Igehirdető: Faust Gyula
Énekek:
146: 1, 50: 1-2, 89: 1 és 7, 228.
Köszöntés:
Mert a bűn ellen való harcban még nem ontottátok véreteket, és elfeledkeztetek
a bátorításról, amely nektek, mint fiaknak szól:
-
Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne
csüggedj el, ha megfedd téged. (…) Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy
bánik veletek Isten, mint fiaival. Zsidók 12: 4-5 és 7.
Bibliaolvasás:
„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak,
ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal
törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van
rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi
életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.
Öljétek meg
tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a
tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami
bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten. Ti is ezeket tettétek
egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól
mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és
szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert
levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új
embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban
megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és
körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus.
Öltsetek
tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek -
könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek
el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki
ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé
pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És
a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az
egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek
gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást
zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek
szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr
Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” Kolossé 3: 1 –
17.
Alapige: Mivel tehát levetkőztétek
a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki
Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt, ne
hazudjatok egymásnak!
Szentlélek
eljövetelére és a lélekkel való betöltekezésre készülve egy kérdéssel indítom
el ezt a prédikációt. Mennyi olajat tudsz beletölteni egy vízzel teli kis
nyílású üveg palackba? Gondolj erre a feladatra miközben Hallgatod (olvasod) az
Úr igéjét. A Lélekkel való betöltekezésre készülve tehát a keresztyének
Krisztust követő útjáról, életviteléről hallottunk igét. Szentlélek Isten
tényeket közöl, melyeket nem firtatunk, ahhoz hasonlóan, mint amikor egy föld
alatt tartott fogollyal közölik, hogy ma 2017. május 21. vasárnapja van, nappal
és süt a nap. Erről tehát nem nyitunk témát, nem tesszük hozzá a kígyó „csakugyan”
és „vajon” mindent kétségbe vonó kérdőjelét!
Igénkben ez a
megcáfolhatatlan tényállás a következő:
„Mivel feltámadtatok
a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki
az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a
földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal
együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor
vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. Öljétek meg tehát tagjaitokban azt,
ami csak erre a földre irányul!”
„Mivel tehát levetkőztétek
a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki
Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt, ne
hazudjatok egymásnak!”
Természetesen
ki-ki önmagának se hazudjon! És mi lenne az a bizonyos hazugság, amivel
magunknak és egymásnak is hazudunk? Csak az, hogy tagadjuk az Isten váltságát
és annak összes következményét, melyek egyike éppen az, hogy Krisztusban mi
Istennek új teremtményei vagyunk. Isten működő, azaz feltartozhatatlanul
kibontakozó váltsága mindennek a kiindulópontja. Erre vonatkozik az apostoli
érvelés is. Mivel a Krisztus váltsága által Isten megkegyelmezve újjá is
teremtett ezért ehhez igazítsad az életed! Egyszerre vagyunk még régi és már új
teremtményei Istennek! Pál erről azt mondja, hogy az első Ádám, a lélegezve élő
ember, az utolsó Ádám azonban már a megelevenítő Szentlélek által élő ember. 1Kor
15:45. De nem a lelki - szellemi az első, hanem az érzéki, azután a lelki. Az
első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. Amilyen
ama földi, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek
is. És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek
ábrázatját is.” 1Kor 15:46-49.
Ezt egy
hasonlattal szeretném megvilágítani. Az első Ádám és az utolsó Ádám közti
generációváltó minőségi ugrást, vagy szakadékot a kurblis, azt a sok kábelt
kezelő központos nőt hívó telefon és a jövő csúcstechnikás okos telefonja közti
különbséghez tudnám hasonlítani, azzal a megjegyzéssel, hogy az Isten régi és
új teremtése között még ennél is áthidalhatatlanabb a generációváltó minőségi
különbség. Megmaradnak viszont alapvető működési elvek. Ilyen például az, hogy
ha a régi Ádám lélegzett, akkor az új, valószínű, hogy tüdőtelen Ádámnak is
valamilyen formában, szellemi, pneumatikus formában „lélegeznie” kell.
