2014. január 5., vasárnap

Jézus azt akarja, hogy ne légy többé világtalan, hanem láss! Te mit akarsz?

Énekek: 278: 1; 278: 7 – 8; 231; 230.
Alapige: Máté 5: 27-30; János 9: 1 – 7; 26 – 38.
Igehirdető: Faust Gyula
Köszöntés: Az Úrnak lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, s hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. Luk 4: 18 – 19.

Kálvin az élet mesterének[1] nevezi Jézust, aki az életünket, beleértve annak erkölcsi dimenzióit is, nem külsőképpen, hanem belsőképpen tisztítja meg, a szívnek tiszta és ép indulatait[2]juttatja előnybe, hogy igéjével megszentelt életünknek ura legyen és Atyjával együtt, velünk lakjon.[3]
Krisztus ezzel a radikális tanításával nem csak úgy általánosságban kárhoztatja a fajtalanságnak bűnét, mert nemcsak azok paráznák Isten előtt, akik mások feleségét rontják meg, hanem azok is, akik képtelenek uralkodni a szemük látása felett, és a szemen keresztül újból és újból bemocskolják teljes önmagukat.[4]
Emlékeztetek mindenkit, hogy az Éden kerti sátáni csábítás is a szem látásán keresztül tört utat magának az ember lelkéhez. Addig dumált az asszonynak, amíg oly módon nyílt meg, hogy a halált hozó és tiltott fa gyümölcsét jónak és ehetőnek látta. Az ember azt vélte látni, hogy jó az a fa eledelre, hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakított tehát annak gyümölcséből, és megette, majd adott vele levő társának is, és ő is evett.[5] A kezdeti múltba látó prófétai ige azt mondja, hogy maga mellé vette a férjét és együtt szakítottak! Nem lettek volna erre képesek, ha előtte nem szakítanak az Úr igéjével. De mivel ők megvetették a kérlelő és eltiltó igét, nem maradt semmi, ami visszatartotta volna őket a szakítástól.
Jézus jól tudja, hogy attól a naptól kezdve az ember ezer sebből vérzik el, és köztük az egyik legveszedelmesebb éppen a velejéig megromlott látás. Beteg látásunkat legtömörebben János apostol fogalmazza meg, amikor így szól: „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.”[6]E világ fejedelme, vagyis a Sátán a szemünkön keresztül láttatja velünk olyannak a világot, amilyennek ő akarja.
Egyik iszonyatos rablánc a megromlott látásunk. Lehet ehhez hőzöngve viszonyulni és azt mondani, hogy én nem látok itt semmilyen láncokat, csakhogy ennek a veszedelmes megkötözöttségnek pontosan abban van az ereje, hogy láthatatlan a hőzöngő számára. Sátánt tükröző világlátásunk olyan, mint a legnagyobb hajót is elsüllyeszteni képes rés. Ez a képzeletbeli hajó pedig azért süllyed el, mert tagadja, hogy az oldalát torpedó ütötte át.
Az Úr beszéde azt mondja, hogy a szemünkön keresztül úgy beszél testi voltunkhoz a világ és mögüle az ördög maga, hogy az érzelmi világunkkal összefonódott kívánságaink hárfáját pengeti. Így változtat bennünket a saját varázsfuvolájává. Nevetünk a mesén, amikor azt látjuk, hogy a varázsfuvolát hallgató mesebeli lények nem tudnak nem pörögni, amíg a fuvola szól. Hangjára elillan az akaratuk, és csak azt teszik, amit a fuvola mestere akar. Így táncoltat mindenkit az ördög a pokolba.
Nos, csodálkozol, hogy Jézus ennyire radikális, amikor a szem kifolyatását ajánlja alternatívaként a gyehenna ellen? Az üzenet morbid, meghökkentő, durva, felháborító és kijózanító. Inkább folyjék ki a szemed, minthogy elkárhozzál a rajta keresztül ért ingerek fogságában!
