Olvasandó: Zsoltárok 80:13-17
Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?! Lerágja az erdei vadkan, és abból legel a mezei vad. Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg és gondozd ezt a szőlőt! Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél! Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták!
Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?! Lerágja az erdei vadkan, és abból legel a mezei vad. Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg és gondozd ezt a szőlőt! Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél! Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták!
Negyedik alkalommal hajolunk a gondolatgazdagsága miatt több héten át lelki táplálékot nyújtani képes zsoltár fölé. Az idő rövidsége miatt sokkal előbbre ne, csak közvetlenül a megelőzőekben elhangzottakra utaljunk vissza.
A korábbi szkeptikus versekben foglaltakat követően pozitív képet fest az Ige: „Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted. Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet. Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal. Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig.” (Zsoltárok 80:9-12) Kell ez a pozitív töltésű, jelképes üzenet!
És ezek után mondja a Szentíró ezt a mai kiegészítést: „Miért romboltad le kerítéseit – tudniillik a szőlőskert kerítéseit - hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?! Lerágja az erdei vadkan, és abból legel a mezei vad. Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg és gondozd ezt a szőlőt! Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél! Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták!”
A szőlőtő szimbólikus képe egy abszulút pozitív kép. A legpozitívebb parabola, ami létezik!
Nem csak a termékenység egyik legmanifesztebb kiábrázolása miatt. A szőlő és maga a szőlővesszők táplálkozásának letéteményese, a szőlőtő jelképszerűen a lehető legoptimálisabb jövőről üzen. Régen és ma is, aki szőlővesszőt plántál és ültet, az a jövőre nézve tervez.
Ráadásul a kép legvégsőbb fokozásával átvezet az Ószövetségből az Újszövetségbe. Jézus Krisztus, a Megváltó mondja magáról: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek! Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik.” (János 15:1-6)
Ez a szőlőtő és szőlővessző „projekt” rendkívül beszédes.
És ha már egyszer – ezek szerint – sikeres ez a szőlőültetvény, akkor még majdhogynem igazolható is lenne – tehát csak lenne! – ez a reklamáció: „Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?! Lerágja az erdei vadkan, és abból legel a mezei vad….” Ez egy többszörösen szimbólikus üzenet! Ne vonakodjunk, hanem applikáljuk a parabolát mai helyzetünkre! Igaz a mában: a kerítéseket migránsok ostromolják. Még az is lehet, hogy tengerentúli támogatással. Tessék csak lerombolni azt, amit nem jószántából, majdhogynem sírva, kényszerhelyzetében emelt egy szerencsétlen nemzet, a magyar.
Az Európai Únió pedig nem törődik azzal, mit élt s mit ért már meg ez a nyomorúságos fogyó nép. Idegenekkel kell - vagy talán nem kellene? – lelegeltetnie azt, amit egy nemzet az elmúlt hat esztendejében, meg az azt megelőző évezredben fájdalomtelien, nagy erőfeszítéssel plántált??? Ki-ki magában válaszoljon a költői kérdésre…
Az Ige következő mondata pedig már egyfajta további derengő pozitív üzenet, mégpedig az imádság szintjén: „…Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg és gondozd ezt a szőlőt! Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél!...” A magyarok jelenbeni imádsága is csak ilyen tartalmú lehet. Hogy a mennyből letekintő Teremtő Isten áldja, lássa, gondozza és oltalmazza e népet. Azt a népet és annak fiait, leányait, amelyet és akiket jobbjával és jókedvében teremtett. Azzal együtt, hogy erre a népre, a mi nemzetünkre nézve abszolút találó a dicséret-ének két szívbemarkoló sora: „…Azt bünteti, kit szeret, / Másképp ő nem is tehet…” (Református Énekeskönyv, 394. dicséret 1.) Igen, mert bizony „…megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.” (Himnusz) Igaz, ez a himnuszos költői kitétel teológiailag aggályos. Mégis, itt már csak az ima segíthet!
Mai szakaszunk záró mondata egyfajta „levezető”, nagyon emberi óhajtás: „…Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták!” – a szőlőt. Mentségül szólva, a zsoltár keletkezésének idejében nem volt még ismert a jézusi teológia praxisa, hogy „…Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket…” (Máté 5:44)
Bízzuk oda Isten Szentlelkére ezeket a mai Igéket, hogy elvégezzék lelkünkben a maguk pótolhatatlan munkáját!
Végül pedig valami egészen más téma. Látszólag ugyan nem kapcsolódik mai textusunkhoz. Vagy talán mégis?
Tegnap zárult a szám szerint hetedik REND-fesztivál péntektől vasárnapig tartó monstre rendezvény sorozata Balatonfüreden. A REND egy mozaikszó. Jelentése: Református Egyházi Napok Dunántúl. Tizenkét esztendeje minden második évben más-más helyszínen kerül megrendezésre ez a gigantikus „lelkiségi” találkozó. 2004-ben Győr, 2006-ban Kaposvár, 2008-ban Komárom, 2010-ben Pápa, 2012-ben Székesfehérvár és 2014-ben Őriszentpéter adott otthont a sokezer – néha a tizezres számot is elkerülő - fesztiválozó reformátusnak.
