Olvasandó: II.Péter 2:2-12
Sokan fogják követni kicsapongásaikat, és miattuk káromolni fogják az igazság útját, benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat. Mert Isten nem kímélte a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kímélte meg az ősi világot sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek. Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. Mert ez az igaz ember, amikor közöttük lakott, gonosz cselekedeteiket látva és hallva napról napra gyötörte igaz lelkét. Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára. Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és az Isten felségét megvetik. Ezek vakmerők, elbizakodottak, akik attól sem rettennek vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromoljanak, holott még az angyalok sem mondanak ezekre az Úr előtt kárhoztató ítéletet, jóllehet erőben és hatalomban felülmúlják őket. Ezek pedig olyanok, mint az oktalan állatok, amelyek természettől fogva megfogásra és levágásra valók; azt káromolják, amit nem ismernek, és azokhoz hasonlóan fognak elpusztulni is.
Sokan fogják követni kicsapongásaikat, és miattuk káromolni fogják az igazság útját, benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat. Mert Isten nem kímélte a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kímélte meg az ősi világot sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek. Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. Mert ez az igaz ember, amikor közöttük lakott, gonosz cselekedeteiket látva és hallva napról napra gyötörte igaz lelkét. Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára. Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és az Isten felségét megvetik. Ezek vakmerők, elbizakodottak, akik attól sem rettennek vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromoljanak, holott még az angyalok sem mondanak ezekre az Úr előtt kárhoztató ítéletet, jóllehet erőben és hatalomban felülmúlják őket. Ezek pedig olyanok, mint az oktalan állatok, amelyek természettől fogva megfogásra és levágásra valók; azt káromolják, amit nem ismernek, és azokhoz hasonlóan fognak elpusztulni is.
Igehirdető: Nagy Lajos
A Nagyböjt tizenharmadik reggelének üzenetét halljuk.
Isten Szentlelkének világosságában folytatjuk a két hete megkezdett Második Péteri levél egy kiemelt szeletének vizsgálatát. Az Apostol gondolatmenetének üzenetét kutatjuk, mai vetületben, ha úgy tetszik, az Ige modern szimbolikájának a mában felvetődhető explorálásával.
A kontinuitás kedvéért elevenítsük fel: két hete arról volt szó, hogy az Apostol kiválasztottsága és autorítása szerves részének tekinti, hogy mintegy testámentumszerűen, lehetőleg kendőzetlenül tájékoztassa és biztosítsa övéit: „…nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanui voltunk isteni fenségének.” (II.Péter 1:16) Péter ezzel mintegy hitelesíti az egész Szentírást és az egész üdvtörténetet. Majd továbbmenve, egy héttel ezelőtt azt hallottuk, hogy bár az eddig elhangzottak miatt aligha merülhetne fel kétség a hitelesség tekintetében, ám mégis tény, hogy „… voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan – folytatja az apostol - közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra.” (II.Péter 2:1) A hamis próféták és hamis tanítók minden korok felett álló törvényszerűséggel, minden társadalomban – így természetesen ma is, nálunk is – jelen lévő, reális megtapasztalásként ható sátáni ereje ténykérdés. Aki ezt esetleg tagadná, az nem igazán áll két lábbal a földön. Hogy aztán ennek mi minden anomália a következménye személyes életünkben és közösségi méretekben, etikai- és morális területen, annak csak szenvedő alanyai vagyunk nap, mint nap. Ide jutott a magát „nagykorú”-vá előavandzsálni vélt ember, az állandó önmegvalósítási kényszer alatt leledző emberiség, a rendszeresen és módszeresen krisztustalanított világ-lelkiség.
