Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe. A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, és a galambárusoknak ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem.” A zsidók pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle: „Milyen jelt mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?” Jézus így felelt nekik: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” Ezt mondták rá a zsidók: „Negyvenhat esztendeig épült e templom, és te három nap alatt felépíted?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor aztán feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.04.14-én.

Olvasandó: János 2:13-22    Igehirdető: Nagy Lajos

Tegnap Virágvasárnap volt. A Világkeresztyénség –  mint még mindig meghatározó, jelentős része a Földön lakó emberiségnek - hitvallásra és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül Jézus Krisztus Jeruzsálembe történt dicsőséges bevonulását ünnepelte. Azonban - elhangzott már itt e helyről - hogy a virágvasárnapi és a Virágvasárnap környéki események egyidejűleg több szálon is futnak. 

      A klasszikus evangéliumi alaptörténetben az a hangsúlyos, hogy a tömeg így éljenzi  a szamárháton bevonuló Megváltót:

„Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” (Máté 21:9) A hangulatfestés megkapó elemeit hívatott támogatni a különleges, színpompás dekoráció: a pálmaágak, a szamár lábai elé terített felsőruhák s zöldelő, virágzó faágak. A tüneményes keret és a felettébb messzire mutató lelki tartalom különleges hatással tud lenni az emberi pszüchére. Lélekemelő itt minden s az ember már-már valóságosan érzi az üde tavaszi virágillatot.

      Egyáltalán nem ilyen szívderítő az a tény, hogy a Virágvasárnap egy másik aspektusa szerint Jézus nem sokkal később, „amikor közelebb ért (Jeruzsálemhez), és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: >Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől…<” (Lukács 19:41,42) Azaz: Ő már tudva tudja, hogy egyáltalán nem lesz békesség, mert a fellázított tömeg hamarosan azt kiáltja majd Pilátusnak: „…Feszítsd meg, feszítsd meg!...” (János 19:6)

      A Virágvasárnap környéki eseményeket a maguk sátáni komplexitásában kell tehát látnunk és láttatnunk. Mert csak tiszavirágéletű az eredeti virágillatos virágvasárnapi idill. Mert a tömegpszichózis ördögi hatalma úgy alakítja az események további menetét, hogy nem sokkal későbben Jézust halálra fogják ítélni és ki is fogják végezni. Ennek a komplex, fájdalmasan sokszínű virágvasárnapi történetnek egy újabb aspektusa a mai evangéliumi idézetünk. János evangélista nagy műgonddal festi meg számunkra a templom megtisztításának történetét. Ennek legfőbb üzenete nem csak az, hogy Jézus tevőlegesen, sőt tettlegességre is ragadtatva magát egyszerűen kihajtja a templomból a nem oda illő dolgokat és a nem oda illő embereket. Sokkal fontosabb ennél a metaforikus jézusi kijelentés, mint prófécia: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.”            

      Ő ugyanis „…testének templomáról beszélt. Amikor aztán feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.” Ez ennek a jelképes beszédnek az egyszerű és kézenfekvő magyarázata. Jézus teste olyan szent, mint a templom. Ezért nem fog a sírban elrothadni.       

      Ezt a jézusi gondolatot aztán későbben a nagy látnok, Szent Pál apostol úgy terjeszti ki ránk, emberekre is, hogy azt mondja, illetve drámaian kérdezi: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek  lakik?” (I.Korintus 3:16) 

      Nem csak a  kő-templomból kell tehát kiűzni az oda nem való dolgokat.  Hanem a Szentlélek templomából, vagyis az emberből is. Ha ez a kiűzés, ez az ördögűzés megtörténnék, az lenne a generális életmegoldás! Az lenne maga a látható, érzékelhető, tapintható földi üdvösség állapot. Ez nem elérhetetlen cél az emberiség és az egyes ember számára, hanem egy igenis megvalósítható feladat.   

      Többször történt már említés e helyen illusztrációként Kodály Zoltán, a prófétikus szellemóriás bibliai ihletésű, drámaian megálmodott műveiről. Ezúttal Kodály:„Jézus és a kufárok” című grandiózus oratórikus opuszának idevágó sorait idézzük. Ebben - természetesen e ma idézett bibliai hely parafrázisaként - felhangzik egy sajátos, egyéni-költői műfordítás szerint - a kórus monumentális mennydörgésében: „…És kötélből ostort fonván, kihajtá őket a templomból…”  

      Ez a fontos bibliai epizód ma - az Úr 2014. esztendeje Virágvasárnapját követő reggelen – egyenegyenként szólít meg bennünket. Megszólít úgy, hogy legyen szent óhajtásunk: történjék meg generálisan a kőtemplom mellett annak a bizonyos lelki templomnak a megtisztítása is. Mégpedig az egyénekben és a társadalomban egyaránt. 

      A tegnap múlt egy hete történt belpolitikai események kimenetele és ígérete azt súgja: lehet reménykedni, lehet Istenbe vetett hittel jövőt, szebb jövőt tervezni. Mert Jézus egykor „…kötélből ostort fonván, kihajtá őket a templomból…” Kihajtá a kufárt és a kufár szellemet, a sátáni szellemiséget. Hogy a virágvasárnapi Jézus Krisztus szelleme, szellemisége, Lelke, lelkülete hassa át újra az emberiséget. Most, holnap és mindörökké!   

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész