Olvasandó: Máté 5:16
Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Igehirdető: Nagy Lajos
Ez már a harmadik hétkezdő meditációnk az újnak már nem is nagyon nevezhető esztendőben. Minden esetre együtt vagyunk a hétkezdő csendes percekben s ennek máris van üzenet értéke. El is lehetne menni, indokolt sürgős feladat okán. Mi mégis itt vagyunk. Van ennek a puszta ténynek valami feltétlenül spirituális üzenete. Mégpedig az, hogy elébb nemrégiben elkezdhettük, azóta lassan tovább vihettük a 2016. esztendőt! Nem csodálatos? Voltak a múlt esztendőben olyan periódusaink, amelyeknek során okkal vagy ok nélkül felmerült a kérdés: van még, létezik még tovább? Vagy egyszerűen bezárult a kör: annyi a negatív benyomás, annyi negativisztikus impresszió van a politika és az egészségügy berkein belül (is) – és az „is” nem hiábavaló kitétel – hogy nehezen sikerült este elaludni, majd ébredeznünk reggelente.
Merthogy „helyzet van” az nem kétséges. A minap Ifjabb Lomniczy Zoltán alkotmányjogász nyilatkozatára lettem figyelmes. A migráns kérdésben közismert s minimum tűrhetetlen EU-helyzet kritikai megközelítésű elemzése során egyebekben az úgynevezett Stocholm-szindróma esetének fennforgását nevezte meg, mint – talán – magyarázó okfejtést.
Mi is ez a Stocholm szindróma? A Stockholm-szindróma (más nevesítéssel Helsinki-szindróma) egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét, melynek során érdekes mód’ a kiszolgáltatottak és rabtartóik különös érzelmeket tápláltak.
A furcsa, józan ésszel felfoghatatlan lelki folyamat lényege, hogy valami titokzatos – esetleg nem kizárt, hogy irányított – schizoid belső lelki mechanizmus következtében elhalványul a lélekben a reális megítélés és elkezdődik valami inkriminált virtuális lelki folyamat: a kiszolgáltatottak szeretetet kezdenek érezni kinzóik, rabtartóik iránt… Mindez az ominózus kölni szilveszter tragikus ügye kapcsán került felszínre. Vagyishogy: a 18 nappal ezelőtti gyalázatos tömeges kölni szexuális zaklatások jogi megítélése tekintetében bűnös elhallgatások, kommunikációs csúsztatások és halogatások történtek a német rendőri hatóságok részéről. Miért is? Nem tudjuk. Csak annyit: ez is része a fél éve tartó európai migráns helyzetet eltussolni akaró, tudatos megtévesztési politikának.
Tehát: valós, indokolt ígény lenne végre, hogy legalábbis korrekt tájékoztatás legyen az anomáliákat illetően!
Vagyis hogy: világosság gyúlhasson már végre a fejekben. Ma egy hete azt hallottuk Jézus Krisztus Hegyi Beszédéből, hogy „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.” (Máté 5:14,15) Mivel az a ritka megtisztelő dolog történt, hogy három visszajelzés is érkezett ennek a bibliai idézetnek, illetve aktualizálásának kapcsán, ma a közvetlenül utána olvasható verset idéztük: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Kérdés: van egyáltalán ma ígény erre a jócselekedeteket indukáló és Isten dicsőségét zászlajára tűző magatartás formának, a ragyogásnak, a valamiféle pozitív világosság tükrözését fontosnak tartó attitűdnek? Nos, a kérdésre, ha csak pusztán az általános emberiességi szempontokat tekintjük, akkor is mondhatjuk: van erre ígény!
Mert tele vagyunk már feszültséggel és a világosság iránti ígény igenis reális valóság! A világosság a sötétséget oszlatja. Kitűnő applikációja ennek az, ahogyan így január második felétől érezhetően hosszabbodnak már a nappalok, azaz a fény kezdi oszlatni a sötétséget.
Az elébb említett Stocholm-szindróma és az egyéb negatív társadalmi jelenségek világosságért, megvilágosodásért kiáltanak. Immár világszerte. Nem véletlen az sem, hogy egyre másra hallani olyan hangokat is, hogy a keresztyén kultúrkör legfontosabb pozitív elemeit jó lenne valahogy visszavezetni a köztudatba, a közgondolkodásba.
A Kossuth Rádió az idei új esztendő első munkanapjának reggelén 6 óra után 15 perccel rövid újdonsággal rukkolt elő. A Reggeli ima – így, „ima” címmel konferálták fel legelőször - aztán a következő reggeleken is hallható volt ez a rövid elcsendesedés. Az első megszólalók Fabinyi Tamás evangélikus, Kiss Rigó László római katolikus, Steinbach József református püspök, majd Markovics Zsolt izráelita főrabbi voltak. Rövid imádságos mondandójuk lényege minden esetben az volt, hogy valamiféle kapaszkodót, erősítést közvetítsenek a hallgatóknak, egy bibliai idézethez kapcsolódóan. A sorozat aztán folytatódott s hallhatók minden reggel ezek a felemelő imádságos gondolatok. Úgy látszik, ennek a rádiós csatornának a műsorszerkesztői hajlandók képviselni s hajlandók tenni is annak érdekében, hogy a lelkek erodálódását és a tömeges mély mentalhigiénés vákuumot a keresztyén értékek segítségül hívásával próbálják gyógyítani. Ez is lehet egy karakteres műsorpolitika. Merthogy tömegek gondolják már úgy – közel és távol – hogy a mély lelki válság a hagyományos keresztyén értékek felébresztése, életre támasztása nélkül már nemigen lesz kezelhető, aligha lesz orvosolható. Fény kell – a sötétség borította Földre!
Szomorú történelmi évfordulót hagytunk magunk mögött az elmúlt hét keddjén. Hetvenhárom esztendővel ezelőtt, 1943. január 12-én a második világháború legsúlyosabb ütközetére került sor a Don-kanyarnál. A hiányos felszerelésű, elgyötört, agyonfagyott katonákból álló Doni Második Magyar Hadsereg súlyos vereséget szenvedett az orosz túlerővel szemben. Odaveszett százezer – vagy máig kideríthetetlenül, akár sokkal több – magyar honvéd. Egy népi mondás azt tartja: Az áldozatok vére magvetés… Ha ez így van – márpedig a népi bölcsesség nem szokott tévedni – akkor ott, a Don mentén 1943. tavaszán és nyarán minden bizonnyal virágszőnyeg borította el a magyar honvédek gigantikus, jelképes temetőjét. Dicsőség a legyőzöttek emlékének!
Tegnap kezdődött világszerte a keresztyén közösségekben az ökumenikus imahét. A világkeresztyénséget egy hatalmas imádkozó tömeggé, egy monumentális lelki templommá varázsolják ezek az imanapok. Óriási a tét ugyanis. Szóval van miért imádkozni világszerte mindenkinek.
A magát egy volt ateistának aposztrafáló reposzt szerzője Újévkor azt írta a világhálón: Eljött az ideje az imádkozásnak. A világ válságtrendjét visszafordítani vagy esetleg akár csak lassítani is már csak a Transcendens segítségül hívásával lehet. Az emberiségnek elő kell vennie Istenét abból a szekrényből, amelybe önnön vétke miatt zárta Őt be. No, tegyük hozzá, ezért kell fontolóra venni a jézusi szót: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
Szent Pál apostol pedig így applikálja, így trancponálja a jézusi szót a mára nézve: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését…Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.” (Róma 8:19,22)
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
