Látni a láthatatlant

Vasárnap délelőtti igehirdetés a Vörösberényi Református Egyházközségben.
Igehirdető neve: Faust Gyula
Bibliaolvasás: Ef 6:10-24. Alapige: 1Sámuel 17: 1-9; 22-37.

Köszöntés: Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, Aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Fil 2:5-8  

Énekek: Zsolt 81; 396; 390; 479.

A történet Isten népének nem kevésbé viszontagságos időszakában történt. Ha az akkori állapotot kellene jellemeznem, akkor úgy írnám le azt az időszakot, hogy az Isten és népe esküdt ellensége felkelt, hogy gyalázattal illesse az élő Istent és seregeit, hogy elpusztítaná az Úr népét (1Sám 17:25). Az Édenben a kígyó formájában kísértette meg az embert, ejtette csapdájába, majd a maga rabszolgájává tette. Most egy majdnem négy méter magas órás képében ment az Isten népéhez. Minden áldott nap ez az óriás harcos a filiszteusok táborából kiállt a hangját tölcsérként, vagy amfiteátrumként fölerősítő völgybe és rémületet keltő retorikával provokálta az Úr gyermekeit. Fején rézsisak volt, testét ötezer siklus (80 kg) súlyú réz pikkelyes páncél borította. Lábán réz lábpáncél és vállain rézpajzs volt. A dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklus (8, 7 kg) súlyú vasból volt; és előtte ment a fegyverhordozója, aki a pajzsát vitte. Ez a szörnyeteg tehát mindennap megállt és ezt kiáltotta Izráel csatarendjeinek: 

„Saul szolgái!” Miért jöttetek ki, hogy harcra készüljetek

Miért jöttek ide?- kérdezte. Jó kérdés. Tudtátok-e, hogy amikor feljöttünk ide erre a dombra, harcba jöttünk? Igen testvérem, Minden istentisztelet az Úr személyes harca az ördög ellen, és ennek a világnak levegőbeli hatalmasságai ellen. Ezen a csatamezőn a lelkek üdvösségért folyik a vérre menő küzdelem. A Isten Lelke által prédikáltatott evangélium nyitja meg a mennyek országa, az Isten királysága kapuját minden hívőnek, és ugyanaz a prédikált evangélium bezárja az üdvösség ajtaját a hitetlennek,

 hogy ő a halálban és a kárhozatban maradjon. Ezért mondtam már többször is, hogy az istentisztelet nem a lelkész egyszemélyes harca az ördögökkel, hanem az egész gyülekezet (az egyház)

 szellemi háborúja. 

„Miért jöttetek ki, hogy harcra készüljetek?” – kérdezte Góliát, majd így folytatta:” Avagy nem filiszteus vagyok-e én és ti pedig a Saul szolgái? Válasszatok azért magatok közül egy embert, és jöjjön le hozzám! Ha valaki meg bír velem vívni és engem legyőz: akkor mi a ti szolgáitok leszünk; ha viszont én győzöm le őt és megölöm: akkor ti lesztek a mi szolgáink!”

A modern világban az ilyen provokatív (politikai) retorikát nagy tudású szakértők kielemzik. A beszéd értelme és üzenete minden részletében rettenetet keltő istenkáromlás; maga a sátán tüzes nyílja 

és hitet kioltó dárdája. Különösen veszélyen dolgokat tanít, rettenetes az állapot, amibe bele akar csábítani. Ámításának kardja, mely úgy csúszik át a saját logikánk tűzfalán, mint izzó kés a vajban. Mit mond?

