Olvasandó: Apostolok Cselekedetei 26:19-29
…Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni népének és a pogányoknak. Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz. Pál azonban így válaszolt: Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédeket szólok. Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek! Pál pedig így válaszolt: Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nemcsak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül.
…Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni népének és a pogányoknak. Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz. Pál azonban így válaszolt: Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédeket szólok. Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek! Pál pedig így válaszolt: Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nemcsak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül.
Igehirdető: Nagy Lajos
A Feltámadás Ünnepe után két héttel érthető, hogy még mindig meghatározza meditációnk gondolatmenetének irányát a feltámadás kérdésköre.
Ma is – a múlt hétfőihez hasonló megközelítésben – egy kisarkított, kritikus élethelyzetben keletkezett feltámadás-bizonyságtétel képezi elmélkedésünk alapját. Ebben a mai elbeszélésben is csakúgy, mint a múlt hétfői textusunkban azt látjuk: Pálnak ezúttal megint meggyűlt a baja a hatóságokkal. Mégpedig éppen azért, mert Ő igencsak nem hallgat a hitéről és a feltámadásba vetett szilárd bizonyosságáról. Hűséges a jézusi intelemhez: „…Ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.” (Lukács 12:8,9)
Lássuk a felolvasott textusunk előzményeit. Pál már két esztendeje fogságban van. Félix helytartó számtalanszor kihallgatta már az Apostolt. Kicsit már úgy tűnt a dolog, mintha azt várta volna, hogy Pál majd megpróbálja megvesztegetni. Persze nem így történt, így az ügy húzódott, halasztódott. (Apostolok Cselekedetei 24:26) Közben a helytartói székben őrségváltásra kerül sor: „…Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, mert kedvében akart járni a zsidóknak.” (Apostolok Cselekedetei 24:27) Persze, mert bűnt nem talált benne, de a közvélemény miatt nem merte szabadon bocsátani.
Az új helytartó, Fesztusz tehát egy igencsak elhúzódó, gennyes ügyet örököl, ami bőven tele van ellentmondásokkal. Viszont kapóra jön Neki, hogy Cezáreába érkezik épp az ő üdvözlésére Agrippa király, legidősebb leánya, Bereniké kíséretében. Néhány napja vendégeskednek már Fesztusz házában, amikor Fesztusz előhozakodik Agrippa királynak azzal, hogy „…Van itt egy férfi – mondta -, akit Félix hagyott itt fogolyként.” (Apostolok Cselekedetei 25:14) Majd röviden vázolta Pál perének eddig megismert elemeit.
Kitért arra is, hogy a Pál elleni legfőbb vád a feltámadás ténynének hirdetése. Agrippa király érdeklődést mutat a peres ügy iránt és kész személyesen részt venni Pál kihallgatásán. A tárgyaláson Fesztusz kifejezetten jóindulatú felvezetőjében voltaképp arról tesz bizonyságot, hogy egyáltalán nem tartja bűnösnek Pált. Aztán kezdetét veszi Pál megható védőbeszéde. Ennek során a saját életéből vett példán keresztül világítja meg, hogy hogyan is van ez a feltámadás-kérdés. Drámaian írja le a damaszkuszi úti jelenetet, amikor egyértelműen hallja a hangot: „…Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod.” (Apostolok Cselekedetei 26:14) Majd – miután földre esik a megrázó pillanatokban - azt hallja: „…Kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanubizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni.” (Apostolok Cselekedetei 26:16)
„Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt – mondja védőbeszéde folytatásában Pál - hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni népének és a pogányoknak…”
A jól összeszedett gondolatok valószínűsíthetően eléggé megérinthették a hallgatóságot. Pál szavai nagyon őszintének és megrázónak tűnhettek.
