Az élet angyala, avagy a hit által rejtegetett élet

Igehirdető: Faust Gyula

Köszöntés:   Annak okáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben. Kol 3: 1 – 4.

Alapige: Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Zsidók 11: 23.

Azt mesélik, hogy egyszer egy angyal megjelent egy bölcsőt ringató édesanyának, és kérte a gyermekét.

-       Halál, nem adom neked! – válaszolta az anya. Az angyal mosolygott és így szólt.

-       Az én nevem nem halál, hanem élet. Adok mást helyette.

Egy szép fiúcskát mutatott neki. De az anya visszautasította. Akkor az angyal egy erős fiatalembert mutatott, de az anyának az sem kellett a gyermeke helyett.

-       Nem, nem! Senkivel sem akarom elcserélni, meg akarom őrizni az én gyermekemet!

Az angyal elment, ahogy az idő is, és az asszony végül csak elveszítette a gyermekét. Nem ismerte fel az élet meglátogatásának az idejét.[1] Nem tudta, hogy aki meg akarja tartanai az ő életét, elveszíti azt, de aki elveszíti az életét Krisztusért és az evangéliumért megtalálja az életét.[2]

A német megszállás alatt álló Lengyelországi Lvovban történt a második világháborúban. A gettóból némely leleményes menekülő utat fúrt a város alatti csatornarendszerbe, ahol Leopold Socha szennyvízmunkásként dolgozott. A lengyel Socha héber hangzása (soá)[3] holocaustot jelent, mégis az Isten kezében ő lett a kiválasztott maradék megmentője. Nála senki nem ismerte jobban a város alatt meghúzódó csatornahálózatot. Ő volt a király abban a földalatti labirintusban és sötétségben. Kezdetben csak a haszonszerzés érdekelte, látva viszont a háborús borzalmakat, később már csak az emberi életek megmentése motiválta. Amikor már a menekültek megbíztak benne és ő is megbízott bennük, Khava (Éva), a teherbe ejtett és elhagyott fiatal lány, egy egészséges kisfiúnak adott életet. Nem sejtve, hogy a háborúnak heteken belül vége lesz, továbbá arra sem számítva, hogy Socha annak a csöppségnek az életét is meg tudná menteni, a felettébb megpróbált anya, arra hivatkozva, hogy a gyermek az övé, és csakis az ő tulajdona, lemondott élő fia a Mózeséhes hasonlatos rejtegetéséről. Megfojtotta a csatornát a sírásaival hangossá tévő és őket az ellenségnek feladó gyermekét. Khava noha zsidó volt, számára Szentlélek nem tölthette meg világossággal, élettel és erővel Jokebéd történetét, aki férjével együtt három hónapig rejtegette kisfiát. Aztán egy nap, amikor már tarthatatlan volt az ő minden addigi próbálkozásuk, Jokebéd készített egy vízálló gyékénykosarat és abban rejtette el gyermekét a víz partján a sás között. Remélte vagy sem, rátalált a közelben fürdő hercegnő, a rettegett ellenségnek, a fáraónak gyermektelen lánya, aki megszánta és örökbe fogadta.

Jokebéd az életének abban a kilátástalan állapotában felismerte az élet angyalát, aki kérte tőle is a kisfiát, és ő rábízta a fiát. Odaadta őt csecsemőként, hogy az élő Isten hős harcosaként kaphassa vissza, mi pedig nevüket emlegessük a hit hősei közt! (Zsidók 11: 23 – 29)

Történetüket nekünk írták meg, hogy mi is képesek legyünk felismerni az élet angyalát. Az élet angyala mindig megelőzi a halált. A kegyelem és az ige világosságában ismerjük fel őt, és különböztetjük meg a haláltól. Itt és most még az élet angyala szól hozzánk és hív bennünket is. Jó cserét ajánl és Jézus követésére hív. Azt kéri, hogy akarjuk elrejtetni életünket és vele együtt minden kincsünket is Jézus Krisztusban! Ezt hallottuk: „Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától.”[4]Mózesben a szülei felismerték a felbecsülhetetlen kincset. Az eredeti szövegben a kellemes jelzőnek az ἀστει̑ος  (aszteiosz) - szép, kellemes külsejű, tetszetős jelentésű görög szó áll, ami etimológiailag:  a várost jelentő asztü-ból származik. Különös, hogy Mózes egy személyben egy szép város lehet, a hűség városa, vagy háza, s ilyenként az örökkévaló tökéletes hűség ős tüposza (typos). Lukács hasonlót mond Jézusról, mint amit az Ószövetség Mózesről, amikor így szól: „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben és testének állapotában, az Isten és emberek előtt való kedvességben.”[5]Itt azonban a kedvességet a rendkívül sok értelemmel fordítható kegyelem[6] χάρις (kharisz) szava áll. A Lélek Mózesről nem mondhatta ugyan azt, amit Jézusról.   Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára, Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, akinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erősen megtartjuk.[7]

