Olvasandó: Máté 5:17,18
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik.
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik.
Igehirdető: Nagy Lajos
Harmadik alkalommal hajolunk a Hegyi Beszéd igéi fölé. Hogy hogyan kerülnek elénk ezek a mai jézusi szavak, annak egy kis története van.
A világháló előnyei és nyilvánvaló hátrányai dialektikus megítélésének és mérlegelésének örökzöld témája mindenütt napirenden van. Merthogy van abban a tényben, hogy van internetünk egyaránt áldás és átok is, mégpedig bőségesen. Az idei „új” esztendő legnehezebben elviselhető internetes olvasmánya volt számomra a következő fatális képtelenséget tartalmazó bejegyzés, „A Biblia szerepe a történelem meghamisításában” címmel. Azt írja: …XXIII. János Pápa …1962-ben a következőket nyilatkozta a Bibliáról : " az egész zsidó ószövetség a különböző ókori népeknek a megmásított, meghamisított, történelméből, vallási hagyományaiból, irodalmából van összemoslékolva!" Vagyis – véli a Pápa szájába képtelenséget adó internetező - a Bibliai "Izrael " sosem létezett, szándékos hamisítás. Itt olyan népeket nevez meg mint pl: sumír, akkád, káld, babyloni, egyiptomi stb. Ezt a kijelentést azért tette – szerinte a Pápa – hogy figyelmeztesse a világ tudósait a tudományos eredmények megállapításaira… Ez még a kommunista időszakra esett, 54 évvel ezelőtt…
Tisztességes kérdések merülnek fel a tisztességesnek egyáltalán nem nevezhető képzelgésre. Vajon honnan lehetne még csak viszonylag is perdöntően tudni azt, hogy a Pápától vett idézet igaz, valóban ezt nyilatkozta vagy esetleg hamis, elferdített magyar fordítást tartunk a kezünkben? Ez az első aggodalom. Merthogy itt egy vaskos - és egyúttal egyértelműen blasfémikus, azaz keményem istenkáromló - megnyilatkozásról van szó. Megkérdőjelezni a kanonikus Szentírásban foglaltak hitelességét, igaz voltát? Na ne! Ilyet senki nem tehet, de egy akármilyen mélységű keresztyén, Krisztus-követő magyar ember végképp nem engedhet meg ilyet magának!!! Kétlem, hogy a Pápa ezt tette volna!
Mivel támasztható ez alá? Két dologgal.
Az egyik, hogy maga a keresztyének Megváltója, Jézus Krisztus számos alkalommal idéz - éspedig kellő tisztelettel idéz - a Biblia ószövetségi részéből. Nemhogy megkérdőjelezné annak igaz voltát, hanem azt mondja: "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt - értsük jól: az Ószövetséget - vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik." Nekem - speciel - az én Uramnak, a Jézus Krisztusnak a szava irányadó és nem egy bármiféle - a hitemmel összeegyeztethetetlen! - heretikus tévtan! A református felfogás ez: Hitünk és életünk egyetlenegy zsinórmértéke a Biblia - mármint a teljes Szentírás, az Ó- és az Újszövetség együtt! A minap Erdő Péter bíboros úr mondta ugyanezt.
A másik érvelés. Jézus után számomra a legelső leghitelesebb ember Szent Pál apostol. Ő - mint tudjuk - természetesen hithű zsidó volt, majd keresztyénné lett.
Ő azt mondja: "A teljes Írás – a teljes tehát!, azaz az Ó-és Újszövetség, így együtt! - Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen." (II.Timóteus 3:16,17)
Már csak ráadás a Biblia egyetlen prófétai könyve, a Jelenések könyve végén az, hogy János apostol szigorúan leszögezi: "Ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben." (Jelenések 22:19)
Ha ezekben a kérdésekben bármilyen lazaságot – bocsánat! - liberalizmust engedünk beszivárogni a Bibliára - tehát a teljes Bibliára - épülő keresztyén tanrendszerünkbe, akkor azzal súlyosan vétkezünk!
