Igehirdető: Faust Gyula
Prológus
Virágvasárnapi prédikációm olvasásra bocsátása előtt egyperces
elcsendesedésre hívok minden olvasót. Szent istenfélelem tölt el az egyiptomi
testvéreim halálhíre hallatán. Szombaton, amikor e sorokat már leírtam és
tegnap, azaz virágvasárnap még nem tudtam, hogy amikor Vörösberényben Istennek
ezt az igéjét el fogom mondani, Egyiptom Tanta városában a Szent György templomban
és Alexandriában a Szent Márk kopt ortodox katedrálisnál a virágvasárnapi
istentiszteleten pokolgépek robbannak.[3]
Még nagyobb félelem tölt el, amikor arra gondolok, hogy 2017
virágvasárnapján hittel kimondott „szavaimat” a tőlem független események
visszaigazolták. Alázattal borulok le Megváltó Uram, Jézus Krisztus trónja
előtt, hogy prófétai igét adott méltatlan szolgája ajkára. Előtte hódolva
imádom Őt, mert nem tudok másként gondolni 2017 virágvasárnapjára.
Mindezeket
előre bocsátva az olvasásra szánt igét érintetlenül hagyom, hogy leírt
„gondolataim”, de egészen pontosan Krisztus Jézus kijelentett igéjének minden
betűje és hangja önmagáért beszéljen!
Köszöntés:
„Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és a hét
lélektől, amely az ő királyi széke előtt van, és a Jézus Krisztustól, aki a hű
tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak
fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből
az ő vére által, és tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és
Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.” Jel 1:4-6
Énekek: 165;
166; 331; 398.
Bibliaolvasás:
„Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött
tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemben fekvő
faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem
ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide. Ha pedig valaki megkérdezi
tőletek: Miért oldjátok el? - mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége
rá.” Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan
megmondta nekik. Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt
kérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?” Ők így feleltek:
„Mert az Úrnak van szüksége rá.” Azután elvezették azt Jézushoz,
felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá
Jézust. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették
felsőruhájukat. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez,
a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent
mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: „Áldott, a
király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a
magasságban!” A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester,
utasítsd rendre tanítványaidat!” De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha
ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”
Amikor
közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bár
felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el
van rejtve a szemeid elől. 43Mert jönnek majd reád napok,
amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől
szorongatnak; földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem
hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”
Azután bement
a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: „Meg van
írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává
tettétek.” Lukács 19: 29 – 46.
Alapige:
Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók a nép
vezetőivel azon voltak, hogy elveszítsék; de még nem találták meg a
módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép – odaadó figyelemmel hallgatva
őt - rajongott érte. Lukács 19: 47 – 48.
Virágvasárnap
története egyszerű gyermekded történet. Jön az alázatos Jézus egy szamárcsikó
hátán. A szegény emberek rajongó tömege virágokat szórva, pálmafa ágakkal
integetve tanúbizonyságot tesz mellette, hogy bizony Ő az Isten Messiása;
királyosdit játszadozó gyermekek serege éjjenezi Őt és a mindenható Istent.
Sokan, sőt
nagyon sokan szeretik gyerekjátéknak, tét nélkülinek, kockázatmentesnek és
veszélytelennek beállítani ezt a történetet. Ilyenkor azt kérdezzük, hogy mi
közünk van Jézus Jeruzsálembe való bevonulásához?
Viszont
azonnal megváltozik minden mihelyst az Úr hitvalló tanítványi serege mellett,
velük együtt egészen komolyan vesszük a virágvasárnapi Jeruzsálem arcát és
hangulatát. Máté evangélista ezt mondta róla:
„Amint beért
Jeruzsálemben, felbolydult az egész város,[4]sőt ennél
keményebb szó áll itt: felháborodott az egész város, és azt kérdezgették:
Kicsoda ez?[5]
Máté következetes volt e sorok följegyzésénél, nem felejtette el a várost
olyannak bemutatni, amilyen valójában volt, sőt összekapcsolta a harminchárom
évvel azelőtti Jeruzsálemmel, amiről ezt írta:
„Amikor Jézus
megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek
érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók
királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és
eljöttünk, hogy imádjuk őt.” Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és
vele együtt az egész Jeruzsálem.”Máté 2: 1-3.
