Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2014.02.24-én.
Olvasandó: Apostolok Cselekedetei 1:23-26 Igehirdető: Nagy Lajos
Mátyás napja van. A katolikus naptárban Szent Mátyás apostol neve áll ezen a napon. Többféle Mátyásról is tudunk. A magyar lélek tudatában e név hallatán azonnal az igazságos Mátyás király képe kezd el derengeni. Aztán tovább mozgatva a fantáziánkat, természetesen eszünkbe jut így február végén a népi bölcsesség megfigyelése. Eszerint: ahol a Zsuzsanna-nap, vagyis február 19-e nem szüntette meg a fagyot, Mátyás fogja megtörni a tél hatalmát. Ha viszont Mátyás nem talál jeget, akkor csinál.
A halászok jeles napja is Mátyás napja. Ugyanis ekkor kezdenek ívni a csukák. Ha valaki ezen a napon fog ki csukát, a népi hagyomány „Mátyás csukájá”-nak nevezi azt el és ez a tény, hogy valaki csukát fogott ezen a napon, egész esztendőre nézve bő halzsákmányt ígér neki. Azonban van ennél kevésbé derűs felemlítése is a Mátyás névnek. Fájdalom, sőt nemzeti tragédiát idéző a magyar szívekben a rosszemlékű Rákosi Mátyás neve. A kommunizmus áldozatainak napja lesz holnap. De evezzünk inkább csak békésebb vizekre! Garantáltan biztosítható ez, ha az elhangzott alapige gondolatmenetét követve, a bibliai Mátyásra koncentrálunk.
Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv egy történeti leírás. Amikor Jézus Krisztus feltámadása, majd mennybemenetele után a 11 tanítvány magára marad, sebtében mindannyian felismerik sürgős teendőiket. A Mester feladatok sorát hagyta ugyanis rájuk. Ezeket el kell végezniük. Első teendő a tanítványi körből az ismert körülmények között kivált Júdás pótlása. Szigorú a jézusi hagyaték: „Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét…” (Márk 3:14) A tizenkettes szám – Izrael tizenkét törzsének mintájára – kulcsfontosságú. Ezért hát amikor elérkezettnek látják az időt, nem halogatják Júdás helyének betöltését.
Péter apostol – a szóvivő – kimondja: „Szükséges…hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, kezdve a János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk: még valaki tanuja legyen velünk együtt az ő feltámadásának.” (Apostolok Cselekedetei 1:21,22)
„Ekkor felállítottak kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, és így imádkoztak: „Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.” Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.” Íme a szabad választások bölcsője! Igaz, ez nem demokrácia, hanem teokrácia. Nem demokratikusan, hanem teokratikusan döntenek, vagyis Isten döntését kérik az imádság által. Így választják meg Mátyást apostolnak. Nincs kétség, nincs interpelláció, képtelenség lenne mindenféle hezitálás vagy spekuláció, itt Isten az Úr, még a választások felett is.Ugye,érdekes formáció, nemdebár?
Mátyás apostol személyéről kevés megbízható adatunk van. Ezeket elég könnyű számba venni. A hagyomány szerint Mátyás beilleszkedése az apostoli közösségbe teljes mértékben zökkenőmentes volt. Mintha mindig is közéjük tartozott volna. Az Andrásról és Mátyásról szóló apokrif iratok – mint bibliai tárgyú, de nem kanonizált művek – szerint, amikor a tizenkét apostol felosztotta maguk között az akkor ismert világot misszionálandó területekre, Mátyásnak egy emberevők által lakott, civilizálatlan vidék jutott. Az apostolt megvakították és börtönbe vetették. Kis idő múltával csoda történt és Isten visszaadta Mátyás látását. András pedig szintén csodával határos módon kiszabadítja apostol társát a fogságból. Bizonyos források szerint a bennszülöttek lefejezéssel végeztek vele. Ezért aztán alakját néhol bárddal együtt örökítik meg. Innen a hagyomány is, hogy Mátyás a mészárosok és/vagy az ácsok védőszentje.
Bizonytalannak tűnik a hagyomány, miszerint Mátyás apostol ereklyéit a Krisztus utáni negyedik században Ilona császárnő Trierbe vitte, illetve vitette és a Szent Mátyás apátság bazilikájában tisztelik mindmáig. Azonban a római Sancta Maria Maggiore bazilika is és a padovai Szent Jusztina bazilika is magáénak vallja a tizenkettedik apostol sírját.
Az elején egészen profán kontextusban említett Mátyás így
emelkedik a gondolatainkban a hit méltó piedesztáljára, amelynek hatására aztán bőséggel adódik találkozásunk a transcendenciával, éppen a karizmatikus apostol, Szent Mátyás személyiségén keresztül. Legyen áldott emlékezete!
Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
