Olvasandó: Titusz 1:10-16
Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, különösen a körülmetéltek között. Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért azt tanítják, amit nem volna szabad. Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: „A krétaiak megrögzött hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség.” Ez a vélemény igaz. Éppen ezért fedd őket szigorúan, hogy egészséges legyen a hitük, ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival. Minden tiszta a tisztának, de a tisztátalanoknak és a hitetleneknek semmi
sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük. Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak, engedetlenek és minden jó cselekedetre alkalmatlanok.
Igehirdető: Nagy Lajos
Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, különösen a körülmetéltek között. Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért azt tanítják, amit nem volna szabad. Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: „A krétaiak megrögzött hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség.” Ez a vélemény igaz. Éppen ezért fedd őket szigorúan, hogy egészséges legyen a hitük, ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival. Minden tiszta a tisztának, de a tisztátalanoknak és a hitetleneknek semmi
sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük. Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak, engedetlenek és minden jó cselekedetre alkalmatlanok.
Igehirdető: Nagy Lajos
Bátorkodtam – hiszem, hogy nem önkényesen, hanem Isten Szentlelkének vezetése alatt – az új esztendő harmadik meditációs reggelén ide hozni ezt az Igét a Tituszi levélből. Kézenfekvő volt, hogy a ma egy hete megkezdett gondolatmenet folytatódjék. A megelőző versekből, a levél prológusából ugyanis egyebek között azt hallottuk, hogy Pál apostol ezt írja tekintélyes munkatársának, Titusznak: „Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket…” A mai szakasz pedig már indokolja, miért kellett az öreg Apostolnak megbízható munkatársát hátrahagynia Krétában. Nem csak úgy ott felejtette. Hanem sűrű feladatok várnak Tituszra, hiszen a krétaiakról nem túl sok jót tud mondani az Apostol. Tehát: elkél a segítség!
„Mert sokan engedetlenek, fecsegők…” – hallottuk. Ezeket valakinek, mondjuk éppen Titusznak egyszerűen el kell hallgattatnia. Az Apostol szavai megerősítéséül s a minél reálisabb helyzetelemzés érdekében még egy általa név szerint meg nem nevezett krétai próféta szavait is idézi, aki szerint: „A krétaiak megrögzött hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség.” Kemény kritika ez, de hát ha már egy közülük való próféta is így nyilatkozik, akkor valószínűleg teljesen megalapozott látleletről van szó. Nem mellesleg ez az itt prófétaként említett személy a Szentírás-kutatások mai állása szerint nem más, mint a krétai költő: Epimenidész. Szóval költő is prófétai is; minden esetre prófétai látású költő ez az Epimenidész, ha ennyire mélyenszántó gondolatokat penget.
Egyértelműen a tévtanítók és a tévtanítás helytelenségéről van itt szó. És arról, hogy ezekkel Titusznak tűzzel-vassal szembe kell szállnia. Nem lehet finomkodnia, nem lehet megengedőnek lennie, hanem határozottan fel kell lépnie.
Az eretnekség, a tévtanítás megmételyezi a légkört, gyilkolja a lelkeket és a társadalmakat. Kétségtelen, hogy a közelmúltbéli párizsi vérengzés gyökere is innen eredeztethető. Jellemző a kialakult, amúgy is rendkívül széles skálájú és komplikált politikai helyzetre, hogy néhány nappal a történtek után a világhálón megjelent a hír: A dél-afganisztáni Kandahárban, a szélsőséges iszlamista tálib mozgalom fellegvárában több száz felvonuló ünnepelte meg a Charlie Habdo című francia szatírikus lap szerkesztősége elleni merényletet, és hősnek nevezte a két támadót. A tüntetők egyben tiltakoztak amiatt, hogy Asraf Gáni afgán államfő elítélte a vérengzést. A menet a heti fő ima után indult egy mecsetből, és több száz embert vonzott magához az utcákon. Azt kiabálták, hogy a támadók hősök és hogy meg kell büntetni azokat, akik kigúnyolják Mohamed prófétát.
No comment – mondhatnánk. De nem mondhatjuk, mert pont erre nézve figyelmeztet az apostol a Tituszi levél idézett mai perikópájában, hogy – a múlt hétfői idézet megfogalmazása szerint - „…az elintézetlenül maradt ügyeket…” (Titusz 1:5) rendbe kell hozni. Ezért kellett Titusznak Krétán maradni. Hatalmas a feladat, de hozzá kell fognia tüstént, mert a helyzet lelkileg-erkölcsileg-hitbélileg eszkalálódott Krétán.
A tévtanítás, az eretnekség és a fanatizmus egy tőről fakad. Azaz: sátáni gyökerű. Ha pedig a történelem egy pontján eljut a világ oda, hogy intézményessé válik a vallásoknak immár nemcsak a folyamatos „cikizése”, de a durva gyalázása is, akkor a gonosz gonoszt szül alapon megállíthatatlanná válni látszanak az egyre durvább reakciók. Természetesen ez nem menti fel a fanatikus iszlám terroristákat. Hallottuk azonban, hogy már van, ahol tömegek hősnek titulálják őket. Tehát: azt a bizonyos szellemet valamikor kieresztették a palackból s ahogy a fogkrém tubusba se lehet vissza gyömöszkölni többé a kiömlő tartalmát, a szellemet se lehet visszaparancsolni. A vallások őseredeti alapvető hivatásuk szerint a békét és a toleranciát kell, kellene hogy hirdessék és munkálják. A keresztyénség e tekintetben az élen jár világviszonylatban. Üldözik is érte rendesen világszerte. Merthogy ez – úgy tűnik – szembe megy a mai világtrenddel. Ez a kaotikus világrend.
Pál és Krétán hagyott munkatársa, Titusz a rendet munkálják. Mert ezt kívánja meg Tőlük a Nagy Rendező. Akiről Keresztesi József XVIII. századi énekköltő azt mondja: „Örök Isten, kinek esztendők / Nincsenek létedben, / Jelen vannak múltak, jövendők / Egy tekintésedben…” (Református Énekeskönyv, 285. dicséret 1.)
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
