Olvasandó: Jeremiás 31:31-34
Eljön az az idő – így szólt az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr -: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.
Eljön az az idő – így szólt az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr -: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.
Igehirdető: Nagy Lajos
Ez egy karakteres, mélyzengésű ószövetségi prófécia – az idei Ádvent kilencedik reggelén. A szerző, Jeremiás próféta teljes mértékben korának gyermeke, ám megfelelő spirituális képességekkel és készséggel rendelkezik ahhoz, hogy a jövendőről prófétáljon.
Sok mindenről szó van itt, ebben a hallott idézetben, a történelmi múltat illetően. A kulcsszó pedig ez: szövetség. A perikópa címe így hangzik: „Isten új szövetséget köt népével” A Bibliával akár csak érintőlegesen foglalkozó is érzékeli, hogy itt természetesen az első Ádvent alkalmával eljövendő Jézus Krisztusról van szó. Vagyis arról, hogy az ószövetségi ember folyamatos váradalomban élt. Tette a dolgát és közben komolyan figyelt azokra az üzenetekre, amelyek a Megváltó majdani elérkezéséről prófétáltak.
Az előzmények vázlatos áttekintése is szükséges ahhoz, hogy a történelmi kontinuumba el tudjuk helyezni a mai alapigét, mégpedig a szövetség, illetve a szövetségkötés fogalmának összefüggésében. Lássuk az összetett szó, a szövetségkötés kifejezés értelmezését. Mi is az a szövetségkötés? Alapvetően háromféle szövetségkötés létezik.
Az első kategóriában a „profán” szerződéskötések vannak. Az emberi „felek” – mondjuk így: természetes személyek, jogi személyiségek és/vagy különféle emberi közösségek, társulások, esetleg egyes államok – között létrejött szövetségkötési forma ez. Az ilyen szövetségkötések feltételeit a felek mindketten önként vállalják magukra, viselik annak terheit és húzzák annak hasznát.
A második már egy minősített szövetségkötési forma. Itt már egy magasabbrendű szövetség megvalósulásáról van szó. Elsősorban is azért, mert ez egy egyoldalú szövetség, valójában „rendelkezés”: amelyet a fölényben lévő fél – miután abban a helyzetben van, hogy megteheti - egyszerűen rákényszerít a másikra. Ez a szövetségkötési forma lehet profán is, de lehet akár a szentséggel, a szentségi állapottal, illetve magával a Transcendenssel való szövetségkötés is.
A harmadik csoportba azok a szövetségkötési formák tartoznak, amelyek során a kiindulópont egyértelműen az az elkötelezettség, amelyet Isten önként magára vállal, hogy a bűnöst önmagával kiengesztelje. Isten eme szövetségkötései pontosan nyomon követhetők az Ószövetségben.
Az isteni szövetségkötések sorában első az édenkerti szövetségkötés. Ennek során Isten megváltást ígért az első emberpáron keresztül, amikor a csábító kígyónak ezt mondja: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.” (I.Mózes 3:15)
Ezt az édenkerti szerződéskötést a bibliai teológia igen sokatmondóan protoevangéliumnak, előevangéliumnak nevezi. Az evangélium eszerint tehát nem az újszövetségben írott evangéliumokkal kezdődik, hanem már a történelem hajnalán.
A második isteni szövetségkötés deklarálása az özönvíz után hangzik a föld végső határáig: „Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal…egyetlen élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a földet…Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek…szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök” (I.Mózes 9:9,11-13)- mondja Isten.
A harmadik isteni szövetségkötés során Ábrahám, a hívők atyja hallja az Úr kijelentését: „…A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom patakjától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig…” (I.Mózes 15:18)
A klasszikus Sinai-hegyi szövetségkötés a negyedik ebben a sorban. Lényege, hogy Isten szava a szövetségkötés pillanatában mintegy kiegészítő záró rendelkezésként, hangzik Mózes felé: „…Ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak” (II.Mózes 19:5,6)
Az ötödik a lévitaszövetség. Ennek során a szövetségkötő Isten a Vele való kiengesztelődést és a bűnbánatot munkálja a választott népet alkotók szívében: „…Íme, az én békességem szövetségével ajándékozom meg őt: Övé és utódaié lesz…” (IV.Mózes 25:12,13)
Hatodikként az üdvtörténet szempontjából eleddig leglényegesebb szövetségkötésről van tudomásunk, amely aztán már átvezet bennünket az Újszövetségbe, sőt napjainkba.