Életünk, azaz
új-régi voltunk tehát el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben! Ez az
Isten igazsága, amihez - sem magunknak, sem másnak nem hazudva szüntelenül - tartanunk
kellene magunkat, oly módon, hogy minden gondolatot és érzést foglyul ejtünk és
igaz Bíránk trónjához viszünk, hogy az Ő királyi széke előtt öltsenek formát jó
döntéseink és a tetteink.
Az apostol
egy nagyon egyszerű, mindenki számára érthető metaforát használ a Krisztusnak
engedelmeskedő keresztyén életmód szemléltetésre, ez pedig a vetkőzés és
öltözködés képe. Minden ép elméjű ember ahhoz például, hogy ünneplő ruhát
ölthessen magára, mert bizony ünnep, sőt nagy ünnep van, levetkőzi magáról a
verítékes és poros hétköznapi gönceit, megfürdik és friss, vagy teljesen új
ünnepi öltözéket vesz magára. Amit nem teszünk az, hogy megmosottan a szennyest
vesszük vissza és arra rá a tiszta ruhát. Azt sem tesszük, hogy az ünneplőre
mocskos munkásruhát öltünk!
Ha tehát
külsőnk öltöztetése így történik, miért lenne akkor ez másként az Istenben elrejtett
emberünk lelki-szellemi öltöztetésével? Engedjünk hát a hallott tanításnak és
végre józanodjunk ki!
Lelki
életünkben a vetkőzés-öltözésnek, vagy sokkal inkább a szellemi létmódunk
„lélegzésének” a jelenlegi testi létünkben van biológiai és fiziológiai
megfelelője a tüdővel való lélegzés, vagy az anyagcsere mechanizmus.
Teremtett
voltunk egy behatárolt létmód, és Teremtő Istenünkhöz képest mindörökre az is
marad. Teremtettségünkből fakadó életünk feltétele a folytonos, szüntelenül működő
be és kilégzés, vagy anyagcsere. Nem tudunk egy fél évre előre enni, ahogy 70-80
évre előre levegőt tartalékolni sem, a legedzettebb és legkiválóbb
gyöngyhalászok is 5-6 percig bírják friss lélegzetvétel nélkül a mélyben. Ez a
szinte fojtó és kényszerítő valóság mindig föl kellene, hogy ébresszen, mindig
szembesítenie kellene önmagunkat önmagunkkal és bölcsességre kellene bennünket
sarkalnia, hogy tudni illik, az élet céljából a réginek el kell távolodnia
ahhoz, hogy a helyét az új foglalhassa el.
Ez a
teremtett élet rendje! Van aratás és van új vetés! Levetett szennyes ruha,
helyébe új és tiszta ruha. Kilélegzett elhasználódott levegő, hogy helyét
friss, oxigén dús tölthesse be a tüdőnkben. De hasonló mechanizmus testünk
anyagcseréje is; ürítenünk kell ahhoz, hogy friss vitamin dús és zamatos
eledelt ehessünk. Aztán végül meghal földi ó- emberi testünk, hogy helyét a
Krisztusban újjá teremetett mennyei test foglalhassa el!
Ne akarjunk
tehát erről vitázni a Teremtőnkkel, helyette inkább lélegezzünk, de nem ám csak
úgy vegetatívan pusztán a hús testünkkel, hanem új-régi, testi-lelki és
szellemi valónk egészével! Egyszerűen csak lélegezz! Úgy add oda Istennek és
Atyádnak mindazt, ami rossz, mindazt, ami nem a legfőbb jó és hátráltat, úgy
adj oda minden kárhoztató bűnt, régi elmúlt dolgot, végül magát a lejáró földi
életed is, ahogy kilélegzed a tüdődből az elhasznált levegőt!