1. Saul szolgái! Nem azt mondja, hogy „Izrael csatarendjei!” Ez a megnevezés volna a pontos és valóságos, mert magába foglalja az élő Isten földi és mennyei seregeit egyaránt, de Góliát azt szeretné, ha azok a reszkető katonák nem látnák a mennyei seregeket, csak a félelmetese ellenséget és az Úr parancsát végrehajtani képtelen Sault, akitől elfordult az Úr.
2. Felcsillantotta a könnyű győzelem reményét, csak annyit kel tenni, hogy valaki legyőzi őt, az óriások harci módján. El akarta hitetni az Úr harcosaival, hogy képesek kicselezni az ő tíz ember erejét is felülmúló kardcsapásait és megölni őt. El akarta hitetni tehát a semmiképpen sem választható stratégiát.
3. Ámítóan azt kérdezte, hogy miért akarjátok hiába a bajtársaitok vérét ontani az ellenünk való háborúviseléssel? Öngyilkos kísérletezés. Ez a mondat azt jelenti, hogy bűnt követtek el magatok és a társaitok ellen. Tegyétek le a kardot! Adjátok meg magatokat háború nélkül! Ne áldozza oda magát senki a szent ügyért, hanem megszégyenítve és gyáván hátráljon meg.
4. Ha mégsem, akkor csak egyetlen hőst állítsatok ki, hogy elbánjon velem!- mondta. Köztudott, hogy Izraelben nem voltak óriások. A legmagasabb izraelita is Góliátnak mindössze a csípőjéig ért. Jól tudta Góliát, hogy érckarddal, acél dárdával, réz pajzzsal egyetlen izraeli katona sem vehet felette diadalt. Mire hívta akkor Izrael katonáit? Egyenként akarta elszakítani őket a társaik oltalmából, hogy a halálba küldje közülük a legbátrabbakat, akiket rászedhetett, s ezzel még nagyobb félelmet szítson az Úr népében. Az izraeliták megszervezett csapatmunkával levadásztál a filiszteus óriásokat. Összehangolt harccal már két izraeli katona is el tudott bánni az óriással.
5. Ötödször, amikor azt látta, hogy senki nem dől be neki káromolva űzött gúnyt Isten népe bizodalmából és élő Istenéből. Ezt mondta: „Én gyalázattal illetem a mai napon Izráel seregét, állítsatok azért ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással!”
6. Ez egészen konkrétan azt jelenti, hogy álljon végre ki valaki ellenem, hogy ne káromolhassam többé az isteneteket! Ezzel gyűlöletet és bosszúállást szított az Isten népe legkiválóbb embereiben, akik szerették az Urat, és tisztelek a nevét. Góliát el akarta érni, hogy aki kiáll ellene gyűlölettől és bosszútól lihegve veszítse el a fejét, az önmaga feletti uralmát, hogy még sebezhetőbb legyen, és nagy gyalázattal tudja lemészárolni mindenki szeme előtt.

Ki gondolta közületek, hogy egyetlen tömör harci beszédben hat csapda kész arra, hogy megöljön még a konkrét fizikai viadal előtt? Krisztus harcosának elsősorban nem hús és vér, nem acél, vas és réz ellen kell harcolnia, hanem gonosz szellemi hatalmasságokkal, akik ravaszul felállított csapdáikkal a penge szúrása előtt megölnek, ha csak egy dologban is engedünk nekik.

Nagy a mi Istenünk humora! Amikor a levegőég fejedelmei rettentették az egeket Isten egy élettel teli suhancot készít el, hogy megszégyenítsen minden hatalmast, erőst, harcban edzett hőst, függetlenül attól, hogy ki, kinek a földi táborában állt. Ez a suhanc, aki életében nem fogott kardot, dárdát, pajzsot és semmilyen háborús szerszámot, nem ismerve a harci stratégiákat, vagy az emberölés tudományát, késznek érzi magát arra, hogy legyőzze azt, aki az élő Istent merte káromolni.

Nem sokat tudott a háborúról, de azt tudta, hogy úgy mond „az Úr, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is!”

Dávid látott valamit, amit mások nem, és nem volt hajlandó úgy látni a dolgokat, ahogy azt Góliát kívánta láttatni, vagy, ahogy mások látták akkor és ott a valóságot.

 Ennek a suhanc pásztorfiú szemén kívül minden más szem a brutális, rettenetet keltő behemótra tapadt. (…) A harcosok ismerték az óriás gúnyolódását, követeléseit, hatalmas méretét, fegyverzetét erejét, gyilkolási stílusát és kevélyes járását. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Góliát szakértők voltak, Góliátra „szakosodtak.”Dávid, - velük ellentétben - Istenre szakosodott (Max Lucado 2008, 16). Ismerte az Urat. Tudta, hogy amit ő az igéjében megígért, meg is cselekszi. Számára az Ige felülírta a szemmel látható valóságot. Ez a hit, a nem látott dolgok felől való meggyőződés,

 és Istenbe vetett gyermeki bizalom. Számára az elsődleges valóság nem Góliát, hanem az Úr Igéje. Dávid először az Isten igazságát, valóságát kereste és az Ő királyságát, dicsőségét, és hitte, hogy a többit Isten ráadásul megadja neki.

 Mert, ha Isten azt mondta, hogy nem marad büntetés nélkül, aki az Úr nevét hiába veszi fel, akkor ő most számon kéri Istentől ezt az ígéretét. Természetesen látta az óriást, józanul számolt az erejével, ám Istent hatalmasabbnak és valóságosabbnak látta, mint magát Góliátot. Góliátot nem ember feletti embernek, vagy félistennek ( nefilim) látta, mint sokan mások, hanem az a fenyegető húshegyet és a mögötte álló sereget a dögevő keselyük eledelének látta. Dávid számára az Ige, az Úr ígérete felülírta a szemmel látható valóságot. Ő annak hitt, amit az Úr igéje mondott neki. Hallgassuk csak meg ennek a fiúnak a csatakiáltását: 

„Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek Urának, Izrael csapatai, és nem Saul szolgái, - kijavította tehát Góliát hazugságát - Izrael seregei Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál (1Sám 17, 45).”