Igaz, „…Fesztusz hangosan így kiáltott: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz. Pál azonban így válaszolt: Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédeket szólok. Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel…”
Ez a bolondnak bélyegzés, később majd ki fog derülni, hogy nem is olyan nagyon bántó. Hiszen az apostol későbben, másutt úgy nyilatkozik: „…A keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje….Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten >bolondsága< bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten >erőtlensége< erősebb az emberek erejénél.” (I.Korintus 1:18,23-25)
A kifejezetten a „vendég”-bíróként jelen lévő Agrippa királynak címzett mellbevágó kérdés, hogy „…Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak?...”, majd a kérdésre nyomban elhangzó nyilvánvaló felelet: „…Tudom, hogy hiszel…” – érzékelhetően befolyásolja a hangulat alakúlását. Úgy, hogy a király egyenesen kimondja: „…Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek!...” Tehát az Apostol furcsa helyszínű alkalmi evangélizációja semmiképpen nem múlhat már el nyomtalanul a lelkekben. Valami megmozdult hát azokban, akik Pált hallgatják. Ő pedig épp ezt a pillanatot használja fel ügyesen, amikor így válaszol a még bizonytalan, ám mégis reményt keltő vélemény nyilvánításra:
„…Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nemcsak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül.” Igen, merthogy a kifejezés, hogy majdnem, bár kicsit mostoha helyet foglal el a szótárunkban, ezúttal mégis reményt keltő. Különösen, mert ebben az itteni kontextusban hangzik el. Valami kicsi szikrát árul el arról, hogy a Szentlélek munkájának – lám – senki emberfia nem képes határt szabni.
Pál nem önkényes magamutogatásból buzdítja hallgatóságát arra, hogy „…olyanná legyenek…” , mint Ő, hanem imádkozik a dolgok ilyetén alakúlásáért. A „…bilincsek nélkül…” kitétel arra utal, amit az Apostol későbben így fogalmaz meg a Timóteushoz írt második levelében: „Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő, Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve.” (II.Timóteus 2:9,10)
Szóval tehát a feltámadás-koncepció, íme, a kulcs-kérdése az akkor kibontakozóban lévő keresztyén vallás hittan- rendszerének. A feltámadás az alfája és az omegája az életnek! Aki ezt már ma el tudja fogadni, annak az egyszer s mindenkorra élet-megoldást jelent, aki pedig még majd ezután lesz kész befogadni és elfogadni, az majd későbben lesz részese annak az áldás folyamnak, ami megédesíti az életet, mégpedig minden negatívisztikus életjelenségek ellenében.
Végül vessünk még egy pillantást arra az alapvető tényre és körülményre, hogy Pál éppen azért szenved üldöztetést, mert már akkor szálka sokak szemében a feltámadásról szóló bizonyságtétel. Magyarán üldözik azt a tudást, azt a kristálytiszta hitet, amely egy magasabbrendű, többdimenziós látásmódra vezeti el a lelkeket.
Ezen a ponton kénytelenek vagyunk összekapcsolni az Ige üzenetét a mostani világhelyzetünkkel. Merthogy az elmúlt Húsvéton Ferenc pápa fájdalommal említette fel, hogy Pakisztánban Nagyhéten hetven keresztyént végeztek ki csak azért, mert megvallották hitüket. A szintén Nagyhéten Brüsszelben történt terrortámadás is harmincöt áldozatot követelt s ez a tragédia nem közvetlenül kapcsolódik kifejezetten a hithez, de miután azt az Iszlám Állam vállalta magára, valójában mégis csak a keresztyén világ elleni véres támadás volt az is. Húsvét utáni héten jött a hír: az Iszlám állam elébb az USA, majd Portugália mellett Magyarországot nevezte meg a következő terrorcselekmény tervezett színhelyeként…
Szóval, Berzsenyi Dániel „Magyarokhoz” című versével mondjuk:
Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti…
Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!
Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély:
Nem félek. A kürt harsogását,
A nyihogó paripák szökését
Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
Ez tette Rómát föld urává,
Ez Marathont s Budavárt híressé.
Napnál világosabb: a költői ajkon a nemzeti lelked felébresztésének óhajtása a feltámadás-hívő keresztyén magyar lélek felébresztését jelenti.
Merthogy pont erre volna szükség a mostani válsághelyzet kezelése érdekében. Jakobinyi György gyulafehérvári érsek nyilatkozta: Mai bizonytalan világunkban egyetlen biztos pont van, a feltámadás.
A híres tizenhetedikszázadi francia fizikus, matematikus, filozófus, teológus és vallásfilozófus, Clermont-Ferrand Blaise Pascal mondta (tartalmi idézet): Nem a feltámadás Isten legnagyobb tette, hanem az ember teremtése. Aki a teremtést véghez vitte, hogyisne tudná feltámasztani az embert.
Ezzel a tudós megfogalmazással zárjuk a Feltámadás Ünnepe utáni második hétkezdő meditációnkat.
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
