Olvasandó: II.Mózes 4:24-31
Útközben történt, az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az Úr, és meg akarta ölni. De Cippóra fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, Mózes combjához érintette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! Akkor eltávozott tőle az Úr. Cippóra akkor a körülmetélés miatt nevezte így Mózest: Véren szerzett vőlegény. Áronnak pedig ezt mondta az Úr: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az Isten hegyénél, és megcsókolta őt. Mózes elbeszélte Áronnak mindazokat az igéket, amelyekkel az Úr elküldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket megparancsolt neki. Azután elment Mózes és Áron, és összegyűjtötte Izráel fiainak összes véneit. Áron elmondta mindazt, amit az Úr mondott Mózesnek, Mózes pedig bemutatta a jeleket a nép előtt. A nép pedig hitt. Amikor meghallották, hogy az Úr számon tartja Izráel fiait, és meglátta nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.
Útközben történt, az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az Úr, és meg akarta ölni. De Cippóra fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, Mózes combjához érintette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! Akkor eltávozott tőle az Úr. Cippóra akkor a körülmetélés miatt nevezte így Mózest: Véren szerzett vőlegény. Áronnak pedig ezt mondta az Úr: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az Isten hegyénél, és megcsókolta őt. Mózes elbeszélte Áronnak mindazokat az igéket, amelyekkel az Úr elküldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket megparancsolt neki. Azután elment Mózes és Áron, és összegyűjtötte Izráel fiainak összes véneit. Áron elmondta mindazt, amit az Úr mondott Mózesnek, Mózes pedig bemutatta a jeleket a nép előtt. A nép pedig hitt. Amikor meghallották, hogy az Úr számon tartja Izráel fiait, és meglátta nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.
Igehirdető: Nagy Lajos
Nyolcadik alkalommal tájékozódunk a grandiózus Exodus történet bevezető fejezetei alapján. A főszereplő, Mózes alakja és karaktere a garanciája a mély spiritualitásnak. A megelőző szakaszban arról értesültünk, hogy Isten milyen nagy körültekintéssel készíti fel Mózest a fáraóval való találkozásra. Ennek ellenére Mózes szorongásteli lelkülettel, rezignáltan tud csak gondolni az egyiptomi királlyal való kommunikációra. A legnagyobb súllyal az esik latba, hogy Mózes át kell, hogy adja a fáraónak az Úr üzenetét. Amelynek a legfontosabb eleme, hogy az Úr Izráelt saját elsőszülött fiának tartja és annak is nevezi.
Ha végképp hajthatatlannak és hajlíthatatlannak tűnne a fáraó és nem akarná engedni Izráel népének kivonulását, akkor tragédia fog történni. Minden elsőszülött egyiptomi meg fog halni.
Mózes és családja útban Egyiptom földje felé egy közjátékszerű, érthetetlen, talányos epizód tanui. Az éjjeli szálláson minden előzmény nélkül Isten rátámad Mózesre és meg akarja ölni. De mi lehet e furcsa fordulat mögött? Az biztos, hogy Mózes nem adott okot Isten haragjának ilyen kitörésére. Valósággal megbotránkoztató Istennek ez a viszonyulása, ahogy elhívott szolgájának, küldöttének az életére tör.
Hogy összefüggésbe lehet-e hozni ezt az epizódot Mózes fiának elmulasztott körülmetélésével – nem lehet tudni. Minden esetre nagyon valószerűtlen, hogy Isten akarná megtorolni a rituális körülmetélés elmaradását. Sokkalta inkább arról lehet szó, hogy a Mózes második könyvét végső formába öntő redaktor fantáziája lódult meg kissé és ezzel a közbülső epizóddal a körülmetélés fontosságára akarta ily módon felhívni a figyelmet.
