Olvasandó: Jelenések 22:18-21
Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól Isten elveszi az osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus! Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.
Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól Isten elveszi az osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus! Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.
Igehirdető: Nagy Lajos
Tegnap nulla órától beállott az Ádventi Idő. Az esztendőnek ez a periódusa a keresztyén világ s a keresztyén ember számára minősített idő. Nem hasonlítható az év semelyik másik idejeihez. Mert van benne valami „plusz szolgáltatás” az Idő Urának részéről irányunkban. Ez a plusz, az, hogy tudva-tudjuk: a végén valami kibeszélhetetlen erő, valami boldogság-üzenet van elkészítve. Kinek-kinek úgy és akként, abban az affinitásban, ahogy és amint nyitott arra, hogy fogadja ezt a beteljesedés-üzenetet. Nem erőszakoljuk mi rá senkire se ezt a boldogság-üzenetet. Dehogy! Csak kibeszéljük a kibeszélhetetlent: mit jelent nekünk a mélyzengésű szó: Ádvent! Merthogy kibeszélhetetlenségében mégis kibeszélhető e gyönyörű üzenet – ez a hit csodálatos dialektikája. Ez a hit többlete. Hogy túlláthatunk a tér-idő kategóriákon és szempillantás alatt elsajátíthatjuk a többdimenziós látásmódot. Amibe aztán zökkenőmentesen igazodik az Ádvent mondanivalója. Van ennek az ádventi időszaknak valami különleges spiritualitása.
Egyfajta Lélektől-lelkes spiritualitása, ami semmikor máskor nem tapasztalható az esztendő során. Talán még a Passio-hetet megelőző nagyböjti idő hasonlítható ehhez az időszakhoz. Szinte mérhető a lelkisége annak a felfokozott hangulatnak, amit érzünk.
Miről van szó ebben a hallott Igében? Arról, hogy - amint Szent Pál apostol fogalmaz: - „…Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt; amiket Isten készített az őt szeretőknek” (I.Korintus 2:9), az érkezett el. Elhangzik egyfajta megnyugtató, konszolidált üzenet Istennek az emberrel való felelősségteljes, üdvözítő kapcsolatát illetően. Isten nem kendőzi el a problémákat. Hanem egyenesen beszél. János apostol, az Ő megfelelő autoritással rendelkező képviselője kimondja a legfontosabbat: „…aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól Isten elveszi az osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben…”
Azaz: azt kell tudomásul venni, hogy a Biblia Szentírás. Azaz: Szent Írás! Ha pedig Szent Írás – akkor annak érvényben lévő abszolút hitelessége van. Ez a Szentírás arról üzen, hogy Jézus Krisztus egykor, a történelem egy pillanatában elérkezett a földre. Próféták jövendölése vált ezzel valóra. „Bejött” az, amiről suttogtak. Amiben reménykedtek az emberek. Aztán majd későbben meg megtörtént az, aminek meg kellett történnie; a Megváltót keresztre verték, mert nem volt hajlandó úgy táncolni, ahogy a környezetében lévők fütyültek. Nem volt hajlandó arra, hogy korrumpálják. A Szentírás összefüggésében egyértelműen és ellentmondást nemigen tűrve kijelentette:
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik.” (Máté 5:17,18) Azaz: teljesen megalapozott János apostolnak a Szentírás sérthetetlenségére és csorbíthatatlanságára vonatkozó kitétele.
Ennek egyik nagyon komoly vetülete az Ádventtel kapcsolatos tudnivalóink fontossága. Az Ádvent minden ellenkező vélekedés ellenére nem elsősorban Istenről, hanem sokkal inkább és első renden az emberről, a nagy betüvel írott Emberről, Isten teremtményéről szól. Neki – azaz nekünk – adatott az a tudás, hogy jól eszünkbe véssük az Ádvent két aspektusát: az ószövetségi próféciák beteljesüléseként földre jött Jézus Krisztus első eljövetelét és ugyanilyen súllyal azt a váradalmat, ami Jézus Krisztus visszajövetelére, második eljövetelére irányul.
Amikor azért töretlenül haladunk az előttünk álló ádventi hetek napjai felé, majd pedig a Karácsony felé, akkor az a szent váradalom kell, hogy áthassa érzéseinket és gondolatainkat, ami a XIX. századi dicséret-énekben így csendül meg:
Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt,
Rajta, bátran! Megsegít és győzedelmet ad.
Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér,
Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér’!
Lám a Sátán serge talpon, szembetörni kész,
Jól vigyázz, mert akit elkap, teste-lelke vész.
Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér,
Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér’!
Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel,
Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell!
Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér,
Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér’!
Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll,
Benne higyjünk, ő segít meg szívünk harcinál.
Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér,
Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér’!
(Református Énekeskönyv, 471. dicséret 1.)
Végezetül még egyetlen gondolat. Hat évvel ezelőtt ezekben a november végi napokban indult el – ahogy szokták mondani – alulról jövő kezdeményezésként az azóta is tartó meditációs sorozatunk. Amikor ma e hat éves „születésnap”-ról megemlékezünk, köszönetet mondok Istennek, kívánom és imádságos szeretettel kérem: tartsuk meg ezt a gyakorlatot. Hadd legyen világító fáklyává ez a veszprémi kezdeményezés és ösztönözzön másokat is arra: forduljanak minél többen bizalommal a Szentírás felé. Hogy belőle erőt nyerjenek. Az immár öt kötetben megjelent meditációink kezdenek egyre szélesebb körben ismertté válni. Azt a nemes célt kitűzve magunk elé, hogy minél többen lássák meg és lássák be: egyetlen úton-módon lehetséges úrrá lenni problémáinkon, kifejezetten lelkeket erodáló gondjainkon, mégpedig úgy, hogy Istentől kérjük a segedelmet. Aki szent Igéjében ma is üzent nekünk. Így, az Ige hullámhosszán állva illik és méltó közelítenünk az idei Karácsonyhoz.
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
