Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2014.08.04-én.
Olvasandó: Példabeszédek 20:12b - Máté 6:22,23 Igehirdető: Nagy Lajos
Hétkezdő meditációink sorában ötödik alkalommal hajolunk a teremtés történet fölé, abban a megközelítésben, hogy egyes kiragadott bibliai dokumentumok és momentumok, illetve tények alapján bizonyítékokat szerezzünk a Teremtő Isten létezésének tényére nézve.
Szó volt már eddig a végtelen világegyetem „csodái”-ról, az égitestek létének, járásának csodaszámba menő funkcióiról. Említettük az ősprincípium, a víz óriási jelentőségét, a szárazföld létrejöttének körülményeit. Legutóbb pedig szóltunk az ember Isten általi teremtettségének legkézenfekvőbb, perdöntő bizonyítékáról, az emberi agyról.
Ma tovább lépünk. Mégpedig abba az irányba, hogy lehetőleg megnyugtatóan tisztázzuk: a teremtés csodája, a teremtés csúcsa, az ember miként is van felruházva az emberi érzékszervek közül az egyik legfontosabbal vagy egyenesen nem is az egyik, hanem a legfontosabbal.
Mintegy alapvető kiindulási pont lehet a számunkra a bölcs Salamon király által szerzett Példabeszédek könyvéből hallott kiragadott félvers: „…A látó szemet az Úr teremtette…” Erre az axióma szerű megállapításra nem azért volt szükség, mintha valaki is kétségbe vonta volna állítását.
Salamon korában ilyen nem létezett. Hanem inkább azért kellett ezt deklarálni, hogy azt tudatosítsa: ennek a ténynek ismeretében kell viszonyulni sereg olyan, az élettel kapcsolatos ügyünkhöz, dolgunkhoz, amely szemernyit is érinti a szem, vagyis a látás kérdését, funkcióját.
Miért is indokolt mindennek a hangsúlyozása? Azért, mert az emberi test fontos szerve, a szem, a maga komplexitásában és a funkciójának köszönhetően létrejövő visusunk, a látásunk a Teremtő csodája. Ezt támasztja alá a tudós – az eddigiek során már többször idézett – Marilyn Adamson vonatkozó írása is, melyben egyebek között azt mondja:
…A szem hétmillió színt tud megkülönböztetni. Folyamatos autofókusz üzemmódban működik, és döbbenetes mennyiségű, 1,5 millió üzenetet fogad be egyszerre. Az evolúció a már létező organizmusokból kiinduló és azokon belül lezajló mutációkat írja le, nem magyarázza meg viszont a szem kiindulóforrását – ahogy az agyét sem – s egyáltalán az élő szervezetnek az élettelen anyagból való kialakulását sem…
Hogy van az, hogy bár ugyanabban a környezetben ugyanazt nézzük és mégis, ahányan vagyunk annyiféle világot látunk? Mi a titka annak, hogy a szemünk ugyanazokat az információkat, jeleket juttatja el az agyunkba, mégis másképp értelmezzük azokat és más reakciót váltanak ki belőlünk?
A róka így mondta a kis hercegnek: - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. – Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. (Saint-Exupéry: „Kis herceg”)
Hogy ki mit néz szívesen, milyen weboldalra klikkel, melyik csatornára kapcsol a tv-ben, az attól függ, mi lakik a szívében.
Hogy emelkedik most már újszövetségi magaslatra mai Igénk? Jézus szavai által, aki ezt mondja: „A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned levő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!” Világos, egyértelmű és egyenes beszéd ez. A szemünk egy olyan különleges emocionális centrum, amely egyértelmű jeleket küld a tulajdonosának „szívügyei”-ről. Látunk örömtől csillogó vagy éppen bánattól „sírós” szemet. Látunk őszinte, nyílt tekintetet, amelynek láttán úgy érezzük, a szempár „a helyén van” jellem, indulat, nyíltság és őszinteség tekintetében. De látunk olyat is, hogy valakinek a szeme a hordozójának hamiskásságáról árulkodik. Érdekes, hogy egy ilyen negatív benyomás elegendő ahhoz, hogy leblokkoljon az ember a pozitív benyomások további keresése tekintetében.
Az ószövetség eredeti nyelvében a héber nábi kifejezés magyarra lefordítva prófétát jelent. Ám a gazdag jelentéstartalmú nábi kifejezés számos szinonimával is fordítható. Ezek között ott van a látó kifejezés is. Tehát: a valódi próféta a látó, azaz a látnok, aki előre látja a dolgokat, amelyek történni fognak. Az igazi próféták azért hitelesek, mert próféciáik általában mind beteljesednek. Hát ilyen aspektusa is van a látásnak és ez által a szem kiváltképpenvaló szerepének létezésünkben.
Végül egy nagy formátumú látó, látnok, Ézsaiás próféta üzenetét hallgassuk. Ő szemét jóra használta, amikor prófétai látomása nyomán így tolmácsolja Isten szavát: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlóképp elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.” (Ézsaiás 51:7)
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