Mielőtt tehát bárki, bárhogyan fölmentené magát, mint akire Jézus súlyos szavai nem vonatkoznak, mert hogy számára nem okoz gondot más testének a megkívánása, legyen szó asszonyról vagy férfiról, ne mentse föl magát. Ne tedd te sem, mert nem csak erről van itt szó! Jó, ha mindenki tudja, hogy Isten előtt nem csak azok paráznák, akik határozott akarattal táplálják, dédelgetik magukban a nemi vágy ösztönét (mely ösztön önmagában nem bűn), hanem azok is, akik szakítottak Istennel, és az életet, annak minden vonatkozásában nélküle látják és képzelik el. Akit tehát nem érdekel az Isten véleménye a döntéseivel, az életvitelével és a tetteivel kapcsolatosan, arra pontosan ráillik Jézus azon megnevezése, amikor a hallgatóit parázna nemzetségnek[7] mondja, egészen pontosan így: „Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között (vagy csupán csak saját maga előtt is!), az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”[8]
Önfelmentéseink helyett inkább vegyük tudomásul, hogy a Messiás azért jött, hogy a megvakítottak szemét meggyógyítsa és megnyissa. Jézus több világtalannak adta vissza a világát! Szándékosan nem mondtam vakot, hanem világtalant, aki azért világtalan, mert az ördög elvette tőle az Isten világát. Az egyik legérthetetlenebb gyógyítás az, amikor a nyálából és föld porából sarat készít, majd azzal jól bevakolja a vakon született ember szemét. Nem logikus, de összhangban van a ma hallott tanításával. „Jobb neked, - mondja és cselekszi is Jézus – hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék,”[9]ezért Én magam falazom be ezt a téged pokolba veszítő testtagodat! Jézus tehát egy a világ és a Sátán által elvakított szemet, világtalanított látást falazott be, hogy ne lásson!
Ne feledd, hogy a megnyílt látás története az Édenben kezdődött, amikor az ember evett a tiltott fáról és megnyílt a szeme. A Sátán nyitotta ki! Ha a Sátán nyitja ki szemedet, akkor többé nem te vagy a szemed gazdája, nem tudsz uralkodni a látásodon és az, vagyis a szemed mindörökre nyitott marad. Akinek pedig Isten nyitja meg szemét, azok akkor zárják be, amikor csak akarják. (…) A Sátán által kinyitott szem tágra nyitva marad minden eljövendő veszély meglátásra oltalom és vigasztalás nélkül. Nyitva marad a testvéred vétke láttán, sőt a nyelved is elered és kipletykálod a világba, mert könyörögni és közbenjárni a Sátán látásával lehetetlenség! Ha viszont az Úr nyitja meg látásodat, akkor bezárhatod a szemed testvéred gyarlósága felett, amint Sém és Jáfet is tették, amikor édesapjuk, Nóé részegen és meztelenül hevert a sátrában, de ők ketten háttal közelítettek hozzá egy takaróval és betakarták. Khám viszont kinevette és kipletykálta a saját apját. Amikor a Sátán nyitja meg valakinek a látását, az értelmét, a penge éles elméjével meglátja a Biblia ellentmondásait, mindent, ami az értelem számára képtelenség, bolondság és botrány. Viszont semmit nem lát meg az Isten bölcsességéből, mert Isten bolondsága bölcsebb az emberek bölcsességénél.[10]
Boldog ember, aki megengedi Istennek, sőt naponta és szüntelenül kéri Istentől, hogy ellenőrizze a látását, Krisztus Jézus legyen az Ura a látásának, a nyelvének és minden indulatának. Kinek látása felett Krisztus az Úr, a szemét még akkor is álomra[11] hunyhatja, ha történetesen a börtönben, megbilincselve a halálos kivégzését várja.[12]Akinek Isten ellenőrzi a látását becsukhatja szemét még akkor is, amikor a veszély már összecsap felette, mert Izrael őrizője nem szunnyad és nem alszik.[13]Aki tehát Isten kezébe tette látását, Krisztus által ura a látásának és rajta keresztül a kívánságoktól zsongó testének is. Jakab apostol azt tanítja, hogy ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.”[14]Ezt követően így folytatja: „íme, a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Íme a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, ahová a kormányos szándéka akarja. Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Íme csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, [maga] is lángba boríttatván a gyehennától. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelídíttetett az emberi természet által: De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes. Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára teremttettek: Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!”[15]Mindaz, amit az apostol a nyelvvel kapcsolatosan megállapít igaz a szem látásra is! Ha tehát valaki istentisztelőnek látszik, de nem zabolázza meg a látását, megcsalja a maga szívét, és annak az istentisztelete hiábavaló.”
Kicsoda zabolázhatja meg szemét és nyelvét az emberek közül? Gondolom, megértettük, hogy Krisztus nem akar senki öncsonkításra buzdítani, mintha azzal bárki elérhetné azt, hogy az élete felett az Isten, vagy akár ő saját maga uralkodjon. Isten uralkodása, királysága, országlása nem a mi ön és egymást csonkító vallásosságunktól fog beindulni! Isten nem csak bölcseket fogja meg[16]csalárdságuk oktalanságában, nem csak a tudósokat tudatlanságukban, hanem az emberi nagyságot dicsőítve imádó gurukat is, akik azzal kérkednek, hogy mennyire tökéletesen urai a saját testüknek, a könyörületnek és minden irgalmasságnak Atyját viszont nem imádják, és nem dicsőítik. Csak Szentlélek Isten képes leleplezni bennünk azt az igazságot, amit Pál így fogalmazott meg: „Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve. Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekeszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?”[17] Erre az eget ostromló kiáltásunkra egy a válasz: KRISZTUS!
