Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2013.09.23-án.
Olvasandó: Zsoltárok 121:4 Igehirdető: Nagy Lajos
Múlt hétfői meditációnkban a két héttel ezelőtt elemezni kezdett 121. zsoltár soron következő 3. verse alapján tájékozódtunk az aktuális üzenet kifejtése szándékával. Ez volt az alapige: „Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.” (Zsoltárok 121:3) Egy sajátos megvilágításban elébb azt fejtettük ki: mennyire egyaránt mindenkire vonatkozik, illetve vonatkozhat ez az üdvígéret. Majd tanulságul azt szűrtük le záró mondanivalóként, hogy a nem szunnyadó őrízet, vagyis Isten őrző szeretete kötelez. Éspedig feladatra indít, abban az értelemben, hogy mindenkinek, aki hallja az Igét, Istentől nyert szent küldetése kell legyen felhívni a másik ember figyelmét erre a pozitív, lélekemelő aspektusra, hogy Isten őríz! „…Őrzők, vigyázzatok a strázsán…” – idéztük aktualizáltan Ady Endrét.
Erre mai Igénk pedig tartalmilag ugyan nagyon hasonlít a múlt hétfőihez, de mégsem csak egyszerűen annak a szó szerinti megismétlése. Ezúttal ugyanis már bővül az Isten általi őrízettség tényének gondolata egy – ha úgy tetszik – nemzeti hangulatot keltő kiegészítéssel: „Bizony nem szunnyad, nem alszik Izrael őrizője!” Az eredmény reményében kezdjük most ezt vájt füllel hallgatókként kivesézni. Kérdés: ezek szerint a szentíró csak Izraelben, a – kétségkívül - választott népben gondolkodik? Más nem számít? És mi van másokkal, akik esetleg több évezreddel későbben, nem izraelitákként élnek a földtekén?
Nos, természetesen ez egy nem könnyű kérdés. De igyekezzünk megbírkózni vele. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a szentírók csak az orrukig láttak és nacionalista elfogultsággal csak egyedül saját nemzetükre gondoltak. Sokkal inkább arról van szó, hogy Nekik Isten prófétái által mindent kijelentett: mi lesz, hogy lesz a választott nép, Izrael életének történelmében. Ismert és kevésbé ismert próféták rendre jövendöltek arról, hogy a választott nép idvezül. „Bizony nem szunnyad, nem alszik Izrael őrizője!” Ebben a biztonságos helyzetben Ők bizonyára kicsit elkényelmesedtek. Aztán jöttek a történelmi fejlemények. Sok viszály, temérdek nyomorúság, személyi- és politikai villongások és ezzel szoros összefüggésben hitvallásbéli identitás zavarok. Amint az szokott lenni. Körülöttük a pogányságot látva, szűkkeblűen – nyilván – azt hihették, hogy minden üdvprófécia csak kizárólag rájuk vonatkozik. Nem láttak – az akkori viszonyok között nem láthattak – tovább nemzetük határain túlra.
Aztán elreppent több évszázad, sőt évezred. Miután egyszerre csak megjelent a betlehemi puszták éjegének horizontján a betlehemi csillag. Ez már nem semmi jel. Ha úgy tetszik: univerzális jel. Aztán ennek kapcsán elhangzott az angyali himnusz: „…Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek…” (Lukács 2:10,11) Kiknek hirdeti ezt meg az angyal? Az egész világnak! Innentől fogva mind a mai napig az van érvényben, ami a János írása szerinti szent evangélium 3. részének 16. versében így van megírva: „Mert úgy szerette Isten a világot – tehát: a világot és nem csak a választott népet – hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, ha nem örök élete legyen.” Itt, ennél a korszakalkótó képváltásnál van a megoldása sereg teológiai kérdésnek, amely a választott nép fogalma kapcsán felmerül.
Egyfajta sajátosan nyitott, tág ölelésű, sőt a mindent és mindenkit magához ölelni akaró generális ökumenizmus lelkülete kell ahhoz, hogy világosan lássuk most már, így érthető s így értendő jól az idézet: „Bizony nem szunnyad, nem alszik Izrael őrizője!” A nem lokális- és nem is etnikai alapú, úgynevezett lelki Izrael mindenütt ott van, ahol és amikor egyének és kisebb-nagyobb közösségek Istent életük Urának tartják és ráadásul ezt még meg is vallják.
A teremtő Isten kilépett abból az emberek által elgondolt bezártsági állapotából, amelyhez társultan sokak fejében csak és kizárólag az a gondolat fogant meg, hogy Isten azért van, hogy megsegítse és megóvja az úgynevezett választott népet. Kilépett Isten e berekesztettségből, abban az értelemben és akként, hogy elküldte egyszülött Fiát az egész, hangsúlyozottan az egész világért. Így, épp ennek kapcsán lett aztán a keresztyének Istene a Szentháromság tan összefüggésében, annak első személye, az Atya Isten mellett a második isteni személy, a Fiú Isten is. Keresztyén az, aki a Fiú Istent, Jézus Krisztust elfogadja élete megváltójának és ezt meg is vallja. Ennek a titokteljes Szentháromság tannak az átlátásáról, illetve a szent titok elfogadásáról pedig éppen a harmadik isteni személy, a Szentlélek hívatott gondoskodni bennünk, köztünk és általunk. Mert Jézus mondja: „…A Szentlélek…tanít majd meg titeket mindenre…” (János 14:26) Egyebek között arra is, hogy elfogadható legyen a számomra, a számunkra a mai Ige így, ilyen kiegészült jelentéstartalommal: „Bizony nem szunnyad, nem alszik Izrael – tudniillik a lelki Izrael - őrizője!”
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
