Olvasandó: Ézsaiás 35:8
Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá.
Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá.
Igehirdető: Nagy Lajos
A különböző június végi s még a július elejére is átnyúló aktualitások miatt nem ejtettünk szót arról, hogy időközben eltelt a kegyelmi esztendő fele. Vagyishogy „…Mindeddig megsegített minket az Úr!” (I.Sámuel 7:12)
Mert igencsak változatos esemény paletta van mögöttünk. A világpolitikában folyamatos forrongás van, amelynek szele bennünket is jócskán érint. A sorozatos terrorcselekmények, amelyek tömeges számú áldozatot követeltek. Az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból, nem túlzás, hogy világ-nyugtalanságot váltott ki, közel s távol. Mindezenközben pedig üdítő színfoltként jelentkeztek a Magyarország hírnevét öregbítő futtball európa bajnoksági magyar győzelmek… Szóval a nyárelő igencsak változatos, mondhatnánk, a szivárvány minden színét megjelenítő esemény-garmadája, valahogy, valamilyen szinten el kell, hogy gondolkodtasson bennünket.
Milyen irányba is kellene terelnünk a gondolatainkat? A hallott Ige intenciója mutatja az útat: „Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá.” Nem, nem tévesztettem el az Ige megválasztását. Igaz, aki figyelt, az nyilván felfedezhette, hogy a múlt hétfői meditációnk Igéje is az Ézsaiás 35:1-10 volt – átvettük ugyanis teljességgel a REND, a Református Egyházi Napok Dunántúl „vezér”-Igéjét.
Viszont egyáltalán nem tudtuk kifejteni a ma újra hallott verset, sőt az utána következőket sem.
Röviden vissza kell utalnunk az alapokra: Ézsaiás próféta könyvének 35. fejezete teljes egészében, első szavától az utolsóig egy üdvprófécia. Ennek egyik sarkalatos eleme jelképszerűen az útkeresés, illetve a jó út, a helyes út, az idvezítő út megtalálása. Erről szól a mai prófétai Ige, a múlt hétfői témafelvetésnek mintegy a folytatásaként, a reménység fogalmának gyakorlati megközelítésével, eredményességének, illetve eredményszerűségének a szemléltetésével.
A zarándok idvezülőknek, keresztyén reménységük következményeként „Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak…” Nem azt mondja a prófécia, hogy hatsávos autópályához hasonló, transparensekkel övezett út vár a reménység által idvezülőkre. Hanem azt mondja: jól megépített útról van szó. Olyanról, amelyet nem kell folyton javítgatni és kátyúzni, mert sziklaszilárd alapokra épült út az. A jól megépített út a remélt célbaérkezés legfőbb garanciája. És ha közben még azt az útat „szent”-nek is nevezheti a prófécia, akkor az egész üzenetnek az abszolút spirituális volta eschatologikus távlatokra mutat.
Még csak az sincs az Igében, hogy esetleg széles lenne ez az út… Talán pontosan azért, mert éppenséggel, hogy habár jó alapokon, jól megépített út, de keskeny út az.
Terstregen Gellért tizennyolcadikszázadi énekköltő dicséret énekében így ír erről:
A keskeny útra térünk, / Ne rettentsen meg az;
Ki elhívott, vezérünk, / Tudjuk, hogy hű s igaz.
Mint egykor Ő tevé, / Most véle s benne bízva,
Arcát ki-ki fordítsa / A szent város felé.
(Református Énekeskönyv, 455. dicséret 2.)
Mai zavaros világunk útvesztői közel s távol leginkább zsákutcába vezetnek, amely nem visz sehova. Csak a leblokkoláshoz, a tétovasághoz, a reményvesztettséghez, a dekadenciához. Ezért aztán generális segítséget jelent, illetve jelenthet vagy jelenthetne a régi, jól kipróbált útak után nyomozódni s azokat használni, amelyekre nézve ilyen minősítés van a próféciában: jól megépített szent út az.
Jézus Krisztus egyedi, sajátos, karakteres önmagakijelentő, úgynevezett „én vagyok”-Igéi közül az egyikben, a talán legklasszikusabban azt mondja magáról: „…Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (János 14:6) Ő tehát az út-etalon, az optimális életút-tervezés letéteményese.
