Olvasandó: Titusz 1:1-9
Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint az örök élet reménységére, amelyet Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével, amelyre megbízást kaptam a mi üdvözítő Istenünk rendeléséből. Titusznak, a közös hitben való igaz fiamnak: Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől. Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked: ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek. A püspök ugyanis mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső, hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató, aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegűlőket.
Igehirdető: Nagy Lajos
Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint az örök élet reménységére, amelyet Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével, amelyre megbízást kaptam a mi üdvözítő Istenünk rendeléséből. Titusznak, a közös hitben való igaz fiamnak: Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől. Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked: ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek. A püspök ugyanis mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső, hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató, aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegűlőket.
Igehirdető: Nagy Lajos
Vízkereszt után hat nappal – az új esztendő hetedik munkanapjának reggelén – kicsit még az elmúlt ünnepek, a Karácsony és az esztendőváltás atmoszférájának hatása alatt próbáljuk emelkedett lélekkel fogadni ennek a páli levélnek a prológusát. Egy bizonyos konkrét megközelítésben került ez ma elénk. Mit akarhat jelenteni ez az úgynevezetten konkrét megközelítés?
Leginkább is azt, hogy az Újesztendő, mint ünnep s az új esztendő első napjai az éves feladatok felelős számba vételével, a feladatokra való alkalmasság objektív mérlegelésével mindenképp valami újat hoz. Azzal a szándékkal, hogy hátha, vajha valami változnék ebben az új esztendőben…
Ez egy reális, nagyon pragmatikus kívánalom – lenne. Ha meglenne mindenkiben a készség a változásra, a változásokra. Merthogy ez egy komoly ígény lenne… Istennek az Ő Igéjében van némi tartalék. Erről szól a mai apostoli Igénk.
Pál azt írja: „…Titusznak, a közös hitben való igaz fiamnak: Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől....”
Titusz, akinek Pál apostol e levelét írja, első igazán pogánykeresztyén származású munkatársa volt. Már az apostoli zsinatra is elkísérte. A Galáciabeliekhez írt levele 2. fejezetének 1. versében azt olvassuk: „…Felmentem Jeruzsálembe…és magammal vittem Tituszt is.” Vagyis: fontos volt az „ügy” szempontjából Titusz megjelenése, jelenléte. Meghatározó személyiség, aki még akármit is képes lesz jó véghez juttatni. Ez Pál Apostol komoly stratégiája.
Titusz Kréta szigetén végzi áldásos tevékenységét. És most komoly megfontolásra méltó tanácsot kap apostol-atyjától: „Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket…” Miért? Már akkor is voltak elintézetlenül maradt ügyek? Igen, voltak. Pont ez a legfontosabb. Ma is vannak elintézetlen ügyeink.
És akkor itt van ez az új esztendő, hogy rendezzük végre közös dolgainkat… Merthogy minden dolguk közös, amiről nem gondolnánk, az is. Minden közös. Ezt kellene már végre látni. Ezt akarja beláttatni velünk az apostoli levél. Nincs új a nap alatt. Új évek vannak s új embereknek kellene lenniük.
Bármennyire is egy konkrét természetes személynek, Titusznak szól ez a levél, azért egyértelműen közösségi tartalmakat hordoz. A szövegben a presbiterek és a püspökök egy kicsit – ami a tisztséget illeti – „összemosva” említtetnek. Ez még inkább azt jelenti, hogy nem a tisztség, nem a „sarzsi” a lényeg, hanem a cél. A lényeg a tanítás, a nevelés, a példa, az etalon, a minta. Úgy kell élni, úgy kell szolgálni, úgy kell forgolódni, hogy ezeknek konzekvenciája legyen. Jézus azt mondja: „Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.” (Máté 7:12)
Ez egy jó újesztendei program. Ez egy jó projekt. Ami egyénileg és közösségileg megajándékoz annak a lélektani élményével is, hogy magam is tudhatom: jó-e amit csinálok?
Pál apostol Titusznak írt sorai nem valamiféle avítt üzenetet közölnek, hanem nagyon is a mai helyzetünkre szabható instrukciókat közölnek. A lényeg az, hogy ki-ki a maga helyén legalábbis megpróbálja rendbe hozni a dolgokat; minden szinten és minden vonatkozásban. Ez a nemes szándék, ez a szent intenció pillanatok alatt jobbá tehetné a világot. Nincs kis és nagy ember. Ember van, emberek vannak, akik befolyásolhatnák a társadalmi kultúrát!
Wass Albert elmélkedésében olvassuk a következőt: „Minden embernek kell, hogy legyen egy feladata ebben az életben – kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, hogy legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, amelyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be. Minden embernek kell, hogy legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.”
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