A hét végén már búcsúzó januarius hónap a korábban már említetteken túl még egy fontos dátumot is tartalmazott. Január 22. a magyarországi rendszerváltás óta a Magyar Kultúra Napja. Abból az apropóból ugyanis, hogy 192 évvel ezelőtt, 1823. január 22-én Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc tollából megszületett a magyar nemzeti imádság, a Himnusz. Nem is volna ennek olyan nagy jelentősége, ha nem tudva-tudnánk: ez a lassan kétszáz éves drámai hangvételű brilliáns írásmű minden egyes taktusában mély prófétai látással üzeni meg a huszonegyedikszázadi emberiségnek is azokat a nemzeti tragédia stációkat, melyeket meg kellett s minden bizonnyal még majd ezután is meg kell élnie.
Ezzel a himnusz-ünneppel összefüggésben aligha lenne feledhető egy nagy port felvert közelmúltbéli világ-esemény. December 30-án Kanadában a brit columbiai Kamloops városában ifjúsági jégkorong tornára került sor. A This Week című helyi magazin – és más egyéb hírcsatornák is - arról tudósítottak: a jégcsarnokban elromlott a hangtechnika, minek következtében a csapatok nemzeti himnuszának lejátszása nem volt lehetséges. A kínos perceket a magyar csapat egyik játékosa, az erdélyi gyökerű Horváth László oldotta fel. Oda korcsolyázott a mikrofonhoz és acapella, azaz mindenféle hangszeres kíséret nélkül gyönyörűen elénekelte a magyar Himnuszt. E rögtönzött produkció során a fiatalember még arra is ügyelt, hogy a Himnusz szövegében szinte sorról sorra érzékelhető hangulati-lélektani fokozást kristálytiszta csengésű hangjának dinamikájával, illetve chrescendojának árnyalt emelésével tette valósággal művészivé a produkciót. Azóta a hír s a róla készült, a világhálón is megtekinthető és meghallgatható felvétel bejárta a világot. Az esemény nem csak a Fiatalember kétségtelenül kiváló improvizatív készségéről szól. Hanem az Általa dicséretesen, megható átéléssel elénekelt Himnusz spirituális töltéséről is. Ez nemcsak egyszerűen egy szólóéneklés volt. Hanem ország-világ előtti bizonyságtétel arról, hogy egy fiatal magyar sport-tehetség személyesen felvállalta, hogy az azóta nyílván pont az esemény miatt az eddigieknél sokkalta többen megismerjék a jellegzetes prológusú magyar Himnuszt: „Isten, áldd meg a magyart...” Horváth László azt is nyilatkozta a sajtónak: nemcsak Ő, de Játékostársai is kivétel nélkül minden énekelték a Himnuszt, csak az Ő hangjukat nem erősítette fel a mikrofon. Ez a kis óesztendei kaland aztán azzal zárult, hogy a fiaink 6:1-re nyertek az amerikai csapat ellen… Amilyen szép volt ez a spontán énekelt imádkozás a nemzetért, hogy „Isten, áldd meg a magyart...” - olyan szép volt maga a játék is, amellyel a fiúk a mi szegény magyar hazánk hírnevét öregbítették. A Magyar Kultúra Napja közelében, a Himnusz születésnapja alkalmával emelkedett lélekkel gondoljunk arra, hogy Keresztyén Magyarország nem volt, hanem lesz mindig!
Végezetül Füle Lajos: „Menedékem” című versében foglalt gondolatmenete legyen iránytűnk január utolsó munkahetében. Így hangzik:
Múló időm, Uram Teremtőm,
Csak forgács az időtelenből,
A véges út, a földi pálya
A teremtés hasadt szilánkja.
Hogy is lehet, hogy e szilánkot
Jelenléteddel így megáldod?
S a halandó emberi lelket
Hatalmaddal újjáteremted.
Köszönöm, hogy hinni, remélni
Én is ide jöhettem: élni!
S földi időm, ha itt letelne,
Kaput nyitsz az időtelenbe.
Mert a múlás csalóka látszat,
Mert hatalma nincs a halálnak
Azon, akit Krisztus éltet!
Menedékem: az örök élet!
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
