Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2014.02.10-én.
Olvasandó: I.Péter 1:15 és Máté 7:7,8 Igehirdető: Nagy Lajos
Korszerű és időszerűen modern ökumenicitással – annál inkább, hisz nemrég zajlott le a világméretű egyetemes imahét - interkonfesszionális nyitottsággal és a különféle hitvalláson lévő keresztyéneknek a Szentlélek egyességre hívó s egyességre vivő szándékának egyértelmű és jótékony nyilvánvalóságával közelítsünk a mai alapigékhez! Miért is? Azért, mert benne az interkonfesszionális szentségről lesz szó.
A római katolikus naptár szerint ma Szent Skolasztika napja van. Szent Skolasztika a Krisztus utáni 480-as esztendő tájékán született Nursiában és 547 táján Montecassino mellett távozott az örökkévalóságba. Boldog Benedek nővére Ő, gyermekkorától szentségi életet élt. Évente egyszer látogatta meg a kolostorában fivérét, Benedeket. Egy ilyen találkozási alkalmon – amikor a két vérszerinti testvér a többi testvérrel együtt mindvégig szent dolgokban volt foglalatos – Skolasztika kérte fivérét: ne kelljen még elválniuk, hanem maradjanak együtt s reggelig beszélgessenek a szent dolgokról s dicsőítsék együtt az Urat. Benedek hajthatatlan volt, miután a rendház regulája tiltotta, hogy a szerzetes celláján kívül töltse az éjszakát. Skolasztika számára viszont elfogadhatatlan volt testvéröccse részéről ez az elutasítás.
Ezért látványosan, lehajtott fővel ott mindjárt csendben imádkozásba kezdett. Mire felemelte a fejét az imádkozásból, heves égiháború tört ki. Villámlás, mennydörgés és hatalmas zivatar lett. Így aztán a tiszteletreméltó Benedek nem is gondolhatott arra, hogy a kíséretében lévő rendtársaival a kritikus időjárási körülmények között esetleg útnak induljon és testi épségüket kockáztatva vissza tudjon térni a klastromba. Ki se léphettek az ítéletidőben arról a helyről, ahol voltak.
Nursiai Benedek ekkor belátta, hogy akárhogy is van, vér szerinti nővére - más hírek szerint az ikertestvére - az imádság erejével kikényszerítette maradásra. Tehát: az imádságnak ereje van!
Amikor mindez nyílvánvalóvá válik, akkor Benedek kifakad. Ezek szerint tehát az úgynevezett szent emberek is kifakadhatnak néha. Tulajdonképpen mit is tettél, Nővérem? – mondja. Ő pedig így felelt: Lásd, kértelek, és nem akartál meghallgatni; kértem az én Istenemet, és meghallgatott. Hát most menj csak, ha tudsz, bocsáss el engem, és térj vissza a monostorba.
Mi ennek az archaikus történetnek a mai viszonyok között is élő üzenete? Az, hogy a hívő embernek hinnie kell az imádság hatékonyságában. Fából vaskarika lenne az, ha a rutinszerű, gépies imamalmok egyfajta látványos kultikus célt töltenének be csupán és az individuum úgynevezett „privát” kérései, speciálisan egyéni imatémái válasz nélkül maradnának. A személyes imádságnak éppen abban van a semmihez se hasonlítható értéke, hogy benne és általa az emberi lélek átmenetileg kilép a jelen állapota materialisztikus keretéből és bezártságából. Átlép egy magasabbrendű szellemi dimenzióba, ahol konkrét impulzusokat szerez be arra nézve, hogy igenis létezik egy különleges kommunikáció Istennel. Az ima: elevatio mentis ad Deum – a lélek felemelkedése Istenhez.
Végül természetesen nem hallgathatjuk el - akármilyen mély is az elkötelező felelősségünk a különféle hitvalláson lévő keresztyének közeledésének fontosságát illetően - felmerül, felmerülhet: a protestáns világegyház teológiai felfogása szerint nincsenek „kiemelt” szentek s főleg nem értelmezhető számukra a tény, hogy a római egyház szentjei voltaképpen emberi kiválasztás alapján és emberi közreműködéssel válnak hivatalosan is szentté, mégpedig a szentté avatás ceremóniája révén. Mai meditációnk szereplőjének, Skolasztikának a szentsége, illetve szentté avatása sem illeszthető bele könnyedén a protestáns teológiai felfogásba. Merthogy van egy egyetemes „szentség” értelmezés. Nevezetesen az, ami magától Istentől ered, Aki azt mondja: „…Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.” (III.Mózes 19:2) Ezért aztán ma, a huszonegyedikszázadi ökumené évtizedeiben a szentség kérdése modulálódik. Milyen irányba? Abba az irányba, hogy bizony, számunkra is tiszteletre méltó, ha az egykor volt eleink – jelesül a reformácót megelőzően egy évezreddel – tudtak hitelt érdemlően sáfárkodni a szentség emberi akaratból történő odaítélésének kompetenciájával. Másfelől viszont tény: a Biblia arra tanít bennünket, hogy az életszentség voltaképpen egyfajta keresztyén etikai minősítés, éspedig az imádkozó ember lelki magaslatra jutása. A szentség egyik legfontosabb velejárója az imameghallgatás bizonyossága. Ahogyan ez Skolasztika imádságával is történt.
No éppen ezért fogalmaz így a dicséret-ének: „Hinni taníts, Uram, kérni taníts! / Lélekből, lelkesen kérni taníts! / Üdvözítőm te vagy, / Észt, erőt, szívet adj, / Lelkeddel el ne hagyj! / Kérni taníts!” (Református Énekeskönyv, 479. dicséret 1.)
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
