Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2014.10.20-án.
Olvasandó: Ezékiel 34:11,12,15,16 – János 10:11 Igehirdető: Nagy Lajos
Klasszikus bibliai kép a pásztor-nyáj örökszép, bensőséges és megható képe. A legjobb az egészben az, hogy a kép olyannyira egyértelmű és közérthető, hogy az az égvilágon semmiféle magyarázatra vagy épp belemagyarázásra nem szorul.
A pásztor és nyája közötti bensőséges kapcsolat magasztos parabolikus megfogalmazása önmagáért beszél. Zsigerből értjük: a pásztor, a lelkeket pásztoroló Isten és isteni-atyai successioja által a Jó Pásztor Jézus Krisztus. Mindketten folyamatosan az emberi lelkek megmentésén fáradoznak. Innen a biblikus kifejezés is, a pasztoráció szó, azaz a lelkek magas szintű pásztorolásának, gyámolításának, esetenként supervisiojának szent tudománya. Ilyen értelemben a lelkekkel való mindennémű foglalkozás, a lélektan-, sőt - az organikus szervi eltérésektől mentes - mindennémű mentális betegség gyógyításának tudománya is végső soron innen ered.
Mai ószövetségi Igénkben Ezékiel próféta szavait hallottuk arról, hogy Isten önmagáról mondja: gondját viseli a juhoknak. Ilyen a hivatását kifogástalanul és maradéktalanul betöltő minden pásztor; a tőrbeesetteket kiszabadítja, a szétszóródottakat egybegyűjti és legelőt, valamint pihenésre alkalmas helyet biztosít számukra. Mindezt így summázza: „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.” Ahogy kell tehát és nem ahogy lehet! Ezt az ószövetségi gondolatmenetet Szenczi Molnár Albert zsoltár-fordítása így foglalja össze: „Az Úr énnékem őriző pásztorom, / Azért semmiben meg nem fogyatkozom. / Gyönyörű szép mezőn engemet éltet / És szép kies folyóvízre legeltet; / Lelkemet megnyugtatja szent nevében / És vezérl engem igaz ösvényében.” (Református Énekeskönyv, 23. zsoltár 1.)
Újszövetségi Igénk pedig Jézus szavait idézi: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” Az úgynevezett én vagyok Igék János evangélista „saját” anyagát képezik, azaz Máté, Márk és Lukács evangéliumában nem olvashatók. Az én vagyok szókapcsolatú Igék, görögül az ego eimi-Igék a bibliai teológia külön fejezetét képezik. A teljes mondat – „Én vagyok a jó pásztor…” - görögül így hangzik: Egó eimi hó poimén hó kalos. A lelkigondozást definiáló pasztoráció kifejezés a pásztor szó görög megfelelőjéből, a poimén görög szóból származik és a pasztoráció, mint teológiai disciplína a poimenika elnevezést kapta. Ennek magyarított formája a pasztoráció. A lélekápolás, a lélekgyógyászat, a lélekmentés tudományágainak foglalata.
A római katolikus naptár szerint október 20-a Szent Vendel napja. Az egykori magyar agrárium, benne az állattartás művelőinek fontos ünnepe.
Szent Vendel az állatok s az állattartó gazdák, különösen is a juhászok nagyra becsült védőszentje. A vidéki tradíció szerint a falusi kultúrákban ez a nap egyebek között azt is jelezte: hamar be kell fejezni a kinti munkálatokat, a termények betakarítását, mert – a népi megfigyelések arra intenek – ekkortájt már küszöbön áll a fagyos éjszakák beköszönte. Ezen a napon Szent Vendel tiszteletének mind teljesebb kifejezéseként nem fogták be az igásállatokat, de vásározni sem mentek az állatokkal. Számos helyen tartottak s tartanak ma is Vendel-napi búcsút. Szent Vendelnek, az állatok védőszentjének jellegzetes kiábrázolása, amint a különféle képzőművészeti- és/vagy naív folklór művészeti alkotásokon zsenge bárányt tartva kezében jóságosan, tekintetével a nyájat követve kémleli a látóhatárt. Az ilyen s ehhez hasonló kompozíciók hazánkban is, de más tájakon is fellelhetők a kifejezetten mezőgazdaságból s állattartásból élő települések határában. Egy mára már csak az emlékekben fennmaradt népszokás szerint a katolikus gazdák a Vendel-napi szentmiséről szenteltvízzel tértek haza, s azt az állatok eleségével, ivóvízével elegyítették, elkerülendő ezzel a jószágra leselkedő különféle bajokat, elsősorban is az állat- állomány megbetegedését. A Vendel név germán eredetű s érdekes ellentmondásként a vandálok nemzetségéhez tartozót jelent. Vas megyében és a Trianon által elcsatolt Dél-zalai településeken fellelhetők a nyelvükben a szlovénekkel rokon vend népcsaládok utódai.
De most még néhány mondat erejéig térjünk vissza az alapigékhez. Merthogy a pásztor-nyáj kapcsolat-koncepció bónusza s a keresztyén teológia csúcsponja az a Biblia alapján létrejött alapvető hittétel, miszerint a Jó Pásztor teljes mértékben, egész valójában, Isten-emberi személyiségével azonosul a nyájjal, azaz a reábízott bárányokkal.
Ez a teljes identifikáció a János írása szerinti evangélium megfogalmazásában – Jézusra mutatva - így hangzik: …„Ímé az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (János 1:29) A keresztyén teológia megváltás-teológia. Ennek alapja az egyidejűleg a Jó Pásztor Jézus Krisztus és ugyanakkor a Bárány Jézus Krisztus megáldoztatása, váltsághalála. Ez a keresztyén hittanrendszer alapja.
Ez fogalmazódik meg a passio-korálban így:
…S mily büntetés, mit a világ Reád mért?
A jó nyájőrző szenved a juháért;
A bűnért, melyet szolgák elkövettek,
Az Úr fizet meg.
(Johann Sebastian: Máté passio)
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