A körülmetélkedés zsidó értelmezés szerint a szövetség jele. Mózes első könyvében Ábrahámnak mondja az Úr: „…Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékről nemzedékre. Így tartsátok meg szövetségemet, amelyet veletek és utódaitokkal kötök: metéljenek körül nálatok minden férfit! Metéljétek körül szeméremtestetek bőrét, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele. Nyolcnapos korában körül kell metélni nálatok minden fiúgyermeket nemzedékről nemzedékre…A körülmetéletlen férfit, akinek nem metélték körül szeméremteste bőrét, ki kell írtani az ilyen embert népe közül, mert elutasította szövetségemet.” (I.Mózes 17:9-12,14)
Cippóra pótolja az elmaradt szigorú vallási rituálét. Sőt a fiú levágott véres előbőrével Mózes lábát is megérinti és őt „…véren szerzett vőlegényem…”-nek nevezi. A „vőlegény” szóval fordított eredeti héber kifejezés általában házasság révén lett rokont, tehát sógort és vőt is jelent. Ez az elbeszélés arra szolgál, hogy aláhúzza a fiúgyermekek körülmetélésének fontosságát. Az Úr hirtelen támadt haragja Mózes ellen komoly pedagógiai megfontolásokat takar. Izráelnek meg kell tapasztalnia és meg kell tanulnia, hogy Isten rejtélyesen és az emberi ész számára érthetetlenül is cselekedhetik s az ember felé mindig titkokat rejtő módon fordul.
Majd ezt hallottuk: „…Áronnak pedig ezt mondta az Úr: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az Isten hegyénél, és megcsókolta őt. Mózes elbeszélte Áronnak mindazokat az igéket, amelyekkel az Úr elküldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket megparancsolt neki. Azután elment Mózes és Áron, és összegyűjtötte Izráel fiainak összes véneit. Áron elmondta mindazt, amit az Úr mondott Mózesnek, Mózes pedig bemutatta a jeleket a nép előtt. A nép pedig hitt. Amikor meghallották, hogy az Úr számon tartja Izráel fiait, és meglátta nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.” Ennek az epizódnak megint külön jelentősége van.
Áron egy nem egészen új szereplő. Tudjuk: Ő Mózes fivére. A találkozásuk – mért is ne, megint – az Isten hegyénél, a Hórebnél történik. Ennek önmagában véve üzenet értéke van! Minden úgy történik, ahogy Isten elrendelte és előkészítette. Mi van itt a Hórebnél? Hát az van, hogy itt Isten „működik”! Megcsókolják egymást – Mózes és Áron – majd a privilégizáltan kiválasztott Mózes elmondja fivérének, Áronnak, hogy mi is van itt. Majd elmennek együtt Egyiptom királyához és előállnak a nagy farbával:
Engedje már ki Izráel népét a fáraó! Itt egyetlen nagyon fontos megfontolásra való kitétel van. Az, hogy „…A nép pedig hitt. Amikor meghallották, hogy az Úr számon tartja Izráel fiait, és meglátta nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.”
Ó, milyen fontos ez, hogy „…a nép pedig hitt.” Tessék szíves lenni megmondani nekem: mikor hiszi el nem egy-két ember, hanem a legtöbb, esetleg mindenki, hogy az Úr igenis számon tartja övéit, nemcsak a választott népet, hanem minket is és minden igyekezetével azon van, hogy segítsen?
Amíg ebben a kérdésben nincs konszenzus, amíg ebben a tekintetben nem lesz legalábbis szótöbbségű egyetértés, addig nem lesz megelevenedés, addig nem lesz talpraállás a mostani nyomorult, toprongyos lelkiségünkből. Ami – talán észre sem vesszük – lelkeket rombol, életeket nyomorít meg. És közben a harsogó többség nem említi az egyetlen életmegoldást: az Istenhez való odahanyatlást.
Zárjuk ezt a meditációt Ady Endre szavaival. Amit akár mi is ajkunkra vehetnénk:
…Szent Képzelés, örök hit-balzsam,
Ki létlenül is leglevőbb,
Meghajlok szent Szined előtt
S akarom, hogy hited akarjam.
Megűzeték s nem nyugszom addig,
Míg hitedet meg nem nyerem,
Mert kockán van az életem,
Mint árnyék, mikor elhanyatlik.
S hányattatom, miként a sáska,
Mert csak Tenéked van erőd
S mert nem láttam régen előbb:
Nem szabad hinni senki másba.
(Ady Endre: „Istenhez hanyatló árnyék”)
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