Urunk a szem elveszítésének kegyetlen példázatával a leghatározottabban azt tanítja, hogy szánjuk rá magunkat arra, hogy mindent távolítsunk el, ami abban akadályoz meg bennünket, hogy Krisztus váltsága győzedelmeskedjen felettünk és bennünk. Azt akarja, hogy életed nagy hajóján azt a végzetes léket elzárja és a világtalan látás tátongó sebét, meggyógyítsa. A kérdés az, hogy akarod-e már te is ezt? Belátod-e már, hogy a látáson keresztünk a mai egyre vizuálisabbá váló világunkon át milyen temérdek halálos szenny önti el a lelkedet? Ha tiszta volna a lélek, akkor szem, a nyelv, a kéz, a láb, a szív, az egész testi voltod is engedelmeskednének neki. Viszont súlyosan vétkezünk abban – mondja Kálvin, - hogy a csábításoktól való óvakodásban nemcsak, hogy nem vagyunk körültekintők, hanem zabolátlan féktelenségünkben önként ingereljük magunkat a rosszra.[18]Milyen találó, mintha Kálvin a XXI. században írta volna e sorokat a mai embernek!
Ne csaljuk hát magunkat, hogy csak az rossz, amikor a kívánság már megfogant[19] és bűnt bűnre gyümölcsözik. Nem! Ez a legdurvább és a legostobább képmutatás. Nagy utálatosság Isten előtt a bűnnel flörtölni és kacérkodni, ahogy ezt már Éva és a vele lévő férje az Édenben tette. Ezért hát ne tedd próbára az Isten érted hosszan tűrő jóságát, [20]inkább szállj magadba és térj meg! Van bűn, amit megvallva Atyádhoz járulhatsz kegyelemért és bocsánatért!
Szeretném, ha mindenki megértené, hogy Isten felbecsülhetetlen ajándékcsomagot készített el nekünk, mely közt ott van a szerinte való látás ajándéka is. Hidd el, hogy Krisztus Jézus szemével teljesen másképpen tárul fel neked a világ, benne az emberek, köztük a te igaz szerelmed, majd családod, a szeretteid, a barátaid, a Krisztus örökségében részesülő örököstársaid, de még az ellenségeid is. Krisztussal más arcát fogod látni a tudományoknak, bármely tantárgyról legyen is szó. Krisztus szemével járva ezen a világon más arcát fogja mutatni neked a művészet, a vallás, a kultúra, a múlt, a jelen és a jövő, egyszóval, minden!
Akarod-e, hogy így, a Krisztus látásával láss? Jézus megkérdezi tőled: „Mit akarsz, hogy cselekedjem?[21] Akarsz-e meggyógyulni?[22]A gyógyulásod örök üdvösségeddel együtt készen van, már csak felelős teljes akarati döntésedre vár a te Üdvözítő Urad. Ő az, aki meggyógyított, megszabadított, megtisztított, megszentelt és üdvözített. Csak egy boldog igen, mindössze erre vár Jézus! Ámen.
Áldás: Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta. 1Ján 3: 2 – 3.


[1] Kálvin János Evangéliumi Harmónia I. Grafika Könyvnyomda Kolozsvár 1939. o. 194.
[2] Kálvin János Evangéliumi Harmónia I. Grafika Könyvnyomda Kolozsvár 1939. o. 194.
[3] Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Ján 14: 23.
[4] Vö. Kálvin János Evangéliumi Harmónia I. Grafika Könyvnyomda Kolozsvár 1939. o. 195.
[5] És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. 1Móz 3: 6.
[6] 1Ján 2: 16.
[7] Máté 12: 39.
[8] Márk 8: 38.
[9] Máté 5: 29.
[10] Vö. Richard Wurmbrand: Útban a csúcsok felé, Stephanus Kiadó. 53. o.
[11] Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. Zsolt 4: 9.
[12] És ímé az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöcben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! Apcs 12: 7.
[13] Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ. Íme, nem szunnyad és nem alszik az Izraelnek őrizője! Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobb kezed felől. Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké! Zsolt 121.
[14] Jak 1: 26.
[15] Jak 3: 3 – 10.
[16] Aki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi. Jób 5: 13.
[17] Róm 7:14 – 24.
[18] Vö. Kálvin János Evangéliumi Harmónia I. Grafika Könyvnyomda Kolozsvár 1939. o. 196.
[19] Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Jak 1: 13 – 15.
[20] Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? Róm 2: 4.
[21] Márk 10:51; Luk 18: 41 ; Máté 20:32.
[22] Ján 5: 6.