és közösség elfogad, és ami az Apostoli Hitvallás, (a népszerű „Hiszekegy”) mellett gyakran hangzik el a liturgiában. A görög nyelvű szövegét, az első nikaiai zsinaton született hitvallás kibővítésével a 381-ben tartott első konstantinápolyi zsinat fogadta el. Az ortodox liturgiában és a római katolikus szentmisén a leggyakrabban ez a hitvallás hangzik fel. Ennek ökumenikus magyar fordítását idézzük:
Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől; született és nem teremtetett, az Atyával egylényegű, és általa lett minden. Érettünk, emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből. Megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt, kínhalált szenvedett, és eltemették, harmadnapon feltámadt az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsőségében ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától (és a Fiútól) származik, akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által. Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.
Mai alapigénk az Atya Istenre fókuszál, Aki egyúttal Lélek is, azaz a harmadik isteni személy: a Szentlélek.
Őt látja audícióval is párosuló prófétai látomásában Ézsaiás, Uzzijjá (vagy másként: Uzziás) király halálának idején, tehát nagyjából a Krisztus előtti 740-735-ös esztendők valamelyikében. Ez egy elhívási látomás. Sok különleges, isteni elemmel. Isten királyként látható, egy igen magas trónon. A monumentalitást érzékelteti, hogy az Úr palástjának szegélye betölti a templom csarnokát. A szeráfok mennyei lények, az isteni udvartartás részei. Amolyan „keverék” lények, emberarccal, de kígyó testtel és madárszárnyakkal. Ez ismert kép az ókori keleti képes ábrázolásokban. Ezeknek a mennyei lényeknek a kiáltása hódolatteljes imádásban hirdeti, hogy az egész föld az Úr hatalmáról tanuskodik: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!”
Ez az ókori üzenet – a Szentháromság-tanra vetítetten – azt üzeni, hogy az ókori látomásra alapozott, bibliai Isten-kép ma is időszerűen, meg nem kopottan várja az imádságot!
Erről szól a tipikusan Szentháromság Vasárnapjára, Debrecenben, 1602-ben íródott dicséret-ének:
Szent vagy örökké, Atya Úr Isten, / A magas mennyekben, /
Ki teremtettél és megtartottál / E nyomorult testben.
Szent a mi Urunk, Úr Jézus Krisztus, / Kit értünk bocsátál, /
Kivel megváltál, hogy testünk miatt / Lelkünk el ne vesszen.
Szent a Szentlélek, ki az Atyával / Egy és a Fiúval, /
Aki vígasztal és tanít minket / Az örök életre.
Szentség, dicsőség, légyen tisztesség / A Szentháromságnak, /
Ki uralkodik egy Istenségben / Most és mind örökké.
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
