Köszöntés: „Mert nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten; hanem erőnek és
szeretetnek és józanságnak lelkét.” 2Tim 1: 7.
Alapige:„Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet
a lélek kész, de a test erőtelen.” Máté 26: 41
Bibliaolvasás: Máté 14: 22 - 33
Igehirdető: Faust Gyula
2014. március 16-i Úrnapján a Timóteusi igével köszöntöttem a
gyülekezetet. „Mert nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten; hanem erőnek
és szeretetnek és józanságnak lelkét.”Tegnapról még ott él bennünk a márciusi
ifjak lángoló szíve és világot megrengető hősiessége. Sokan józanatlan
vakmerőségnek nevezték szabadságunkért vívott küzdelmüket. Másfelől viszont erő és szeret árad felénk a
tetteikből, hősi mártírhalálukból. Csak Szentlélek által tudunk engedelmeskedni
ennek az áldott felszólításnak. Bárcsak Isten igéje és Szentlelke vezethetne
életünk minden órájában, minden döntésünkben!
Alapigénkben Jézus figyelemreméltó tanítást adott nekünk a
hústestünkről. Azt mondta, hogy vegyük tudomásul, hogy a testünk a különféle
félelmek és rettentések nyomása alatt erőtlen. Az erőtlenségre a görög nyelvű
Újszövetség olyan igét használ, amit a legtöbben a műtétre készüléskor hallunk.
Akinek már volt valamilyen műtéti beavatkozása, az tudja, hogy az operálás
előtt megvizsgálta az aneszteziológus is. Ez a görög eredetű szó az
érzéstelenítéssel van összefüggésben. Az anesztézia
az „αν” - fosztóképző nélkül „αἴσθησις” (aisthēsis), magyarul „érzés”-t jelent. Fosztóképzővel az érzéketlenség,
olyan állapot, amelyben az érzékelés részben vagy teljesen blokkolva van, a
külvilág felől érkező ingereket az idegrendszer nem dolgozza fel. Az orvoslásban
az anesztézia leggyakrabban valamilyen gyógyszer
által kiváltott, megfordítható emlékezet-vagy
eszméletvesztés, a teljes testfelületen vagy annak egy részén bekövetkező
érzéketlenség. Műtéti beavatkozások esetében az anesztézia életmentő eljárás,
mert lehetővé teszi, hogy a betegeken műtétet
vagy valamilyen más életmentő kezelést hajtsanak végre anélkül, hogy a beteg a fájdalom
vagy stressz miatt elrontaná. Gondoljunk csak a foghúzásra, vagy
gyökérkezelésre; előtte érzéstelenítő injekciót kapunk.
Testünk Alkotója
azt mondja, hogy a húsunk a félelmek szorításában ellenünk dolgozik, és noha
védeni akar, ezt a lehető legrosszabbul végzi; motorikusan, kontrol nélkül,
görcsszerűen. Ez az automatikus cselekvés, - tanítja Jézus – teljesen kicsúszik
az ellenőrzésünk alól, és noha a pneumatikus, szellemi valónk kész, a
görcsszerű cselekvésünkkel a testlelkünkön keresztül mindent elrontunk.
Nyílt titok, hogy tudatos, vagy nem tudatos, külső vagy belső
félelmeink kihatással vannak a testünkre, lelkünkre. Minden félelem a
mellékvesében adrenalint szabadít fel, mely a vérünkbe kerülve fokozott
szívműködést, sűrűbb lélegzést, verejtékezést és a menekülést vagy védekezést
szolgáló izmok felerősítését munkálja. Az ilyen állapotba hozott test rendkívül
agresszív, és mindenre képes, hogy mentse önmagát. Viszont, ha a félelem nagyon
sokáig tart, vagy ha félelem nem egy konkrét veszélyhelyzetre vonatkozik, hanem
csak úgy van, arctalanul és megfoghatatlanul, szinte csak a képzeletünkben és
általa az érzéseinkben, a test ugyanúgy reagál. Ebben az esetben, mivel nincs
hova menekülni, a saját testünk, ellenünk fordul. Az eredetileg menekülésünket
szolgáló erő, önpusztító folyamatokat indít el bennünk.