Szomorúan
mondom, hogy sokan, talán még közülünk is egyetlen lélegzetvétellel akarják
leélni az egész földi életüket szellemi értelemben. Itt van az evangélium, az
emberi működés műszaki felhasználókönyve, de nem vesszük a fáradságot, hogy
hitelt adjunk Teremtő Atyánknak és Istenünknek, aki a legjobban ismer bennünket
és fehéren feketén, lépésről lépésre, amolyan szájba-rágósan elmondja:
-
Tesó, így működünk!
Hogyan is
működünk akkor?
Hasonlóan
ahhoz, ahogy a lakásunkban nagytakarítunk, vagy ahogyan a számítógépünk
merevlemezén tárhelyet szabadítunk fel. Az ember, egy lakás, vagy akár a
személyi számítógép befogadóképessége nem végtelen, ezért a felgyülemlett
kacatot ki kel dobnunk ahhoz, hogy a valóban szükséges dolgoknak helyet
készítsünk.
Mostanában
készítettek egy műsort, amelyben bemutattak olyan embereket, akiket a
halmozáskényszerük bizonyos értelemben valóságosan megfojtott. Betegesen begyűjtöttek
mindenfélét a lakásukba és ők ezek között az élettelen kacatok közt, egy
teljesen őrült káoszban tudtak létezni, egymagukban, mert abban a lakásban
senki másnak nem maradt már hely. Látva őket még most is nagyon rossz érzés fog
el, és azt kérdezem, hogy jut valaki ilyen állapotba? Csakhogy lelki és
szellemi értelemben ez a valaki én vagyok, és te vagy testvérem! Ebben a műsorban
mindig jön egy „jó tündér”, aki megtanítja a nagytakarítást, a rendteremtés
művészetét. A keresztyén ember számára ez a „jó tündér” nem más, mint az Atya
és Fiú Isten Lelke, Szentlélekisten! Általa tudunk lelki-szellemi értelemben
lélegezni, anyag- cserélni, azaz élni!
A most
hallott tanítás alkalmazása teljesen egyszerű, mint a lélegzetvétel, vagy az
öltözködés! Készíts helyet minden kacattal megtelt szívedben Krisztusnak és az
Isten szerint legszükségesebb dolgoknak! Engedd, hogy az Úr Lelke az igén
keresztül rámutasson benned dolgokra, amelyeknek a szemétbe és a megsemmisítő
tűzbe kell landolniuk. Néhányat ezek közül példa gyanánt, amolyan
szamárvezetőként megemlített az alapigénk is, de a felsorolás közelről sem
teljes. Sok mocsoknak kell eltűnnie ahhoz, hogy Jézus Krisztus jól érezze magát
a tested házán belül, veled, a te társaságodban! Ismételjük át tehát!
Az IGE és
Szentlélek útmutató és egyben erőt is adó segítségével fogd a néven nevezett és
egyértelműen szemétre való dolgokat és add át bűnbánó imádban Jézus
Krisztusnak. Fogadd el Isten kegyelmét és mennyei Atyád bocsánatát és vedd
birtokba örök üdvösségedet! Kérd Isten a Jézus nevében, hogy töltsön be
Szentlelkével!
Öldököljétek
tehát meg tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a
tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot, a kapzsiságot, ami
bálványimádás, a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást,
és szátokból a gyalázatos beszédet, mert ezek miatt haragszik Isten.
Ti is ezeket
tettétek egykor, amikor ezekben éltetek, de többé már nem kell, mert a
váltság által meghaltatok, és a ti (örök) életetek el van rejtve a Krisztussal
együtt az Istenben. Sőt nem csak meghaltatok Krisztussal, hanem Ő vele együtt fel
is támadtatok, ezért azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus
van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a
földiekkel! Vetkőztétek tehát le a régi embert cselekedeteivel együtt, és öltözzétek
fel az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy az Ige és
Szentlélek által egyre jobban megismerje Őt! Akinek van füle hallja, mit
mondott a Lélek a gyülekezetnek, gyereknek, ifjúnak és öregnek egyaránt! Ámen.
Áldás:
„ Nem [mondom], hogy már elértem, vagy [hogy] már tökéletes volnék; hanem
igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. (…)
De egyet [cselekszem], azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén,
azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az
Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” Fil 3:12
és 14.
