Igehirdető: Faust Gyula
Énekek: 185; 186; 174; 345; 440;
459; 461 és a himnusz.
Alapige:
„Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és
szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak,
akik látták őt, miután feltámadt.” Márk 16: 1-14.
Bibliaolvasás:
Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária
és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés volt, az
Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült
rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a
hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra
váltak. 5Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: „Ti
ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen
itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol
feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy
feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt.
Íme, megmondtam nektek!” Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól,
félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt
tanítványainak. És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: „Legyetek
üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak
előtte. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek: menjetek el,
adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.”
Amikor az
asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és
jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. Azok pedig
összegyűltek a vénekkel, és miután határozatot hoztak, sok ezüstpénzt adtak a
katonáknak, és így szóltak: „Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek,
és ellopták őt amíg mi aludtunk. És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi
meggyőzzük, és kimentünk benneteket a bajból.” Azok elfogadták a pénzt, és
úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók
között mind a mai napig. A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába
arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak
előtte, pedig kétségek fogták el őket. Máté 28: 1-17.
Szeretett
testvéreim! Mell Gibsonnal készítettek egy riportot a Passió című film kapcsán,
amelyben többek közt elhangzott az is az Úr szenvedését vászonra rendező művész
napjainkban egy pár jó barátjával együtt azon fáradozik, hogy Krisztus Urunk
feltámadását filmesítse meg. Bennünket, akinek az Úr a kezébe adta az
evangéliumokat, abban a kiváltságban részesített, hogy olvasva és hallgatva a
szemtanúk hiteles beszámolóit, mi magunk lehetünk azok, akiknek és akikben,
minden képzeletünket felülmúlva a Szentlélek közvetítése által valóságosan megjelenik
a feltámadott Krisztus a mi legbensőbb emberi lényünk foszladozó mozivásznán.
Egyetértek a
hallgatóval, hogy valóban helyénvaló kérdés a következő: A húsvéti
istentiszteleten a Szentlélekkel való közösségünkben az Ige által, hogyan
tapasztaljuk a feltámadásával halált legyőző Názáreti Jézust? Valójában mi is
az, amit itt megtapasztalunk? Azt talán, ahogy a szemtanúk elméjében, testében
és lelkében megjelent Jézus? Vagy talán a négy evangélista négy forrásából
sugárzott holografikus Jézus projekcióját látjuk, ami legfeljebb az igehirdető
fejében áll össze valamelyest olvasható képpé, de valahogy nem válik a
részünkké, mert rajtunk kívül marad, mint a hideg mozivászon? Vagy az igazság
mégiscsak az, hogy ez az istentisztelet ennél sokkal, de sokkal több, mert itt
nem egy amolyan ember gyártotta Jézus projekció jelenik meg, hanem személyesen
az Úr van jelen, ahogy ő megígérte és Ő úgy érint meg legbensőbb emberi
voltunkban, ahogy azt egyes egyedül csak a szeretetében teremtő Mindenható
Isten teheti meg? Én személyesen ez utóbbi mellett kötelezem el magam, de úgy,
hogy miközben Krisztus Urunk trónja előtt állunk ezen az istentiszteleten, a
térnek és időnek ezen a pontján, személyesen Jézus van velünk, sőt bennünk is,
de ugyanakkor velünk és bennünk vannak feltámadott Krisztus Urunk összes
üdvözült szemtanúi is, mi pedig ő bennük vagyunk, valami elképesztő és
felfoghatatlan módon egybeszerkesztve Istenünk és Atyánk új és élvén élő
teremtményeiként.
Ezzel
leginkább azt szeretném elmondani, hogy mi nem láthatjuk feltámadott Urunkat a Jézus
feltámadásának tanúi nélkül, a húsvéti asszonyok nélkül, a magdalából való
Mária nélkül, akiből Jézus hét ördögöt űzött ki. Nem láthatjuk Krisztust az
arimátiából való József édesanyja nélkül, Mária a Jézus anyja nélkül, a Jakab
anyja nélkül, Salomé nélkül, vagy Johanna[1] nélkül,
aki Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége volt.[2]Továbbá
nem láthatjuk az Urat Péter, Jakab és János apostolok nélkül, Tamás nélkül, az
emmausi tanítványok nélkül, Máté, Márk, Lukács és János evangélisták nélkül és
végül, de nem utolsó sorban Pál, vagy a többi apostol nélkül, az összes
előttünk élő Jézusban reménykedő hithős[3] nélkül,[4] a
reformátorok nélkül, a felmenőink nélkül, édesanyánk, apánk, nagymamáink és
nagyapáink nélkül. Mert amikor mi Jézusra nézünk, akkor velünk együtt ők is, és
amikor ők Krisztusra néztek, akkor velük együtt mi is Ő reá nézünk, és csak
velük együtt látjuk Őt! Nagy veszedelemnek szolgáltatjuk ki magunkat, ha mi
önmagunkban, az előbbitől egy teljesen különböző úton vágyjuk látni Üdvözítő
Urunkat! Nincs más út!