Már 2014-ben Őriszentpéteren eldőlt, hogy - az egyházmegyék szerinti sorrendiség miatt – az idén Balatonfüred lesz a helyszín. Már hetekkel a megnyitás előtt kiderült: több mint tízezren regisztráltak előzetesben. Majd a megnyitó alkalmával és azt követően is még sok ezren – mert erre is volt lehetőség. A találkozó „bázisa”, központi rendezvény-színhelye a füredi Balaton Szabadidő- és Konferencia Központ volt (benne a Sportcsarnok, a Szabadtéri színpad, a Panoráma terem, az Íves terem, a Tükörterem, a Moziterem, a Kiskiállító terem, a Gyerekkert-Kisgyerekkert, a Nagysátor, a Rendezvénysátor, a Református utca és az El-Mondo Café). További választható színhelyek voltak – a Szabadidőközponton kívül – a füredi Fehér templom, a Füred-arácsi templom és a Füred-arácsi Népház.
A kezdetekről a vasárnapi bezárásig – a 80 oldalas programfüzet alapján – számos különböző helyszínen ki-ki tetszésének, ízlésének és érdeklődésének megfelelően, mintegy száz különféle programon vehetett részt. Vagy esetleg csak belekóstolt egyikbe-másikba. Ahogy ez a fesztiválokon szokás.
A dolgok természetéből következően voltak isten-tiszteletek, áhitatok, kegyességi-lelki alkalmak, hitmélyítő tudományos előadások. De, a sokszínűség jegyében, voltak: orgonakoncertek, kórushangversenyek, kórustalálkozó, fúvós térzene, Cantores Ecclesiae Rézfúvós-, Misztrál-, Szkítia-, Kéry Kitti és Figula János koncert. Filmklub. Voltak úgynevezett „réteg”-találkozók, fórumok, kiállítások, Miénk a színpad programok, és könyvbemutató. Volt hírességek fóruma, folklór programok, intézmény bemutatkozások, gyermekprogramok, kézműves foglalkozások, El Mondo Café és – a teljesség ígénye nélkül – még sok minden más egyéb.
Merthogy ez a felsorolás csak esetleges, hiszen annyira bőséges volt a kínálat. A REND-logós résztvevők elárasztották Füredet. Mosolygós arcú, barátságos embereket láttunk mindenfelé – a REND-logo alatt. Az elmúlt 12 esztendőben kialakult egy „törzs”-REND-gárda. Akik mindig, mindenütt jelen vannak s jelen voltak most Balatonfüreden is.
A füredi REND teljes mérlegét megvonni ma még korai lenne. Viszont az ott beszerezhető élmény leírhatatlan. Amikor ma ki-ki a saját egzisztenciális- és egyéb gondjaival küzd, akkor van a magyar lakosságnak egy nem elhanyagolható szelete, amelynek alkotói örülnek az együvétartozásnak. Hogy similis simile gaudet – a hasonló a hasonlónak örül.
Ennek a ténynek nem elhanyagolható jótékony hatása van a közösségre, az egész társadalomra. Amikor nem azon gyötrődünk, morgolódunk, hogy mink nincsen, hanem annak örülünk, amink van! Amikor megfogalmazódik az ajkakon a zsoltár-Ige: „…Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg és gondozd ezt a szőlőt! Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél!...” Ez a pozitív ima-kicsengés épít. Nem lázadozni kell, kellene, hanem bízni Istenben, aki csodákat is képes cselekedni!
A REND rendezvények magátólértődőn mindig abszolút ökumenikus nyitottsággal szerveződnek.
Ez aztán azt is jelenti, hogy – mindjárt tágabban is értelmezve az ökumenizmust - a sokadalomban számos másvallású vagy épp egyelőre csak – mintegy úgynevezetten – „megfigyelő státuszú” vendég is felfedezhető volt.
Legyünk hát reménységgel: vannak még tartalékaink! Vagy helyesebben nem is nekünk, hanem a Történelem Urának! Pont ezért hinnünk kell: lesz megoldás azokra a legsúlyosabb gondjainkra, amelyek ma még gyötörnek bennünket.
Az idei REND, Református Egyházi Napok Dunántúl fesztivál helyszíne beszédes. A Magyar Tenger szőlőkkel átölelt felvidékének fővárosa Balatonfüred. Mennyi szőlőhegyet látunk felette! S a szőlőtövek elnyúlnak a híres-nevezetes Badacsonyig s még azon túlra is. Át-, meg átjárják a szép Pannonia földjét. S ki is a szőlőtő? Jézus válaszol – idéztük az imént -: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (János 15:5) Ugye, milyen szépen illeszkedik mindez a mai ószövetségi Igébe?! Három hete elhangzott: a bajorok úgy gondolják, hogy hazánkban még mindig túlsúlyban vannak a keresztyének. Legyünk a magunk helyén ennek hiteles képviselői! A közvélemény, a hangulat erjesztői, alakítói! Évekkel ezelőtt már idéztük, de most újra kell! Nagyon fontos! A rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány Miniszterelnöke, dr. Antall József mondta 1993-ban: Keresztény Magyarországot akartam, mert egyedül ennek van jövője!
„Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond…” (Jelenések 2:29)
A REND fesztivál péntek délutáni megnyitó istentiszteletén már előzetesben fontos dolgok hangzottak el.
A zsúfolásig megtelt Sportcsarnokban Császár Attila esperes igehirdetését és Steinbach József püspöknek a megnyitó szavait követően Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke szólalt meg. Az Országgyűlés Elnöke megható szavakkal méltatta a REND fesztivált, a magyar összetartozás e jeles tömegdemonstrációját és Isten áldását kérte a fesztiválozókra.
A REND fesztivál igei- és tartalmi üzenetére Deo volente et adiuvante visszatérünk még.
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
