Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó útat. Az alázatosokat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosokat. Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. A te nevedért, ó Uram, bocsásd meg bűneimet, mert sok van!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.06.17-én.

Olvasandó: Zsoltárok 25:8-11 Igehirdető: Nagy Lajos

 Harmadik hete keressük az üzenetet a 25. zsoltár Igéi alapján. Ami ma egy hete körvonalazódni látszott, ma már megerősíthetjük: egy a tavaly őszihez hasonló zsoltár sorozat  kezd megvalósulni. 

      Az eddig elhangzottakból az már kiderült és megerősítést nyer a mai alapigében is, hogy ezen a zsoltáron mint egy vörös fonal, úgy halad végig a bűn-kérdés különféle megvilágításba helyezett gondolata. Nem véletlen ez, hiszen a Biblia egyetlen lapján sem titkolja: Isten kiválasztottai maguk is gyarló, bűnös emberek. Közülük messze kimagaslik Dávid király szellemi-lelki kvalitásaival, aki összesen 73 zsoltárnak – köztük a 25. zsoltárnak is - a szerzője. Története nem akármilyen személyiséget takar. Az egykori pásztorfiú, az Isai fia, király- elődjét, Saul királyt megindító hárfajátékával megmenti depressziós betegségéből (I.Sámuel 16:23). Egyetlen parittya segítségével legyőzi a hatalmas, állig felfegyverkezett Góliátot, miután azt mondja neki: „…Te karddal, dárdával és paizzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael seregeinek nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illettél.” (I.Sámuel 17:45) Krisztus előtt 1010-ben királlyá választják. Megszervezi Izrael központosított hatalmát. Karizmatikus vezető, mennyei magasságokban szárnyal.

Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.06.10-én.

Olvasandó: Zsoltárok 25:6-7 Igehirdető: Nagy Lajos

Ma egy hete, a Szentháromság Vasárnapját követő második hétkezdő meditációnkban – gőzerővel elindulva immár az „ünneptelen félév” ismeretlen útjai felé – ugyanebből a zsoltárból kerestük az üzenetet: „Útaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” (Zsoltárok 25:4,5) 

      Ezúttal a zsoltár további verseit vegyük bonckés alá s lássuk: milyen tanulsággal szolgálhatnak. Tavaly ősszel már volt egy öt részből álló zsoltár-sorozatunk – akkor az 56. zsoltár versei alapján. (Ez a sorozat a harmadik meditációs kötet 178. oldalától a 196. oldalig található.) Most folytassuk az egy héttel ezelőtt megkezdett 25. zsoltárt. Még az is meglehet, hogy ebből is lesz egy sorozat?

Útaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.06.3-án.

Olvasandó: Zsoltárok 25:4-5 Igehirdető: Nagy Lajos

 A múlt hétfői hétkezdő meditációnkban – a megelőző Szentháromság Vasárnapjára tekintettel - részletesen elemeztük a Szentháromságról szóló tannak a legalapvetőbb –  nem csak a hitvallók által vallott, hanem az általános műveltség szempontjából is fontosnak tekintendő – tudnivalókat. Mai meditációnkban tekintsük át: mit jelent az élet gyorsváltóján, az idő futószalag-szerű, mozgólépcső-szerű rögös útján előre haladni? Mérföldköveket magunk mögött hagyva, az élet mérhetetlen országútján töretlenül fontolva haladva és lehetőleg megfontoltan véve az akadályokat, új kezdések, új életfejezetek nyitányán milyen érzésekkel is kell vagy kellene továbblépnünk – ez itt a nagy kérdés. 

Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.05.27-én.

