Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.05.27-én.

Olvasandó: Ézsaiás 6:1-3 Igehirdető: Nagy Lajos

Tegnap a keresztyén naptár szerint Szentháromság Vasárnapja volt. A római katolikus megfogalmazás szerint Szentháromság Vasárnapja „főünnep”. Az ökumenikus világkeresztyénség ezen a napon a háromszemélyű Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységét hangsúlyozza. A Szentháromságról szóló sarkalatos, egyetemes és ökumenikus keresztyén hittani tétel a legalapvetőbb hitcikkely. A Szentháromság kigondolásának és létrehozásának oka és mikéntje a Teremtő Isten titkai közé tartozik. Erre is áll a Mózes ötödik könyvének megfogalmazása: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mind örökké…” (V.Mózes 29:29)

Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.05.21-én.

Olvasandó: János 15:26 Igehirdető: Nagy Lajos


  A világkeresztyénség tegnap és tegnapelőtt pünkösdi ünnepeket ült. Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének ünnepe. Az elsőpünkösdi történeti leírás szerint a feltámadt és mennybe ment Jézus Krisztus tanítványai épp a feltámadás utáni ötvenedik napon lépnek ki a nagy nyilvánosság elé és a Lélek ereje által hatalmasan hirdetik meg a megtérés sürgető szükségszerűségét. Ezért a Pünkösdöt az Anyaszentegyház születésnapjának is szoktuk nevezni.

Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.05.13-án.

Olvasandó: Kolossé 3:2 Igehirdető: Nagy Lajos

A világkeresztyénség időszámítása szerint az elmúlt héten Áldozócsütörtök ünnepe volt, Jézus mennybemenetelének napja. Ez a Feltámadás Ünnepet követő negyvenedik nap a maga misztikusságával fontos állomáshelye az üdvtörténetnek.  Számos államban munkaszüneti nap, nálunk nem. Egy évvel ezelőtt a Mennybemenetel Ünnepét követő meditációnkban a „klasszikus” mennybemeneteli Ige, Az apostolok cselekedetei-ről írott könyv 1. fejezetének 9-11. versei alapján   részletesen szóltunk magáról a mennybemenetel eseményéről. (Ez a tavalyi meditáció a most megjelent harmadik kötet 94-97. oldalán olvasható.) Ezúttal most kutassuk azt: milyen következményt vár el az apostol attól, akinek a számára a hite megvallásának sarkalatos tételévé vált - vagy válik még ezután - a mennybemenetel ténye és célja. Szent Pál apostol ugyanis azt mondja, azt tanácsolja, azt kéri: „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.”  A legújabb katolikus Biblia-fordítás így fogalmaz: „Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.” Világosan benne foglaltatik ebben a mondatban az, hogy az örök ember túlsúlyosan éppen eleget foglalkozik a földi dolgokkal, amelyek – ugyebár – egytől egyik a múlandóság alá vannak vetve. Tehát nagyon is jogos ígény az, hogy az ember a hit általi megvilágosodása következtében most már igenis végrehajtsa a tudatában azt a centrumváltást, melynek lényege a földiekkel való túlzott bíbelődés helyett az odafennvalókkal való preferált törődés. Ez a centrumváltás a megtérés. 

Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.” Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.05.06-án.

Olvasandó: Máté 15:21-28 Igehirdető: Nagy Lajos

Anyák Napja volt tegnap. Az édesanyák vasárnapja. Emelkedett érzések és gondolatok övezik a tudatunkban és a pszüchénkben ezt a különleges hangulatú, tavaszi virágoktól illatozó vasárnapot. Aki még innenről, a földi világból érzi a sugárzó édesanyai szeretetet, az azért ünnepel, valóságosan vagy lélekben legalábbis; azért utazik, telefonál, emailezik és/vagy imádkozik a legdrágább asszonyért, mert kimondva-kimondatlanul végtelenül hálás a Teremtőnek, hogy van még alkalma testi szemeivel is látni őt.  Aki pedig már odaát tudja az angyalok között azt az édes jó anyát, annak meg lehet, hogy „csak” a lelke öltözik ünneplőbe, de azt jól tudja: odaátról folyamatosan hangzik érte az édesanyja imádsága. 

„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.04.29-én.

Olvasandó: Máté 7:24-27 Igehirdető: Nagy Lajos

A Húsvét Ünnepe utáni negyedik munkahetet kezdjük meg immár. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a main kívül még egy munkanap s letelik az esztendő egyharmada. 

      A magunk mögött hagyott hetek meditációinak tartalmát értelemszerűen meghatározta a keresztyén világfelfogás alfáját képező feltámadás-hit. Merthogy a keresztyén hittan rendszer alapját éppen hogy ez a világtörténelem alakulását meghatározóan befolyásoló tény képezi: Krisztus feltámadott!    

Dávid zsoltára. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.04.22-én.

Olvasandó: Zsoltárok 24:1 -  II.Mózes 19:5 Igehirdető: Nagy Lajos

Ma van a Föld Világnapja. Nem hír ez annak, aki érdektelen és érzéketlen a mostani mostoha idők nagy, átfogó és sorsdöntő ökológiai kérdéseit illetően. Viszont annál inkább hírértékkel bír és megdobogtatja a szívét annak, akiben van felelősség, netalántán aggódás és féltés, sőt esetleg imádság is a jó öreg Földdel és kizsigerelt, kiüresített, kizsákmányolt és veszélyeztetett állapotával kapcsolatban.

      

A két imént hallott Ige közül az első Dávid király zsoltártöredéke, egy rövidségében is monumentális zsoltár prológusa. „…Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.” Így, kijelentő módban. Annál inkább mégis a kinyilatkoztatás súlyával és erejével. A teljes zsoltár első részének nyitánya ez a kijelentés, amely voltaképpen egy himnusz, Istent dicsőítő ének preludiuma. 