Ráadásul itt vannak a további kitételek is, amelyek ugyanolyan súlyúak, mint az előzők: „…Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá.” A tisztátalanság bibliai fogalma rendkívül összetett, komplex üzenetet tartalmaz. A tisztátalanság voltaképpen gyűjtő fogalom. Rengeteg minden bele van sűrítve. Mindenki érti ezt a megfogalmazást. Szent Pál apostol a tisztátalanság fogalmának az ellenpárjával együtt világítja meg e fontos kritériumot és azt mondja: „Minden tiszta a tisztának, de a tisztátalanoknak és a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük.” (Titusz 1:15)
Az a kitétel pedig, hogy „…csak az Úr népe járhat rajta…” nem egy elbízakodásra okot adó körülmény, hanem egy isteni pozitív diszkrimináció. Merthogy ilyen van, ilyen létezik! Nem kell ezen csodálkozni, mert ez pontosan, hogy az isteni szuverenitás rész-eleme!
Míg a záró tagmondatrész, hogy „…bolondok nem tévednek rá” erre a különlegesen kijelölt útra – megint csak azt súgja, hogy itt egyfajta több, mint emberi megfogalmazás hangzik. „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti útaitok nem az én útaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak útaim a ti útaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál. Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővő teszi; magot ad a megvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézsaiás 55:8-11) Az, hogy a bibliai mérték s az Isten minősítése szerint valaki vagy valakik egészen egyszerűen és triviálisan bolondnak minősülnek, nem fikció. Hanem tényszerűsége miatt objektívitás. A bibliai bolondság-fogalom egy lesújtó kategóriát takar. Az evangéliumban azt olvassuk, hogy valaki a vélt anyagi gazdagsága feletti mámorában így morfondírozott magában: „…Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vígadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lukács 12:19,20) No, ez a kemény szó: bolond, így értendő. Naná, hogy az ilyenek nem tévedhetnek rá arra az útra, amelyet a prófétai látomás elénk tár az Igében.
Amikor ma azt halljuk, hogy sok tekintetben feje tetejére állt a világ, akkor mélyen el kell gondolkoznunk. Adva van egy kipróbált jó út, akkor miért is nem azon kellene járni? „Jól megépített út… - az - amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá.” Van itt egyáltalán valamiféle épeszű alternatíva? Nem hiszem!
Ma egy az Egyesült Államokban élő dollármilliárdos volt magyar – vagy talán sohase is volt magyar – ember a gazdagsága révén kézivezérléssel arra próbálja rávenni az Európai Unió vezetését, hogy az sarcolja csak meg bátran a nemzetállamokat s mindenféle benzinadó és más képtelen adónemek bevezetésével hatékonyan támogassa a migrációt és a multikulturális társadalmak létrejöttét. No ez a bibliai bolondság fogalom kimerítése. Még szerencse, hogy a mai Ige szerint arra az útra, amelyen mi járhatunk, ilyen „…bolondok nem tévednek – nem tévedhetnek! - rá.”
Az előzőkben idézett dicséret-ének a továbbiakban így fogalmaz:
…De egy út van csupán, / Így hát előre bátran,
Keresztül minden gáton, / Hű Mesterünk után.
(Református Énekeskönyv, 455. dicséret 5.)
Nem volna jó úgy járni, ahogy Ady Endre, aki hitével és hitetlenségével vívódva így kiált imádság-versében:
…Utam a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom menni, menni, menni
S álmom az Isten…
(Ady Endre: „Álmom az Isten”)
Egyáltalán nem lehet véletlen, hogy amikor ezzel az Igével s a Vele kapcsolatos aktualitásokkal viaskodunk, a Katolikus Kalendáriumban azt látjuk: július 11-e Szent Benedek, Európa védőszentjének napja… Szent Benedek a Bencés Rend megalapítója, a Keresztyén Európa hitének jelentős formálója.
Ha csak ennyit mondunk Róla, az már pontosan elég ma.
Azért hát – visszatérve a mai Ige gondolatmenetéhez, annak az útra vonatkozó fő vonulatát magunkévá téve – mondjuk ki a Szenczi Molnár Albert fordításában megfogalmazott zsoltáros fohászt:
Útaid, Uram, mutasd meg, / Hogy el ne tévelyedjem;
Te ösvényidre taníts meg, / Miken intézd menésem.
És vezérelj engemet, / A te szent, igaz Igédben;
Oltalmazd életemet, / Mert benned bízom, Úr Isten.
(Református Énekeskönyv, 25. zsoltár, 2.)
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