Igen! Az Igével le kell lepleznünk és helyre kell tennünk

 a hazugságokat, minden hazugságot. Ezt mulasztotta el Éva az Édenben, nem maradt mindvégig és mindhalálig következetes az Úr szavához.

 Mi ne kövessük ebben őt! Dávid öt követ választott ki a patakból, Góliát öt hazugságának száma szerint!

 Dávidnak – a Góliátéval ellentétben - minden egyes szavában igei és mennyei látás van. Hitvallás és vigasztalás. Odaállt Dávid arra a törésre,

 amit a gonosz ütött az Úr dicsőségén. Én leszek a sebtapasz, a balzsam, a sajgást csillapító gyógyszer, elveszem a gyalázatot!

„Ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét?”

Lényeges kérdést tett fel az Isten népe között ez a Dávid és a feleletet nem emberektől várta. Látta a Seregek Urát felállni az ő székéből alájönni hozzá, hogy hadakozásra tanítsa, és vele együtt harcoljon. Dávid tudta, hogy kell nagytestű ragadozókkal elbánni; messziről. Parittya, repülő kövek és bot kel közte és a fenevad közt álljon, valójában azonban maga az Úr. 

Szentlélek teljesen egyedi stratégát adott Dávidnak abban a konkrét helyzetben. Hitte és tudta, hogy Isten fogja célba juttatni a Góliát hatalmas

 fejére irányított köveket. Öt követ vett elő a gonosz öt gyalázkodó hazugsága ellen és hatodikként kezében forgatta pásztorbotját is.

Tanuljunk Dávidtól! Higgyünk mindennél jobban és mindenekfelett az Igében. Az Ige nem csak a lélek kardja,

 hanem oltalmazó pajzs is, mely kioltja az ördög minden tüzes nyilát.

Vizsgáljuk meg, hogy mit fogadunk el elsődleges valóságnak, azt, amit Krisztus Urunk mond, vagy azt, amit érzünk, látunk és hallunk? Keressük Isten elsődleges igazságát, valóságát, hogy a Szentlélek által lássuk, szemléljük egész életünket, minden dolgunkat. Nézd jól meg magadnak a pásztorlegény Dávidot! Nézd mire képes az ő nyájáért és egyetlen kis báránykájáért is! Miközben Góliát ostobán, majdnem önfeledten nevetett a parittyás és pásztorbotos suhanc látványán, a Dávid kezében már pörgött a kő és szaladt, hogy a kegyelem hatalmával célba vezetett kővel az elkábított óriás fejét a Góliát kardjával vágja le. Igen! Az ellenség nevet a megfeszített Krisztus

 hallatán és azon a kicsi emberen, akinek erőssége

 a megfeszített Krisztus. Hallod-e a te Góliátod téged kigúnyoló ostoba nevetését? Én nem tudom, hogy mi a téged kinevető, belőled gúnyt űző Góliátod? A matematika felmérőd, a kémia házfeladatod, az ajtódban toporgó érettségi? Az anyagi helyzeted, a főnököd? Talán egy halálos betegség, vagy maga a halál az, aki az arcodba röhög? Mit teszel? Elfutsz, magadba süllyedsz, fölnézel Krisztus Jézusra az Atya Isten jobbjára és az Úr minden névnél magasabbra emelt

 nevében sziklaszilárdan megveted ellene

 a lábad, harcolsz, mert tudod, hogy benned és veled maga az Úr harcol?

Ismerjük meg Istent, aki Lélek és igazság. Emlékezzünk arra, hogy miként szabadított meg a múltban és bízzunk, hogy még dicsőségesebben szabadít meg a jelenben, bármilyen nyomorúságos is a helyzetünk.

Ne felejtsük el soha, hogy Krisztus Urunk bennünket nem oroszlántól nem medvétől, hanem a világot uraló leviatántól az ős kígyótól, az ördögtől szabadított meg, a haláltól és a kárhozattól. Micsoda egy éhes oroszlán a bűneimhez képest, és micsoda egy vérmedve a vétkeimhez képest? Nézzek fel a keresztfára, ahol Krisztus elbánt legfőbb ellenségemmel, ahol elbánt az ellenünk ordító oroszlánnal

 is, majd nézzek a rothadó húsból való pöffeszkedőre, aki éppen előttem áll és nevet rajtam, vagy bennem, és jól vegyem az eszembe, hogy ki az, aki él és ki az, aki már az oszladozó hulla szagát árasztja magából, oly módon, hogy ezt önmagáról nem is tudja. Lásd a láthatatlant és halld az Urat, aki veled beszél!

Ámen.

Áldás: A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká, Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.