Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2014.02.03-án.
Olvasandó: II.Timóteus 4:7,8 Igehirdető: Nagy Lajos
Ez a Pál apostol által szerzett bibliai idézet egyszer már szerepelt a repertoárunkban. Mégpedig a legutóbbi londoni olimpiai játékok idején, egészen pontosan 2012. július 30-án kezdtük a hetet ennek az Igének a felidézésével (ez a meditáció a harmadik kötet 133. és következő lapjain olvasható). Mivel azonban az akkorihoz képest egy egészen más megközelítésben kerül ma elénk ez az idézet, bátorkodtam mai elmélkedésünk mottojául is ezt választani.
A majd’ másfél évvel ezelőtti gondolatmenet középpontjában a futás, vagyis maga az olimpia állt. Nem elhanyagolva a nagyon fontos ókori apostoli parabola mában érvényes vetületét, miszerint a „futás”-ért, a verseny helyezetteinek eredményéért, díjazható teljesítményéért korona, azaz babérkoszorú, győzelmi koszorú jár. Nem mellesleg ott volt akkor a másik Ige is: „Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.” (II.Timóteus 2:5)
Ma egy konkrét személy szemszögéből vizsgáljuk a hallott idézetet, abban az összefüggésben: mit üzent ez Neki és mit üzen ma nekünk? A minél alaposabb szövegértés és tartalmi kifejtés érdekében azonban előbb még halljuk meg az idézetet a Szent István Társulat legmodernebb fordításában is:
A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.
Ez az igei motto Balczó András egykori többszörös olimpiai bajnok öttusázó „Küldetés” címmel az 1980-as évek elején bemutatott portréfilmjének a legfontosabb üzenete. Az egykori öttusa világbajnokságokon is 19 érmet szerzett, háromszor volt Magyarországon az év sportolója, 2004-től a nemzet sportolója. Emellett akkor sem titkolta, hogy mély hite az egyik legfontosabb dolog a számára, amikor még ezért nem járt dicséret. A nyolcvanas és kilencvenes években szellemi szabadúszóként járta az országot s különféle fórumokon és mindenféle rendezvényeken szent megszállottsággal igyekezett tudatosítani a hallgatóságában, hogy szerinte igenis egyetlen útja-módja van a „túlélés”-nek, ez pedig a bibliás keresztyén hit útja. A lopakodó politika még a rendszerváltás közvetlen közelében is megpróbálta lekorlátozni, mígnem eljött a szabadság. Főként fiatalokkal való találkozásainak se szeri, se száma nem volt. Nagyon népszerű volt akkoriban a fiatalok körében az egyszerű, pátosztalan megfogalmazásai miatt és közvetlensége miatt.
Mára már – 75. életévén is túl – közel sem annyit hallunk róla, mint a korábbi évtizedekben. Az azonban tény, hogy az 1989-es megújulás szellemi-lelki erjesztőinek sorában kétséget kizárón ott volt az élvonalban és rendkívül sokat tett az ocsúdó magyarságért. Szerény, de határozott szavaival sokakat megnyert az „ügy”, vagyis a változás, a mielőbbi megújulás ügye számára.
Balczó András több alkalommal nagy nyilvánosság előtt elmondta: fiatalon még istentagadó volt, de édesapjának elveszítése megvilágította számára Jézus szavait: „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.” (Máté 16:25) Ez az idézet aztán meghatározta gondolkodását.
Az elmúlt őszön vendégül látta Balczó Andrást a VEAB, a Veszprémi Akadémiai Bizottság, mégpedig a világhírű magyarok sorozat keretében. A hitvalló bizonyságtétel, tanuságtétel ezúttal sem maradt el. Politikai irányultságú kérdésekre pedig viszonylag szűkszavúan válaszolt. Azt viszont nagy határozottsággal képviselte: az államformák közül a monarchiát kedveli leginkább, mégpedig azért – mondta – …mert szerinte boldogabbak azok a népek, amelyeknek vezetője „kapcsolatban van az Úrral.”
Már harmadik napja, hogy beléptünk februárba. Tegnap a katolikus világegyház Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét ülte. A katolikus hit-világ szerint ez Mária tisztulásának napja, amikor is Ő a mózesi törvények értelmében bemutatta Jézust a templomban, aki a Világ Világossága. A szakrális célra használt gyertya már az ókeresztyén korban Krisztus jelképe. A viasz emlékeztet Jézus emberi természetére, a világosság pedig istenségére. Hiszen későbben Ő maga mondja magáról: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága…” (János 8:12) Balczó András ezt a világosságot, illetve megvilágosodást ajánlja mindenkinek. Ő minden esetre így tudta jó harcát, nemes harcát megharcolni, futását elvégezni, pályáját végigfutni, a hitet megtartani, az igazság koronáját, a győzelem koszorúját elnyerni. Amely – mint mondja – mindenki számára elérhető.
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