Ez a hatodik isteni szövetségkötés már többféle irányú ismeretet ígényel.
Egyfelől komplexen látni kell a tényt, hogy a kiemelkedő alakú, nagyformátumú király, Dávid úgy nyilatkozik Istenéről: „…Örök szövetségre lépett énvelem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömöm őtőle származik.” (II.Sámuel 23:5) Óriási ez a megállapítás! Ez a minősített szövetségkötés aztán oda vezet, hogy Isten rendelése szerint Dávid házából származik a Messiás. Ezt erősíti meg az első Karácsonyról szóló evangéliumi tudósítás, miszerint Mária jegyese, József egyértelműen „…Dávid házából és nemzetségéből származott.” (Lukács 2:4)
Másfelől az is fontos körülmény, hogy az ószövetségi próféták – egymástól függetlenül is - egyértelműen jövendölnek az eljövendő Messiásról. Ezek közül talán a legfigyelemreméltóbb a mai alapigében hallott jerémiási üzenet: „Eljön az az idő – így szólt az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr -: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.”
Új Szövetségről, új szövetségkötésről van tehát itt szó, ebben a hatodik szövetségkötésben, amely a Karácsonykor megszületett Megváltó személyében teljesedik be.
A születés csodája, maga a Dávid városában, Betlehemben megszületett Megváltó Jézus Krisztus. Személyében Ő maga a hetedik szövetségkötés. A hetes szám a teljességet jelöli a kanonikus bibliai számszimbolikában. A hetedik beteljesedett szövetség pedig abban is újat hoz, hogy ez a szövetségkötés már nem kizárólag a választott népre, hanem az egész világra érvényes megváltást hozta el az emberiségnek. Ennek tudatában és ismeretében mondjuk a klasszikus ádventi apostoli szóval: „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” (Titusz 2:11)
Ebben a megszentelt hetedik számú szövetségkötésben, Jézus Krisztus személyén keresztül jut, illetve juthat el az ember az Istennel való helyes kapcsolatra, valamint egyúttal egyszersmind a Vele való megbonthatatlan szövetségre is. Ez az Ádvent egyik legfontosabb aspektusa.
Halljuk, miként foglalja össze mai ádventi Igénket mintegy parafrázis-szerűen az apostoli levél: „…A mi főpapunk – tudniillik az Ádvent Ura, Jézus Krisztus – annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. Mert ha az első szövetség hibátlan lett volna, nem lett volna szükség a másodikra. Mert hibáztatja őket, amikor így szól: >Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük – így szól az Úr. De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök – így szól az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és a nagyok egyaránt. Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.< - Az apostoli levél mai Igénk feletti el-elmélkedése végül így zárul: - Amikor új szövetségről szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.” (Zsidó 8:6-13)
Ennek az egész új szövetségkötési koncepciónak a lényegét Szent Pál apostol így foglalja össze: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” (II.Korintus 5:17)
Befejezésül pedig – a mai főtémától látszólag némileg eltérően, de annál inkább mégis az Ádventre, az Új Szövetségnek az Ádventben való beteljesülésére fókuszálva - stílszerűen halljuk meg Túrmezei Erzsébet: „Ádvent a kórházban” című versét:
Itt mindenki vár.
Gyógyulást, enyhülést, segítséget.
Csendben közeledsz, ádventi Király.
De ki vár téged?
Fehérköpenyes munkatársaid
vizsgálnak és gyógyítanak.
Mindenki vár valakit, valamit…
De ki várja életadó szavad?
Mégis… tagadottan, tudat alatt
mindenki téged vár, keres, Uram.
Ádventi vágy tör át minden falat,
s a kórházi szobákon átsuhan.
Tudom, Te itt jársz köztünk csendesen,
hogy könnyeket törölj, gyógyíts, segíts.
Közeledő lépteidet lesem.
Ádvent! Ádvent van a kórházban is.
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