Ha pedig
valaki ezek után is azt meri mondani, gondolni és tevőlegesen is megcselekedni,
hogy e szemtanúknak a Jézus látása csupán „csak hitelre méltatlan üres beszéd”,
asszonyi fecsegés,[5]azt
kiszolgáltatom magának az Úrnak, aki így szól: „Óh balgatagok és rest szívűek
mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak!”[6]”Miért
háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?”[7]Hitetlenek
és keményszívűek, miért nem hittetek azoknak, akik feltámadva láttak engem?[8]
Húsvét
történeteiből válasszuk szét az elsődleges üzenetet a másodlagos és az azt
követő üzenetektől. Bár rendkívül hatásos és figyelemfelkeltő, valójában
mégiscsak másodlagos üzenet, hogy húsvét hajnalán a feltámadt Jézus fénylő
angyalok társaságában jelent meg, ezt megelőzően pedig földrengés remegtette
meg a sírt és a sírját őrző katonákat. Az angyalok láttán e katonáknak elfolyt
minden életerejük és olyanokká váltak, mint a halottak. Ők voltak Jézus
feltámadásának első szemtanúi. Látták a hatalmas erejű angyalokat, érezték,
ahogy a jelenlétükben elhagyja őket minden erejük, és hallották, amikor ezt
mondták az asszonyoknak:
„Ti ne
féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert
feltámadott, amint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt
vala az Úr. És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy
feltámadott a halálból; és íme előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt,
íme megmondottam nektek.” Máté 28:5-7.
E katona
szemtanuk a külső és a magukban tapasztalt belső események láttán és az
angyalok által megismételt kijelentés igéje által tudván tudták, hogy Krisztus
él, mert feltámadt a halottak közül. Hasonlóképpen az asszonyok is, tudva
tudták, hogy Jézus él, noha a szemükkel nem látták Őt, csak a halotti
gyolcsokat a sírboltban. Ők voltak, akik e gyolcsokat utoljára látták és
érintették a Jézus temetése estéjén és elsőnek látták húsvétvasárnapjának
hajnalán. Volt valami azokkal a halotti leplekkel, ami mindennel együtt elég
volt ezeknek a gyászoló asszonyoknak, hogy higgyenek és a feltámadás első megvigasztalt
hírvivői legyenek.
Jézus őket
azzal a bónusszal jutalmazta, hogy szembement velük az ő hitre épülő elküldetésük
és engedelmességük útján. Ők hittek az Úr szavait megismétlő angyaloknak és ez bizony
már elsődleges üzenet. Ők ennek a hitnek megfelelően cselekedtek, s míg ezek az
asszonyok így jártak el, Jézus megjelent nekik.
Az Úr mi
reánk is pontosan ezt az utat bízta. Higgyünk, sőt bízzunk az Úr szavait
megismétlő angyalainak, küldötteinek, cselekedjünk a Jézus igéje szerint, erről
az útról ne térjünk le se jobbra, se balra. Ha ezt tesszük, számíthatunk
Mindenható Urunk bónuszára. Garantáltan meg fog lepni, és nem lesz két egyforma
meglepetés!
Kezdetben a
sírt őrző katonák is a feltámadott Jézus evangéliumának hírét vitték, mint
valami háború utáni csatajelentést a Jézus ellenségeinek bunkerébe.
Jelentésükben az állt, hogy üres a sír, Jézus él, mert feltámadt, ahogy azt
előre megmondta. Ezt a csatát is ő nyerte meg! Ezen az úton viszont nem ment
velük szembe Jézus, nem bíztatta őket, nem bátorította és nem vigasztalta őket.
Nem mutatta meg nekik a sebeit, nem evett velük. Miért? Egyszerű a válasz,
semmi ilyenre nem volt szükség ahhoz, hogy győzelmes feltámadásának igazsága
100%-ban tudatosuljon az ellenségeiben. Az a papi társaság létüket
veszélyeztető, egzisztenciális komolysággal vette tudomásul a Krisztus
feltámadását és minden erejét összeszedve ellentámadásba lendült. Gyors
stratégiát dolgozott ki a hazugság birodalma védelmére. Sok pénzt fizettek a
szemtanú katonáknak, hogy a megbízóik hazugságát terjesszék.
