Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2013.11.18-án.
Olvasandó: Zsoltárok 57:5 Igehirdető: Nagy Lajos
A Saul haragja elől egy barlang rejtekébe menekülő Dávid király lelkivilágába már eddig is bőségesen bepillantást nyertünk. Ne feledjük, a zsoltár szerző egyfelől nagyon is érzelmes, viszont szenzitívnek csak abban az értelemben volna nevezhető, hogy meglehetősen fogékony az Istenével való kommunikációra. Az a lelkiállapot, amibe került, megedzette amúgy is rendkívüli személyiségét. Gondolatai csaponganak, de nem szertelenek. Éppen az a csodálatra méltó bennük, hogy milyen szerves egységben van a zsoltáros panaszdalában az a bizonyos fent és lent létel. Amikor dialektikus feszültségben egészítik ki egymást a negatívisztikus gondolatok és a pozitív tartományban szárnyaló lélek Istenhez hanyatló rezdülései.
Eddig már hallottuk a mélyzengésű imádságát: „Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.” Majd a töretlen reménységet és hitvalló lelkiséget sugalló kijelentést: „A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.” Harmadjára pedig egy hármas tagozódású, bizalomteli tudósítást a helyzetéről: „Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. Isten elküldi szeretetét és hűségét.”
Ma egy újabb információt közöl drámai helyzetének minél teljesebb ecsetelésére: „Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.”
Ez a vers nyilvánvalóan metafora lehet. Az oroszlán negatív, gyilkos képe, szimbolikája mögött magától értődőn Dávid ellenségei, valóságos emberi személyek állnak. Akik – mint tudjuk, bizony - időnként, jelesül pedig ezúttal éppen nemhogy csak báránybőrbe bújt farkasok, hanem egyenes oroszlánok. Az állatvilágnak ezek a valóságos királyai pedig arról híresek, hogy fel szokták falni az embert. Ez a helyzetértékelés nem túlzás. Dávidot emberek is oroszlán módjára tudják támadni. Foguk és nyelvük veszélyes fegyver, amelyekkel szemben hatástalan minden gyenge emberi ellenállás. Itt nincs szó harcról. Csak halál van. E pillanatban Dávid így jeleníti meg teljes kilátástalansága állapotát.
Az oroszlánverem jelenet metaforájáról eszünkbe jut egy másik ószövetségi szereplő, Dániel próféta. Dárius perzsa király idejében, „…a médek és a perzsák vissza nem vonható törvénye szerint” (Dániel 6:12) Dánielt a hitének megvallásáért valóságosan az oroszlánok vermébe vetik (Dániel 6:16). És mi történik? Csoda történik. Dánielnek a haja szála sem görbül. A teljesen érthetetlen szituációban a király kérdésére Dániel megrázóan előadja: „Az én Istenem elbocsátotta az Ő angyalát, és bezárta az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam őelőtte és teelőtted sem követtem el, oh király, semmi vétket…Akkor Dárius király írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek…Éntőlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert ő az élő Isten, és örökké megmarad, és az ő országa meg nem romol, és uralkodása mindvégig megtart; aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; aki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából. És ennek a Dánielnek jó szerencsés lett dolga…” (Dániel 6:22,25-28)
Istennek tehát van hatalma arra, hogy a teljes extrém helyzetből is megszabadítsa azt, aki hisz benne. Ezért fog Dávid is újra és újra Istenhez kiáltani – akkor is, ha ebben a versben csupán csak a kilátástalan helyzetét ecseteli nagyon plasztikusan. A következő versekben pedig már majd ismét magasztalni fogja Azt, Aki az oroszlánok szájából s az oroszlánszívű emberek gonoszságaitól is meg tudja szabadítani Őt is és mást is, ha akarja.
Az oroszlán képe egyébként későbben az Újszövetségben is megelevenedik. Péter apostol első levele 5. fejezetének 8,9. versében írja: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.”
Mindennek summája tehát ez: a hit, amely köztudottan csodákra képes, az élet különféle oroszlán-hadjárataiban, alkalmasint a gyűlölettől lihegő oroszlán-emberek csaholása közepette, bár kétségtelen veszélynek van kitéve, de ha van hite, mint Dávidnak és Dánielnek, akkor tudja azt is, amit Pál apostol így fogalmazott meg: „…Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róma 8:31)
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
