Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2014.02.17-én.
Olvasandó: János 15:5 Igehirdető: Nagy Lajos
Február második felében általában már a remélten közelgő rügyfakadásra gondolunk. A katolikus naptárban február 17-e Szent Donát napja. A történetírás szerint Donát ókeresztyén mártír, a Krisztus utáni 361. esztendő tájékán szenved vértanuságot. A vallási folklór bőséges adalékkal szolgál személyét és tiszteletét illetően. A szőlő ültetvények és a szőlősgazdák védőszentje. Régen nem február 17-én, hanem augusztus 7-én szerepelt a naptárban, amikor is Szent Sixtussal együtt a pogány Vinalia Rustica örökébe lépve a szőlőérést ünnepelték korábban.
A szőlő különös gondoskodást igényel. A Biblia pedig nagy figyelmet szentel neki és a növényi kultúrák közül az egyik legkiemeltebben kezelt szerep jut a szőlőnek. A művelésére, gondozására fordított munka azonban még igencsak kevésnek bizonyul, ha a felülről való segítséget nem kérte volna kitartóan a szőlősgazda. Katolikus kultúrákban ezért buzgón hívták s hívják ma is segítségül a különféle szenteket.
Szent Donát jelképe a törött kehely. Ennek külön története van. A legenda szerint Szent Donátus arezzoi püspökként egy alkalommal misézett s a szertartást hirtelen betolakodó pogány randalírozók zavarták meg. Dulakodás közben kiverték Szent Donát kezéből a borral teli üveg kelyhet s az össze is törött. Azonban Szent Donát imádságára a kehely összeforrt.
Ugyancsak a szőlő termesztéssel függ össze az is, hogy gyakorta könyörögtek Szent Donáthoz úgy, mint akitől azt remélték: kérésükre eltávolítja a közelükből a termést fenyegető jégesőt és villámcsapást. Gyakoriak a szőlő ültetvények mentén a tiszteletére állított szobrok, de még kápolnákat is gyakran emeltek. Nevére harangokat szenteltek, városon és faluhelyen egyaránt. Ennek hátterében az áll, hogy a harangzúgástól azt remélték: visszaveri a mennydörgést és ami azzal együtt jár, a harang érce ellenáll a mennykőcsapásnak. Talán ez állhat annak hátterében is, hogy később, a középkorban alakult ki a leggyakoribb harang felirat: Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango. Azaz: Az élőket hívogatom, a holtakat elsiratom, a villámokat megtöröm. Ez egyébként Schiller: „Lied von der Glocke”-jának jelmondata.
Szent Donát vagy másként Donatus neve magyarra lefordítva azt jelenti: Istentől született, Istentől adatott. Ez az „eredet”, illetve ennek az eredetnek a bizonyítottsága majdhogynem természetes és magátólértődő ebben az esetben. Hiszen maga a szentség fogalma, a maga komplexitásában és a szentté avatás római katolikus ritus szerinti absolválásának a megtörténte egyfajta sajátos és tényleges életszentséget tételez fel. Itt visszautalnék a múlt hétfőn elhangzottakra. Úgy adódott, hogy ma egy hete meg egy másik szent, Szent Skolasztika példáján keresztül vizsgáltuk az életszentség kérdését. Mégpedig abból az aspektusból, hogy noha a szentté avatás nem integrálható könnyedén a nem katolikus felfogású vagy éppenséggel még csak nem is hívő ember gondolatmenetébe, az viszont azért mégis csak vitathatatlan tény, hogy az életszentség fogalma az Isten-hittől függetlenül egyfajta – ha úgy tetszik, egyúttal - „humán”-etikai minősítés is. Ennek kétségtelenül megvannak a maga pozitívumai!
Mert ki vonná, ki vonhatná kétségbe azt, hogy egy pozitív élet-etalon mindenképp példaértékű lehet az emberi pszüché számára, léleknemesítő lehet akár egész társadalmak számára és katalizátor lehet tömegek mentalhigiénés állapotának pozitív formálására nézve. Ez történt s ez történik folyamatosan, mind a mai napig az egykori hús-vér emberekből szentekké avanzsált, választható példaképül megidézett nagy egyéniségek említésekor.
Az pedig már egyáltalán nem kérdés, hogy emberileg szólva, a legnagyobb szent azért mégis csak a keresztyének Megváltója, Jézus Krisztus volt és lesz is amíg a világ világ. Ő pedig egyebek között azt mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” Az imént megidéztük a neve napján Szent Donátot, aki a szőlőskertek és a szőlősgazdák védőszentje. Lássuk hát Azt is, Aki pedig evangéliumi kijelentésében azt mondja magáról, hogy Ő a szőlőtő. Jól kell értenünk Jézus szavainak világos szimbolikáját. A szőlőtő és a szőlővesszők szerves kapcsolatának képe újólag figyelmeztet a hitben Jézushoz kötődő, Jézushoz köthető megmaradásra. Ez vezet a sokat emlegetett életszentség felé, amelynek egyáltalán nem csak hitbéli vonatkozásai vannak, hanem nagyon praktikus aspektusai is léteznek.
A szőlő képéből indultunk ki és oda is érkeztünk vissza. A balatoni felvidéken a szőlősgazdák mondása így februárban az, hogy februárban metszegessünk, márciusban sietgessünk. Metszegessük hát még februárban az életszentségtől oly távol álló dolgainkat, hogy márciusban majd sietgessünk az idei Nagyböjt felé, amely annak klasszikus időszaka, amikor már majd fokozottan vagdalnunk kell lelkünk negatív vadhajtásait.
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