A világ fejedelme jól ismeri a testünk gépies működését, és ne legyenek
kétségeink, mindent bevet, hogy a húsunkig és a vérünkig elérjen és
elpusztítson! A zsidókhoz írt levélben erről ezt olvassuk: „Mivel tehát a gyermekek
testből és vérből valók, Ő is (vagyis Krisztus) hasonlatosképpen részese lett
azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon,
tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem
miatt teljes életükben rabok valának.” Figyeljünk oda Szentlélekisten
tanítására! Testünkön keresztül ez a világ a halálfélelem rabságában tart!
Hogyan? Úgy, hogy éjjel-nappal a képzeletünket támadja és ostromolja a maga
félelemkeltő híreivel. A világ szelleme megtalálja kinek-kinek a szívéhez az
utat, hogy a félelemkeltése személyre szabott legyen.
Ezerféle félelemmel vagyunk képesek félni. Van, aki a betegségtől fél,
van, aki a szenvedésektől, van, aki a haláltól, van, aki attól fél, hogy a
szeretteivel történik valami tragédia. Van, aki a szükségtől fél. Van, aki a
háborútól. És a legtöbben olyanok vagyunk, hogy egyszerűen csak félünk és
rettegünk, és nem is tudjuk, hogy mitől.
Ez az ószövetség szerint egy ítélet alatti, szinte kárhozott halotti
állapot. Isten akkor ígérte Izraelnek ezt a minden ok nélküli állandó félelmet,
amikor népe elfordult tőle és bálványokat szolgált és imádott. Halljuk az
örömhírt! Mennyei Atyánk nem ilyen életet akar az Ő népének,
anyaszentegyházának! Pál apostol így bátorít! (Zsid 2: 14-15)
„Annak okáért
atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha
test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel
megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét
kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!” (Róm 8:12-15) A 2Tim 1:7 – ben
ugyan ezt így mondja: „Mert nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten; hanem
erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.”
Fogadjuk el Atyánk biztatását és vonjuk le belőle magunknak a
következtetéseket! Bár a félelmek miatt alaposan be vagyunk görcsölve, ne
vigyük véghez a hústest automatikus cselekvését! Nos a rettegés közepette, ez
számunkra lehetetlen! Erre a lehetetlenre szólít fel Isten! Nem akarja, hogy
meghaljunk! Azt akarja, hogy Szentlélek erejével fölékerekedjünk minden
félelmünknek! Istennél ez a lehetetlenség lehetséges, különben nem parancsolná,
hogy a test cselekedeteit a lélekkel öldököljétek meg, hogy éljetek! Ez belső
háborút jelent, életre-halálra menő harcot. A gyakorlatban mindez azt jelenti,
hogy a keresztyén ember nem cselekedhet a menekülésre beállított ősi programja
szerint, de cselekedjen az Úr Jézus Krisztus által adott új parancs, ha tetszik
új programja szerint.
„Az előítéletek, -
mondja Ravasz László – a Sátán ablaktáblái.” Megszívlelendő megállapítás. A
világ fejedelme az előítéleteink által nyit ablakokat az általa javasolt
megoldásokra. Egyik megoldási javaslata sem jó, mindenik csapda és így, vagy
úgy a halálunkhoz vezet. Jézusról írva van, hogy nem volt előítéletes. Ő nem a
szemei látása szerint cselekedett. Így prófétált felőle Ézsaiás:
„Akin az Úrnak
lelke megnyugoszik: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak
lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak
félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása
szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik
a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai
lehével megöli a hitetlent. (Ézs 11: 2 - 4)
Ő kilehelt lelkével valóban megölte a nagy hitetlent! Krisztus minden
félelmünk orvossága, minden rettegésünk megoldója is egyedül Ő. Hogyan? Hogy
azt mondja a megrémült embereknek: Bízzatok. én vagyok, ne féljetek! Jézus
mondja ezt, Aki fölvette a küzdelmet ezzel a világhatalommal, a félelemmel. Ott
a Gecsemáné kertben, amikor vért izzadva, haláltusában így könyörgött: „Atyám,
ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár” (Máté 26: 39). Aztán ott, a kereszten,
amikor így kiáltott föl a ráboruló sötétség rémületében: „Én Istenem, én
Istenem, miért hagyál el engemet?’’ (Máté 27.46). Ha valaki, akkor Ő tudta a
legjobban, mit jelent a félelem, mi az ősfélelem. De ugyanakkor azt is tudta,
hogy kicsoda az Isten. Ezért tudta így folytatni az imádságát: „mindazáltal ne
úgy legyen amint én akarom, hanem amint te” (Máté 26,39). És így: „Atyám, a te
kezeidbe teszem le az én lelkemet” (Lukács 23, 46). Tehát úrrá vált minden
félelem fölött, legyőzte azt!