A Heródesek,
Pilátusok, Annások és Kajafások, vagy éppenséggel a Keresztelő Jánosok jöttek és mentek, de a város legbensőbb szíve
mit sem változott. E konok változatlanság felett sírt Jézus, amit Lukács sem
hallgatott el:
„Jeruzsálem!
Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik te hozzád
küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő
kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akartátok! Íme, pusztán hagyatik nektek a ti házatok; és
bizony mondom nektek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő [az] [idő], mikor
[ezt] mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében!”[6]
A hagyomány
szerint az agg János még meglátta amint beteljesültek az Úr beszédei a város
felett. Látta eljönni a városra azokat a napokat, amikor ellenségei ostromfalat
emeltek ellenne, hónapokig éheztetve a lakosságot. Akit nem ölt meg az éhség
vagy a döghalál, azt fegyverrel tiporták le, ezt követően pedig az egész várost
lerombolták, mert ez a keményszívű város nem ismerte fel a hozzá küldött
egyetlen Szabadítót.
János pedig,
aki hűséges tanúként látta mindezt beteljesedni az utolsó soraival megmutatja
az Isten szemével és Lelkével látható Jeruzsálemet, amit sem a turista, sem
pedig a régész nem láthat, és senki, aki nem Szentlélek által vezérelt.
Szentlélekisten tehát így szól:
„És amikor (Isten
hűséges tanúi) bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön az
alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. Holttestük a nagy
város utcáján hever, amelynek neve lelki értelemben Sodoma és Egyiptom, ahol az
ő Urukat is megfeszítették.” Jel 11:8
Mindezeket
figyelembe véve Jézus Jeruzsálembe való bevonulását sokkal inkább Krisztus Szodoma,
Egyiptom vagy nagy Babilon, vagy egyenesen a pokol feletti diadalmenetének
kellene neveznünk, de ekkor már nem gyermekded történet, nem tét és
kockázatnélküli mese, hanem az élet Nagy Fejedelmének diadalmenete, a
világosság győzelme a sötétség felett, az igazság dicsősége a hazugságok világa
és birodalma felett, a menny és az örökélet diadala pokol felett. Ma tehát
egyetlen kérdéssel kell szembenéznünk, azzal tudni illik, hogy Krisztus Urunk
ennek a világnak teljhatalmú Ura, vagy sem?
2017
virágvasárnapjának előbbiből következő második nagy kérdése a te személyedet
megszólítva ez: Szív és lélek szerint a kétarcú Jeruzsálemnek melyik részéhez
tartozol? Jézus Krisztusnak hozsánnázol, vagy mert valami másért rajongsz és
valaki másnak hozsánnázol, felháborodsz? Tudom. Szeretnéd most azt hinni, hogy
van, létezik egy kettő közötti állapot. Ki szeretnélek józanítani, hogy nincs a
hozsánna és a felháborodás közt egy amolyan arany középút!
Istennek
örökkévaló Szentlelke így tette fel a te üdvösséged és örök életed mindennél
fontosabb és szükségesebb kérdését:
„Illés
pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha
az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek! De a nép
nem felelt egy szót sem. (Miért? Mert a négyszázötvenszeres túlerőre
néztek![7])
Akkor
Illés ezt mondta az egész népnek: Jöjjetek ide hozzám! És odament hozzá az
egész nép. Ő pedig helyreállította az ÚR lerombolt oltárát. (…) Odalépett
Illés próféta (az oltárhoz), és ezt mondta: URam, Ábrahámnak, Izsáknak és
Izráelnek Istene! Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben,
én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem! Felelj
nekem, URam, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az ÚR, vagy az
Isten, és te fordítsd vissza szívüket! Akkor lecsapott az ÚR tüze, és
fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban
levő vizet pedig felnyalta. Amikor látta ezt az egész nép, arcra esett, és
ezt mondta: Az ÚR az Isten, az ÚR az Isten! Illés pedig ezt mondta nekik:
Ragadjátok meg a Baal prófétáit, senki se menekülhessen el közülük! És
megragadták őket. Illés levitette őket a Kísón-patak mellé, és ott lemészárolta
őket.”[8]
A feltámadott
Krisztus ezekkel a szavakkal állított téged a református anyaszentegyházban, a
vörösberényi református gyülekezetben az őrhelyedre:
Jézus
hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és
földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet,
megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek
nevében, tanítva őket, mindannak megtartására, amit én parancsoltam
nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”[9]
Értsd jól az
Úr Jézus Krisztus kinyilatkoztatását! A teljhatalom a mennyekben és ez
emberlakta Földkerekség felett egyetlenegy személy kezében összpontosul az új ég
és új Föld eljöveteléig, Őt pedig úgy hívják, hogy Istennek egyszülött Fia a mi
Urunk Jézus Krisztus. Neve minden név fölött való örökké szent Név. Halálával
és feltámadásával szerzett dicsőségét egyetlen bálványnak, emberek által
kitalált és megalkotott istennek sem adja át, ami számunkra egyet jelent: Mi az
Ő szent Nevét megvallva csak előtte hajtunk térdet, mi csak Ő neki kiáltunk
hozsánnát!
Most megint
azt gondolhatod, hogy teljesen tét nélküli ez a hitvalló „hozsánna”! Talán úgy
érzed most, hogy semmit nem befolyásol az, hogy te ma itt, ebben a
gyülekezetben ünnepled a Mindenható Krisztus győzelmét. Kimondom! Ördögi
gondolat és érzület ez, és nagyon közel áll a szívünkhöz. Mindent bemocskol,
megfojt, megöl, ha hagyod!
Nézz körül és
ne mond, hogy ami még most látszólag távol van tőled, az nem is létezik! Mi
történi Európa nagy városaiban? London, Párizs, Berlin, Stockholm, Brüsszel,
Bécs és ki tudja, hogy még melyik jön a sorban? Ezeken a helyeken már alig,
alig akad valaki a felelős vezetők közt, aki az Illés bátorságával ki mer állni
és meg meri vallani, hogy az egyetlen Mindenható az Úr Jézus Krisztus. Nem
ettől a Krisztushoz hű bizonyságtételtől zajosak ma példának okáért a London vagy
Svédország utcái, pedig virágvasárnap van ma. Sőt nem a Jézust rajongással
hallgató keresztyénekkel vannak tele a templomok, mert ezek a templomok
legfeljebb üres csigaházak, vagy már a kígyó és a félhold áll a csúcsán a
kereszt és a csillag helyén.
Tudjátok
mitől hangos ma Krisztus népét fogva tartó, terrorizálva elnyomó és halálra
kínzó Babilon, Egyiptom és Szodoma utcái, a latrok barlangjává tett templomai
és terei? Meg van írva, ezért pontosan idézem:
„És láttam,
hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz
korona, és a fejein istenkáromló nevek. Ez a fenevad, amelyet láttam,
párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az oroszláné: a sárkány
átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát. Láttam azt is, hogy az egyik
feje szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld
csodálta a fenevadat: imádták a sárkányt, hogy átadta a hatalmat a
fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak:
„Ki
hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni?”
És adatott
neki nagyokat mondó és istenkáromló száj, adatott neki hatalom a cselekvésre
negyvenkét hónapon át; és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy
káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben
laknak. Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket,
megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet
felett: hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek neve nincs
beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta. Ha valakinek
van füle, hallja!”
Nincs ebben
semmi túlzás, semmi színpadiasság! A kommunizmus megalapítása és a náci
harmadik birodalom erőszakos fölállítására tett kísérlet óta nem volt olyan
kiterjed, ha úgy tetszik globális keresztyénüldözés, mint napjainkban. A római
birodalom keresztyénüldözései óta nem feszítettek annyi embert keresztre, mint
napjainkban. Az egy igaz vallás palástjának burkájában az Antikrisztus már javában
tombol, és nagyon nem tetszik neki, hogy itt van egy szegény kicsiny sereg, aki
még mindig Jézusnak hozsánnázik.