      

Ez a preludium – a gondolatfolyam indításaként – tisztáz valami nagyon fontosat. Azt a tényt ugyanis, hogy minden Istené. Döntő, hogy nem csak a dolgok, a lelkek és minden létező. Hanem maga a Föld is. Miért érdekes ez? Azért, mert az Isten-hívő embernek világosan látnia kell, hogy a Földet csak használatra kapta az ember, azzal a céllal, hogy a jó gazda gondosságával őrízze és művelje azt.

      A Föld Világnapja megálmodói kétséget kizárón ebből a fenti alaptételből indultak ki. Ezen a napon különféle rendezvényeket tartanak világszerte, amelyekkel fel kívánják hívni a figyelmet a Föld természeti környezetének a megóvására. A világnapot 175 országban tartják meg. Magyarországon 1990. óta ünnepeljük. 2009-ben Evo Morales bolíviai elnök kezdeményezésére az ENSz nyilvánította április 22-ét a Földanya Nemzetközi Napjává. 

      

Már 1969-ben felvetette az ötletet Jon McConnell egy San Francisco-i UNESCO konferencián. A Föld Napját első ízben 1970. március 21-én tartották meg, ami az északi féltekén a tavasz első napja. Ezt követően Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató 1970. április 22-én mozgalmat indított el a Föld védelmében és megalapította az Earth Day Network-ot (a Föld Napja Hálózatot). Haes azóta az alternatív energiaforrások kutatója és szakértője lett. Mozgalma elindítását követően 25 millió támogatója lett az Egyesült Államokban. Mára pedig az egész Földet átfogó mozgalommá terebélyesedett a kezdeményezése. Több mint ezer szervezete van világszerte. 1989-ben Kaliforniában megalakult a Föld Napja Nemzetközi Hírközpont. Azóta havi rendszerességgel expediálják hírleveleiket a világ összes országába, annak érdekében, hogy minél több kezdeményezéssel ünnepeljék április 22-ét az egész világon. 1990 óta a washingtoni Worldwatch Institute  évente ezen a napon adja ki éves jelentését a világ környezeti állapotáról „A világ helyzete” címmel. A Kritikel Mass kerékpáros mozgalom erre a napra hirdeti meg felvonulásait. Ezen a napon sok helyütt a civil szervezetek, oktatási intézmények és önkormányzatok fát ültetnek, környezeti vetélkedőt és rajzpályázatot hirdetnek, patakmedrek és egész települések kampányszerűen történő kitakarítását végzik el.  

      A Föld Napja mozgalom jelmondatává lett a nagyon elgondolkodtató kérdőmondat: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” Kétségtelenül ez az az aspektus,  ahol teljességgel fellelhetők a találkozási pontok a környezeti kultúra jobbítására irányuló szándék kinyilvánítása és a megtérésre hívás között. A tudatos Föld-tisztelet egyúttal a Teremtő Isten tisztelete, mert „…Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók” halljuk a zsoltárban.  

     

  A mai másik ószövetségi Ige pedig egy különleges kommunikáció Isten és Mózes között: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld.” Az egész föld tehát! Ez pedig pont azt súgja, hogy amint a környezetpolitikán világszerte változtatni égetően szükséges, szintúgy generálisan az emberiség jól felfogott érdeke lenne a szemléletváltás a világnézet, a világfelfogás tekintetében. Magyarán: az emberiségnek a világmindenség fennmaradása érdekében meg kell térnie – épp a Föld-tisztelete nemes és Isten-hívő gondolatának jegyében – önpusztító, környezet-szennyező állapotából és vele párhuzamosan meg kell térnie istentelen, krisztustalan, önpusztító mentalhigiénés állapotából. Szent Pál apostol már az ókori Athén vitafórumán, az areopáguson azt mondja a görögöknek: „E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.” (Apostolok Cselekedetei 17:30) Ez a „mostan” a huszonegyedik századra adoptálva azt jelenti: Ma, a huszonnegyedik órában térjetek meg! Sapienti sat! Magyarul: a bölcseknek ennyi elég…

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész

Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. – Ezt ígérte az Úr! Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vígadjunk és örüljünk szabadításának!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.04.15-én.
Olvasandó: Ézsaiás 25:8,9 Igehirdető: Nagy Lajos

 Még mindig Emmaus-ban vagyunk, vagyis a  Feltámadás ünnepe utáni hetekben. Ezért a mai meditációnk is még ennek jegyében született. 

     

  Ma egy hete, a Feltámadás Ünnepet követő második hétkezdő meditációnk után rövid testvéri beszélgetést folytattunk dr. Nagy Olivér főorvos úrral. Meglátása szerint  valaminéműképpen meg kellene találni a módját annak, hogy  eljusson másokhoz is ezeknek a meditációknak a tartalma, lelkülete, szellemi és lelki hozadéka. Kimondta a Főorvos Úr:  a betegeinkkel való kapcsolat megélése során szinte minden pillanatban egyértelműen halálközelben élünk és hogy borzasztó nehezen kezeljük ezt a nyomasztó gondot. Nem kellene-e az itt elhangzottakat közkinccsé tenni, abban az értelemben, hogy valahogy, valamilyen formában a betegek is épülhessenek általa – kérdezte. Hangsúlyozta: szerinte ugyanennek a meditációnak kellene elhangoznia – mondjuk – a kórházi kápolnában, a betegek számára meghirdetett alkalmon. – Elgondolkoztam. Hálaadással gondoltam a már megjelent két meditációs kötetre és a már nyomdában lévő harmadikra s az jött ajkamra, amit minden meditáció végére oda írok: Soli Deo Gloria! – Egyedül Istené a dicsőség!