Ez azt jelenti, hogy a haragvó Isten megkönyörült rajtunk. Nem akar
megbüntetni, hanem meg akar kegyelmezni. Az „Én vagyok” azt jelenti, hogy ha
bármit vétettetek is, van számotokra bocsánat. Bármennyire azt érdemelnétek,
hogy Isten lesújtson rátok, Ő mégis szeret benneteket!
Nekünk a mi félelmeink
között az a teendőnk marad, amit Ő így mondott:
„Bízzatok! Én vagyok!
Ne féljetek!” (Máté 14, 27). Mi olyan Valakiben bízhatunk, Aki az „első számú
világhatalomnál,” a halálfélelemnél is hatalmasabb! Aki megküzdött ezzel a
hatalommal, a félelemmel, és örökre győzött felette! Ezt mondja: „Bízzatok! Én
vagyok.” Mintha azt mondaná: Ne felejtsétek el, hogy én mindig veletek vagyok!
Ne engedjétek, hogy az élet ijesztő jelenségei eltakarják előletek,
elfeledtessék veletek azt, hogy Krisztus legyőzte a halált! Ez ugyan ma még
láthatatlan valóság, de mindennél valóságosabb valóság!
Én nem tudom, hogy kit milyen félelemmel kötözött meg a Sátán, kit
milyen félelemmel üldöz és kísért, de azt tudom, hogy ez a szorítás csak akkor
oldódik föl, ha maga Isten, Akitől végső soron félünk, személyesen mondja, hogy
„Ne félj!” Mennyei Atyánk pedig egyszülött Fia által itt és most személyesen
neked és nekem mondja, hogy NE FÉLJ!
Krisztus Urunk Lelkének lehével meg akarja ölni a félős hitetlent, első
sorban a saját testünkben lévő rettegő hitetlent. Ő azt akarja, hogy nézz fel a
Megváltó Jézusra és bízzál. Egyedül Ő benne bízzál! Urunk minden nap elmondja
neked: Ne félj! Bízzál! Én vagyok! Veled vagyok! Ne az érzésed, ne a félelmed,
ne a szemed látása, ne a füled hallása szerint ítélj, vagy hozd meg döntésedet.
Kövess engem! Hová?
Oda, ahova a zsoltáros Dávid király is eljutott, aki halálos
veszedelemben, ellenségei elől való bujdosás közben így tudott szólni és
cselekedni:
„Én lefekszem elalszom: felébredek, mert az Úr támogat engem. Nem félek
sok ezernyi néptől sem, amely köröskörül felállott ellenem” (Zsoltárok 3, 6-7).
“Békességben fékszem le és legott elaluszom: mert te, Uram, egyedül adsz nékem
bátorságos lakozást” (Zsoltárok 4, 9). Dávidnak nem ellett valami erős
nyugtató, érzéstelenítő, mint nekünk, amikor az idegességtől nem jön álom a
szemünkre. A legjobb nyugtató az a tudat, hogy Ő van. És Ő úgy van, mint Aki
mindhalálig szeret és így őrködik, míg én alszom!
Ó, de békésen lehet így
aludni, még halálos veszedelmek közt is. Így aludt el Péter a börtönben, míg
hamis bírái a minden ok nélküli kivégzéséről tárgyaltak. És lehet mennyei
békességet sugárzóan szenvedni is és meghalni, ahogy ez István vértanúval
történt meg és Isten szent mártírjaival.
Mindez nem vérmérséklet
dolga, nem adrenalinnal telített vérünk tőlünk független cselekvési programja,
hanem a velünk együttmunkálkodó Szentlélek csodálatos munkája! Nézz Krisztusra,
Hívd segítségül minden félelmet legyőző dicsőséges nevét és Benne bízzál!
Fogadd el bűneid bocsánatát, hogy szabad lelkiismerettel valljad: „Mikor félnem
kellene is, én bízom Tebenned!” (Zsolt 56, 4).
Most pedig, Atyámfiai
tegyük azt, amit Krisztus így parancsolt: „Vigyázzunk és imádkozzunk, hogy
kísértetbe ne essünk; mert jóllehet a lélek kész, de a testünk erőtlen.” Ámen.
Áldás: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem
angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem
következendők,
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el
minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róma
8: 38-39.