Lukács virágvasárnap
ezt írta ennek a vérszopó fenevadnak a szándékairól:
„Ezután (JÉZUS)
naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon
voltak, hogy elveszítsék; de még nem találták meg a módját, hogy mit
tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt.”[10] Halljuk
meg ezt jól! Addig, ameddig rajongó figyelemmel Jézust hallgatod, az ördög nem
találja a módját annak, hogy téged elkárhoztatva elpusztítson! Ellenkező
esetben megtalálja a módját annak, hogy kínozva, gyötörve meggyilkoljon és
önmagával a gyehenna mélyére húzzon.
A Jézus
seregébe vegyülő ellenségről Máté evangélista ezt írta meg nekünk:
„Amikor pedig
a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a
gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: „Hozsánna a Dávid Fiának!” -
haragra lobbantak, és így szóltak hozzá: „Hallod, mit mondanak ezek?”
Jézus pedig így válaszolt nekik: „Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és
csecsemők szája által szereztél dicséretet?” Erre otthagyva őket kiment a
városból (…)”.[11]
Lukács pedig
ezt írta:
„A sokaságból
néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre
tanítványaidat!” De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak,
a kövek fognak kiáltani.”[12]
Szívleljük
meg Krisztus Urunk szavait! Ameddig rajongó figyelemmel mi Őt hallgatjuk és
gyereki szívvel mi egyedül csak neki kiáltunk hozsánnát, vérre menő háborút
vívunk azért, hogy őseink vérén és verejtékén felépült templomaink és városaink
velünk együtt az egy igaz Istent dicsőítve álljanak. De ha most mi a belénk
vegyült ellenségünkre hallgatunk, azaz kétségbe vonjuk Jézus Krisztus személyét
és hozzá kapcsolódó mindenhatóságát, ezt követően pedig nem Őt hallgatjuk
odaadó rajongással, majd pedig elnémulva elhallgatunk, akkor mi magunk is csak
a Szodoma sorsára számíthatunk.
Virágvasárnap
mindenki hozsánnázik, de nem mindenki Jézusnak hozsánnázik. A virágvasárnapi
imádat himnikus emelkedettségben ezt kérdezi:
Kicsoda
olyan, mint Krisztus Jézus, aki önmagát adta szenvedésre a mi üdvösségünkért?
Nem bírta fogva tartani Őt a halál; feltámadt a halottak közül az Írások
szerint!
Ellenségeink
viszont így hozsánnáznak:
Kicsoda
olyan, mint az Antikrisztus, az ősi kígyó, aki az emberiség kezdete óta a Jézus
nyáját mészárolja, hogy megszilárdítsa a szent Isten káromlásainak birodalmát?
Virágvasárnap
tehát nem tét nélküli infantilis keresztyén ünnep, hanem vagy mennyei
Jeruzsálem felé vezető út, vagy Szodoma állapotába vezető tévelygés. Bárcsak
felismernénk ma itt és most Jézus Krisztus bennünket üdvösségre hívó szavát!
Ámen.
Áldás: „A
békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk
Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.”[13]
[1]
Sitku Tibor: Íszá vagy Jézus: az iszlám képe Krisztusról és ennek
következményei, http://punkosd.ma.ptf.hu/cimlap/hallgatok-tanulmanyai/2012-4/sitku-tibor-isza-vagy-jezus-az-iszlam-kepe-krisztusrol-es-ennek-koevetkezmenyei
Jézus neve arabul Íszá,
mely általánosan elfogadott vélemények szerint a szír Yeshü-ből származik, ami
ugyanakkor a héber Jeshuából eredeztethető. http://talita.hu/magazin/isza-az-iszlam-jezusa-1-resz-mit-mond-a-koran-jezusrol/
[4] Mt
21, 10.
[5]
Uo.
[6]
Luk 13:33-34.
[7]
1Kir 18: 22.
[8] 1Kir
18: 21-41.
[9] Mt
28: 18-20.
[10]
Lk 19: 47-48.
[11]
Mt 21: 15-17a.
[12]
Lk 19: 39-40.
[13] Róm
16:20.