Olvasandó: Ézsaiás 6:1-3 Igehirdető: Nagy Lajos

Tegnap a keresztyén naptár szerint Szentháromság Vasárnapja volt. A római katolikus megfogalmazás szerint Szentháromság Vasárnapja „főünnep”. Az ökumenikus világkeresztyénség ezen a napon a háromszemélyű Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységét hangsúlyozza. A Szentháromságról szóló sarkalatos, egyetemes és ökumenikus keresztyén hittani tétel a legalapvetőbb hitcikkely. A Szentháromság kigondolásának és létrehozásának oka és mikéntje a Teremtő Isten titkai közé tartozik. Erre is áll a Mózes ötödik könyvének megfogalmazása: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mind örökké…” (V.Mózes 29:29)

Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.05.21-én.

Olvasandó: János 15:26 Igehirdető: Nagy Lajos


  A világkeresztyénség tegnap és tegnapelőtt pünkösdi ünnepeket ült. Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének ünnepe. Az elsőpünkösdi történeti leírás szerint a feltámadt és mennybe ment Jézus Krisztus tanítványai épp a feltámadás utáni ötvenedik napon lépnek ki a nagy nyilvánosság elé és a Lélek ereje által hatalmasan hirdetik meg a megtérés sürgető szükségszerűségét. Ezért a Pünkösdöt az Anyaszentegyház születésnapjának is szoktuk nevezni.

Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.05.13-án.

Olvasandó: Kolossé 3:2 Igehirdető: Nagy Lajos

A világkeresztyénség időszámítása szerint az elmúlt héten Áldozócsütörtök ünnepe volt, Jézus mennybemenetelének napja. Ez a Feltámadás Ünnepet követő negyvenedik nap a maga misztikusságával fontos állomáshelye az üdvtörténetnek.  Számos államban munkaszüneti nap, nálunk nem. Egy évvel ezelőtt a Mennybemenetel Ünnepét követő meditációnkban a „klasszikus” mennybemeneteli Ige, Az apostolok cselekedetei-ről írott könyv 1. fejezetének 9-11. versei alapján   részletesen szóltunk magáról a mennybemenetel eseményéről. (Ez a tavalyi meditáció a most megjelent harmadik kötet 94-97. oldalán olvasható.) Ezúttal most kutassuk azt: milyen következményt vár el az apostol attól, akinek a számára a hite megvallásának sarkalatos tételévé vált - vagy válik még ezután - a mennybemenetel ténye és célja. Szent Pál apostol ugyanis azt mondja, azt tanácsolja, azt kéri: „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.”  A legújabb katolikus Biblia-fordítás így fogalmaz: „Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.” Világosan benne foglaltatik ebben a mondatban az, hogy az örök ember túlsúlyosan éppen eleget foglalkozik a földi dolgokkal, amelyek – ugyebár – egytől egyik a múlandóság alá vannak vetve. Tehát nagyon is jogos ígény az, hogy az ember a hit általi megvilágosodása következtében most már igenis végrehajtsa a tudatában azt a centrumváltást, melynek lényege a földiekkel való túlzott bíbelődés helyett az odafennvalókkal való preferált törődés. Ez a centrumváltás a megtérés. 

Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.” Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.05.06-án.

Olvasandó: Máté 15:21-28 Igehirdető: Nagy Lajos

Anyák Napja volt tegnap. Az édesanyák vasárnapja. Emelkedett érzések és gondolatok övezik a tudatunkban és a pszüchénkben ezt a különleges hangulatú, tavaszi virágoktól illatozó vasárnapot. Aki még innenről, a földi világból érzi a sugárzó édesanyai szeretetet, az azért ünnepel, valóságosan vagy lélekben legalábbis; azért utazik, telefonál, emailezik és/vagy imádkozik a legdrágább asszonyért, mert kimondva-kimondatlanul végtelenül hálás a Teremtőnek, hogy van még alkalma testi szemeivel is látni őt.  Aki pedig már odaát tudja az angyalok között azt az édes jó anyát, annak meg lehet, hogy „csak” a lelke öltözik ünneplőbe, de azt jól tudja: odaátról folyamatosan hangzik érte az édesanyja imádsága.