Ma pedig ebből a komor, ám reális képet festő háttérből továbblépünk az Apostol szavai nyomán. „Sokan fogják követni kicsapongásaikat – mármint a hamis tanítókét s a hamis prófétákét - és miattuk káromolni fogják az igazság útját, benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat…” Vagyis: a hamis tanítás, a megtévesztő világtrend terjed – bocsánat a kemény szóért, de terjed – mint a pestis. S ezzel párhuzamosan, természetesen, mintha csak muszáj lenne, a negativ szimptomáktól hemzsegő benyomások mérgezik a lelket, mégpedig folyamatosan és ördögi rendszerszerűséggel. Közben pedig az ember észre sem veszi, hogy gyakorlatilag lelkében kifosztották, hisz ebben a kitárulkozó, hivalkodó, csábító és behízelgő lélek-eltérítésben nem a szeretet, a megbékélés és hasonló pozitív töltésű alap motívumok vannak, hanem a domináns kapzsiság. Szinte kényszerű, hogy óvásként újra idézzük a ma egy hete már elhangzott másik péteri Igét: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok neki ellen a hitben szilárdan…” (I.Péter 5:8,9) Merthogy ez az egyetlen prevenció, ez az érdemi „kivédési” lehetőség. Arról pedig már talán nem is kellene szót ejteni, hogy a megtévesztőkre majd ítélet vár „…és nem kerülik el kárhozatukat…”
Így folytatódik az üzenet: „…Mert Isten nem kímélte a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kímélte meg az ősi világot sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek.
Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. Mert ez az igaz ember, amikor közöttük lakott, gonosz cselekedeteiket látva és hallva napról napra gyötörte igaz lelkét…”
Kiderül először is tehát az, hogy még az angyalok is eltévelyedhetnek a hamis próféták intenzív csábításának hatására, nyomására. Talán ezért alakult ki a teológiában a bukott angyalokról szóló tényközlés. Van ilyen!
Péter apostol ezt követően két konkrét bibliai személy nevének megemlítésével is alátámasztja mondandóját. Azokéval, akik minden külső behatás ellenére nem hódoltak be a tévtanításoknak, nem adták be derekukat, nem sodródtak az árral s hűek maradtak Istenhez. Egyikük Nóé, aki családjával együtt megmenekül az özönvíz ellenére. (Ennek a történetnek a tanulságát már kifejtettük 2014. szeptember 29-én. E meditáció az V. kötet 171-174. oldalán olvasható.) A másik bibliai alak Lót, aki házanépével együtt életben marad a megsemmisítésre ítélt Sodomában. (Ennek a történetnek az előzményeiről – Ábrahámnak Istennel való szánalmas alkudozásáról, hogy hány igaz ember esetében nem égeti meg Isten kénköves eső által Sodomát és Gomorát – a 2010. október 11-i meditációnkban ejtettünk szót. Ez a meditáció az I. kötet 164-167. oldalán található.)
Az Apostol súlyos záró mondatai pedig így hangzottak: „…Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára. Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és az Isten felségét megvetik. Ezek vakmerők, elbizakodottak, akik attól sem rettennek vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromoljanak, holott még az angyalok sem mondanak ezekre az Úr előtt kárhoztató ítéletet, jóllehet erőben és hatalomban felülmúlják őket. Ezek pedig olyanok, mint az oktalan állatok, amelyek természettől fogva megfogásra és levágásra valók; azt káromolják, amit nem ismernek, és azokhoz hasonlóan fognak elpusztulni is.” Alig lehetne, de nem is igen kell ezekhez a szavakhoz kommentárt fűzni. Kristálytiszta megfogalmazás ez, arra nézve, hogy mihez is kell tartanunk magunkat.
Mi más is lehetne ennek a mai hosszabb szakasznak, a hamis próféták és hamis tanítók negatív töltésű tevékenysége s maga a tévtanítás kérdésköre értékelésének a resumeje – egyúttal e három részes sorozatunk lezárása - mint az a dicséret-ének vers, amelyet egyszer régebben már idéztünk. De hát repetitio est mater studiorum – az ismétlés a tudás anyja. Íme, így hangzik:
Te, szentségnek új világa,
Igédnek vezérlj útjára,
Taníts téged megismernünk,
Istent atyánknak neveznünk.
Őrízz hamis tudománytól,
Hogy mi ne tanuljunk mástól,
És ne légyen több más senki,
Hanem Krisztus, kiben kell bízni!
Alleluja, Alleluja!
(Református Énekeskönyv, 370. dicséret 2.)
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
