Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2014.03.10-én.
Olvasandó: Zsidó 10:23b,24 Igehirdető: Nagy Lajos
A múlt héten volt Húshagyókedd, amely a farsang végét jelenti, majd másnap volt Hamvazószerda, amely pedig a negyven napos Nagyböjt kezdetét jelzi. A böjti időszak egészen Virágvasárnapig tart. A böjt lényegét a lehető legrövidebben összefoglalandó, két irányú aspektusát elevenítsük fel.
Egyfelől a böjt az élet bizonyos területein egyfajta tudatos, célzott önmegtartóztatásra indító időszak a hitvalló keresztyének életében (elsősorban is bizonyos ételektől való időleges, de átmenetileg annál komolyabb tartózkodás, a különböző élvezetek hajhászásának mellőzése az életvitelből és így tovább).
Másfelől a böjt elsősorban is lelki vonatkozásában értendő korlátozásokat, illetve a hiteles és igaz önmegtartóztatás frontján jelentkező, nem annyira látványos, ám lehet, hogy ennek ellenére mégis, nagyon is hatékony etikai megnyilvánulásokat jelenti (szelídség, alázat, előzékenység, udvariasság, jócselekedetek gyakorlása és így tovább).
Nem kibékíthetetlen ellentét húzódik a fenti kétféle böjt-értelmezés között. Hanem nagyon is dialektikus célzattal igyekszik kiegyenlíteni egyikük a másikát. Előbbi felfogás a katolikus keresztények, utóbbi pedig a protestáns keresztyének által a meggyőződéssel vallott, szinte hittételesen megkívánt, alapvető tanuságtételi ígények közé tartozik.
Mindkét aspektus teljességgel bibliai alapokon nyugszik. Az első, a negyven napos böjt, mint testi böjt Jézus Krisztus negyven napos pusztai böjtjére utal, amelynek leírása a Máté írása szerinti evangélium 4. fejezetének 1-11. versében olvasható. A 40-es szám utal továbbá Isten választott izraeli népének negyven éves pusztai vándorlására is, amelynek története részint Mózes második könyvében – másként a Kivonulás könyvében – részint Mózes negyedik könyvében van megírva. Továbbá negyven napon át böjtölt és imádkozott Mózes a Sinai hegyen, amikor végül megkapja Istentől a Tízparancsolat kőtábláit. De – még korábban - negyven napon át tart az özönvizet megelőző esőzés is. Jónás próféta pedig negyven nap kegyelmi időt hirdet meg Ninivének, a bűnös városnak, mire aztán azok ezen idő alatt megtérnek és nyilvános szigorú böjtöt tartanak.
A negyvenes szám tehát nem csak a számmisztika miatt, hanem a sacralitás értelmében is fontos. A katolikus felfogás sem azt mondja azonban, hogy a tanuságtévő életet felvállalóknak Jézushoz hasonlóan negyven napon át szigorú böjtöt kell tartania. Hanem vannak az ajánlott szigorú böjti napok, ilyen a Hamvazószerda és a Nagypéntek, a többi böjti napon pedig megengedett a háromszori étkezés, de úgy, hogy az ember naponta csak egyszer lakjon jól.
A bibliai alapokat azonban éppen azért hozzuk szóba, hogy áttekinthessük az apostoli levélből imént idézett alkalmi böjti üzenetet: „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.”
Az első mondat egyértelműen annak megerősítését szolgálja, hogy a reménység hitvallásához való hűség éppen azért indokolt, mert Isten hű és ígéretei igaznak bizonyultak.
Ilyen alapozás után válik aztán nem kevésbé hangsúlyossá a böjt értelmezésének másik aspektusa: a lelki böjt. Mik ennek a biblikus alapjai? Az emberi együttélés alappilléreit képező társadalmi-etikai norma rendszer minimum feltételei: magunkat is, de egymást is ösztönözzük a kölcsönös szeretetre és jó cselekedetre. A legújabb katolikus fordítás még intenzívebb, még dinamikusabb képet fest: „Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást.”
Tehát: szeretet, jótettek – ezek a fogalmukban és praktikus megvalósúlásukban egyaránt kisemmizett, anullált, lejáratott, inflálódott, devalválódott és elfeledett szavak… Ady Endre ezekre s ezek mindenféle szinonímájára mondja: „…Lekacagott szavak, / Óh, bár haltam volna meg akkor, / Ha lekacagtalak. / Szűzesség, jóság, bölcs derékség, / Óh, jaj, be kelletek…” (Ady Endre: „Hiszek hitetlenül Istenben”) Úgy gondolom, hogy a lélek szerint való böjt szükségességének efajta prófétikus explorációja ma telitalálat.
A pozitív gondolatok s a pozitív cselekvésre öszöntző magatartás – a böjti magatartás. Akkor is, ha ezt ma némelyek anakronisztikusnak, lesajnált balgaságnak, balekségnek tartják. Majd ha ezen a fronton lesz megújulás, ha úgy tetszik böjti regenerálódás a szívekben, akkor lesz ilyen töltésű, ilyen irányú erjedés és elmozdulás a közösségekben, a társadalmakban is.
Végül halljuk Sztárai Mihály reformátor, tizenhatodik-századi énekköltő dicséret-énekének egy böjti strófáját:
Azért gyorsaságot elkezdett dolgunkban, / Végig megmaradást mi hivatalunkban, / Szorgalmatosságot s hűséget tisztünkben, / Egymás-szeretetet plántálj életünkben.
(Református Énekeskönyv, 197. dicséret 5.)
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