Az Isten
ellenségeinek ez a társasága azóta is sok pénzt költ arra, hogy Isten igazságát
hazugsággá változtassa. Gigantikus gépezetet működtet ennek az egy célnak az
érdekében. E szörnygépezet minden embert a félelem rabszolga láncára fűz fel, majd
pedig módszeresen felfalja megbilincselt áldozatait. E szörnyeteg tápláléka
tehát a pénz, kín, könny és verejték, valamint az ártatlanok vére.
Krisztus
ellenségei ismerik a Biblia főbb kinyilatkoztatásait és számítanak az Úr ígéreteinek
a beteljesülésére, és ez bizony most is így van. Mit tettek húsvétkor?
Hazugsággá változtatták Jézus feltámadásának hírét. Sok pénzzel lefizetett
ügynökeik által ezt mondatták mindenhol:
„Szemtanúi voltunk annak, hogy Jézus
tanítványai éjjel odajöttek és ellopták a testét, amíg mi aludtunk.”[9]
Biztató
bátorításként ezt is hozzá tették:
„És
ha a helytartó meghalja ezt, majd mi meggyőzzük őt (…)!”[10]
Az ördög,
mint őrjöngő fenevad számít a Jézus jelenlétére ezért jó előre dolgozott, hogy
meggyőzzön téged az igaz hír, azaz a Krisztus feltámadásának az ellenkezőjéről,
hogy tudni illik ő nem támadt fel, hanem csak eltűnt, mert tanítványai ellopták
a testét. Az evangéliumban a hazugság atyjának eme mesterkedése egy kétrétegű
hazugságból állt: a test ellopásának hazugságából és a meggyőzés hazugságaiból.
Kérdés tehát, hogy téged, engem, bennünket mivel győzköd arról, hogy Jézussal
ne törődj, mert Ő nem él. Milyen hazugságokkal hagyod meggyőzni magad? Jó lenne
egyszer listába szedned, hogy tulajdonképpen mivel érvelsz Jézus ellen? Leplezd
hát le! Mond ki! Ütközz meg az evangélium és vértanúi igazságával!
Jól tudja ez
az ördög azt is, hogyha Jézus egyszer azt mondta, hogy jelen van a
gyülekezetben, ahol az Ő szent nevét hívják segítségül, akkor Ő jelen lesz,
azaz jelen van abban, vagy ebben a gyülekezetben, mindenhol, ahol segítségül
hívjuk Őt. Tennie kell ellene valamit. Tesz is! Jótevő házvezetőként, vagy
titkárodként adja ki magát és más programot csinál neked. Átszervezi a napodat,
hogy ne találkozz az Úrral. Az Urat nem tudja befolyásolni, de téged igen. Nos,
érti a dolgát. Jól tudja, hogy kit mivel tud távol tartani az igétől, az
imádságtól és az üdvözültek közösségétől, ahol maga Jézus van jelen. Különben
miért mondaná az apostol, hogy az alkalmakat áron is megvásároljátok![11]
Mi győzne meg
tehát téged arról, hogy Krisztus él, Ő valóságos, és számolnod kell vele?
Igénkben az asszonyok nem látták, mégis biztosan tudták, hogy Ő feltámadt. Ezt
a hírt vitték a tanítványoknak, és amikor ők ezen az úton jártak, szembejött
velük Krisztus, ők pedig felismerték és imádva borultak a lábához.
Nem egy
képzeletbeli Jézus előtt borultak le, hanem a megfeszített Krisztus előtt, aki
feltámadt a halottak közül, aki megbocsátotta a bűneiket, megvigasztalta őket
és üdvözítette őket.
Járjunk mi is
ezen az úton. Higgyünk az Úr hozzánk küldött és az Ő igéjét megismétlő
angyalainak, az evangélistáknak, az apostoloknak, a lelkipásztorainknak. Vigyük
mi is a Feltámadott hírét és ne térjünk el ettől az úttól. Bizonyos lehetsz,
hogyha hűséggel mindvégig kitartasz, az Úr ezen az úton szembe fog jönni veled!
Ámen.
[1]
Luk 8:3.
[2]„Valának pedig Mária Magdaléna, és
Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok ő velük, akik ezeket
mondák az apostoloknak.” Luk 24:10
[3]
Zsidókhoz írt levél 11.
[4] Mivel
Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül
tökéletességre ne jussanak. Zsid 11:40
[5] Luk
24:11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének
nekik.
[6] Luk
24:25.
[7] Luk
24:38
[8]
Márk 16: 14.
[9] Mt
28: 13.
[10] Mt
28: 14a.
[11] „Áron
is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok!” Ef 5:16.