Olvasandó: Titusz 2:6-10
Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfeled, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk. A szolgákat intsd, hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek, ne lopjanak, hanem tanusítsanak igazi, teljes megbízhatóságot, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben.
Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfeled, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk. A szolgákat intsd, hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek, ne lopjanak, hanem tanusítsanak igazi, teljes megbízhatóságot, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben.
Igehirdető: Nagy Lajos
A Tituszi levél alapján indított sorozatunk negyedik darabjához érkeztünk. Foglaljuk össze röviden az eddigieket.
A Krétán Tituszra bízott feladat sokrétű. „Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket…” (Titusz 1:5) – írja Neki levelében az Apostol. Majd konkrétumokat sorol a krétaiak etikátlan magatartását illetően. A legsúlyosabb azonban talán mégis az, hogy „…minden jó cselekedetre alkalmatlanok. (Titusz 1:16) Ezt követően pedig Pál egy felsorolásba kezd levelében. A különböző korosztályokhoz tartozók közül elébb az idősek felé fordul komoly, megfontolandó magatartás attitűdök kívánatos vázolásával. Majd pedig – tovább tágítva a felvetett gondolat koncentrikus köreit – mai szakaszunkban elébb az ifjakat, utána pedig – külön kategóriaként említve – a szolgákat kívánja inteni Titusz remélt lelkigondozó közreműködése révén. Elgondolásának célja az, hogy Titusz példaadásával győzze meg az ügynek mindkét kategóriát.
Elébbieknek, az ifjaknak a józanságot, a jó cselekedeteket, a romlatlanságot, a komolyságot és a tiszta beszédet emeli ki fő szempontként és elérendő célként. A legfontosabb mégis ez: „…te magad légy példaképük… hogy megszégyenüljön az ellenfeled, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.” Igen, ez is örökzöld problémákat feszeget. Hiszen ma is úgy van, hogy aki esetleg vezetőként – jelesül: lelki vezetőként – nem példakép, akkor nehéz lesz eredményt elérni a fiatalok lelki-, szellemi-, erkölcsi orientálásában. A fiatal korosztály erre különösen kifinomult érzékenységgel reagál. Pál apostol másik munkatársának és szeretett tanítványának, Timóteusnak negatív megközelítésben vázolja ugyanezt a problémát. Azt írja Neki: „…Ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?” (I.Timoteus 3:5) Szóval: a példamutatás. Ó, de nagy falat! Merthogy nem lehet vizet prédikálni és bort inni.
A mai Ige másik célcsoportja: a szolgák. Pál nem kommentálja a korabeli társadalom rétegeződését. Elfogadja a szolgák rendjének ezt az ókori kategóriáját. Viszont arra méltatja őket, hogy - bizonyos értelemben mégis csak teljes jogú emberekként kezelve őket - nekik is megfogalmazza intelmeit. Merthogy ők is részei a gépezetnek. Engedelmesség, készségesség, szelíd, nem feleselő magatartás, a magántulajdon sérelmére elkövetendő lopástól való tartózkodás és megbízhatóság – ezek a nekik szóló intelem kulcsszavai. Egyértelmű, hogy mindez nem a keresztyénség öncélú fixa-idea-ja. Hanem egyértelműen arról van szó, hogy össztársadalmi szintű hasznosságukhoz sem fér kétség. A társadalmi együttélés alapszabályai alól ugyanis a szolgák se vonhatják ki magukat. A legfontosabb azonban itt is így fogalmazódik meg: „…hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben.”
A két kívánatos kitétel: „…te magad légy példaképük… hogy megszégyenüljön az ellenfeled, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk” - meg a másik, „…hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben” - együttesen és konszenzusosan villantja fel a kívánt optimális eredményt.
A különböző csoportokhoz intézett intelmek közös célja egy olyan magatartás formára való felszólítás, amely nem teszi hiteltelenné sem etikai értelemben, sem más jogosan megfogalmazandó kívánalmak mentén a keresztyén bizonyságtételt.
Természetesen a „keresztyén világ” akkor is és ma is a teljes világ egy bizonyos szelete, mint ahogyan a Biblia alapú keresztyén közgondolkodás is része, de igenis minősített része az egész világ közgondolkodásának. Akkor is, ha ez – mint rész az egészben - nem a dominanciájában, a harsány, ha kell, ha nem reklám kampányában nyilvánul meg, hanem szelíden és alázatosan ajánlva magát. Nem kelletve, hanem ajánlva. Az egész páli koncepció erre van felépítve: Titusznak valószínűleg többet kell építenie Krétán a példamutatásával, mint a beszédeivel. Utóbbiaknak csak mindig készen kell lenniök, hogy ha érvelni kell, hát tudjon érvelni.
A 2015-ös esztendő egytizenketted részét immár magunk mögött hagyhattuk. Ez is arról üzen, hogy ha a januári velünk s általunk történteket a Tituszi levélben eddig hallottak mérlegére téve, mind intellektuális, mind emocionális értelemben, közelítőleg legalábbis kielégítőeknek értékelhetjük, akkor rendben vagyunk. Victor Hugo mondja: „…Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen…gépezet.”
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