Ki tanít meg bennünket arra, hogy a hit által felismerjük a felbecsülhetetlen kincset, elrejtsük az életünket, a szerelmünk, férjünk, a feleségünk, a gyermekünk, vagy éppenséggel a saját életünket? Ki tanít meg meglátni és felismerni az elrejtésre méltó élet szépségét, dicsőségét, felbecsülhetetlen értékét, megmentésre érdemes voltát? Harmadszor, ki mutatja meg, hogy miként, hogyan, és hová kell nekünk elrejtenünk a ránk bízott kincseinket? Végül pedig ki tanít meg megvetni azokat a rettegtetéseket, amellyel a világ kívül és belül állandóan ostromol? Egyedül Isten. Szentlélekisten ezt a négydimenziós cselekvést nevezi a Krisztusi hit cselekvésének, a Krisztussal együtt való meghalásnak és a benne elrejtett élet élésének. Annak a hitnek a cselekedete ez, amely által az igaz ember él.[8] De nem csak vegetál, túlél, hanem már most mennyei tartalommal megtöltött életet él; úgy is mondhatnám, hogy az örök üdvösségben, a mennyekben él. Ilyen életet élt Jokebéd és Amrám, a Mózes szülei, és a hit minden hőse.

Arra a kérdésre, hogy mi módon rejthetjük el, oltalmazhatjuk meg, sőt gyarapíthatjuk a kincseinket a mi legfőbb Tanítók Jézus Krisztus, ez tanítja nekünk: „Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” (Márk 8: 35) A hitben való győzelmes élet titka a jó elveszítés, elcserélés, vagy ahogy Urunk Jézus tanította a talentumok példázatában, a „pénzváltók asztalán” történő jó kereskedés![9] Az első példának hozott édesanya nem akarta elcserélni a fiát, meg akarta tartani magának; elvesztette. Amrám és Jókebéd a hit által az önmaguk életét nem kímélve, összeszorult szívvel, sokkal többet láttak a fiúkban, látták a láthatatlant, azt, akivé az Isten formáló keze közt válik a gyermekük. Így ők nem tehetetlen önmaguknak, nem a Nílusnak, nem a rettegett Fáraónak és gyilkos parancsainak adták oda a gyermeküket, még csak nem is az ellenség szeretett lányának, hanem az Élő Istennek, aki mindeneknek egyetlen szuverén Ura. Akkor és ott ez az odaadás volt a „rájuk bízott kinccsel való jó kereskedés.” Úgy őrizték meg gyermeküket, hogy odaadták. Úgy rejtették el Mózest, hogy a fáraó gyermektelen lánya számára halló távolságba helyezték; hogy a sírását követve rátaláljon; valójában felfedték előtte. Ők azt mondták Istennek, hogy ez a világ és benne ez borzalmas idő is a tiéd, Te engedted meg; ha pedig ilyen parancsokkal irányítod a világot, akkor légy anyja és apja ennek az életnek; ő is a tiéd.

A hit, a megtartatás, az üdvözítés, az élet és a halál felelősségét Istennek adja oda, ezt követően pedig a hívő felszabadul. Tégy belátásod szerint, legyen meg a te akaratod! Jokebéd viszont ezen felül még azt is elmondta Istennek, hogy ilyen lehetetlen körülmények közt még a fáraó lánya is jobb anyjává tud válni a gyermekem számára, mint én. Odaadom, mert az ő élete több az enyémnél. A hitnek ez a cselekedete is része volt a Mózes rejtegetésének.

Úgy telt el hosszú[10] nyolcvan[11]év a Mózes életéből, hogy egyik elrejtésből a másikba lépett át. Negyven éves koráig[12] kívülről Egyiptom hercegének látta őt mindenki, még önmaga is saját magát, ahhoz, hogy egy nap, szembesülve az ő jólétét biztosító rabszolgatartás borzalmaival, úgy találja megütni a rabszolga verőt, hogy az összeesve meghaljon. Attól a perctől kezdve pedig Midián földje rejtette el Mózest még pontosan 40 évig. Amikor mindenki, sőt önmaga is csak egy vén pásztornak látta magát, Isten azt mondta neki, hogy most vagy készen a fáraó elé állni, mint népem hős vezére!

Isten a legtökéletesebb elrejtőző! Csodálatos, ahogyan elrejti a mi életünket is, és mi, egyedül csak Ő tőle tudjuk megtanulni az elrejtés művészetét és felismerni is azt! Amikor Jokebéd odaadta csecsemő fiát, akkor vele együtt önmagát is elrejtette, megtagadta, valamiképpen halálra adta. Az Isten kezébe tette azt az anyai önmagát, aki jó édesanyaként gyermeke megmentője lenne. Úgy lett a leendő Mózes megmentője, hogy a megmentését az Élő Istennek engedte át és hagyta, hogy más, esetében Egyiptom egyik leány hercege mentse meg a fiát. A lvovi Khava hittel nem tudta azt mondani, hogy még ez a csatornatisztító büdös férfi is jobb anyja lehet a fiamnak, mint jelen körülmények közt én. Nem tudta azt mondani, hogy most több az én fiam élete az enyémnél; odaadom hát, hogy éljen. Khava megtartotta az ő életét, túlélte a háború borzalmait, de azon a sötét napon valami végleg, feltámaszthatatlanul elveszett és meghalt benne.

Mit teszünk mi, amikor beszűkül és teljesen elsötétül körülöttünk a világ?

Albert Schweitzer ifjúkorában, amikor a világ igencsak beszűkült és egyetlen megoldásként világméretű pusztító háborúra készült, meghallotta Jézus önmagához hívó, „kövess engem” hívását. Lemondott fényes művészi karrierjéről, hogy lelkipásztornak és orvosnak tanulva misszionáriusnak menje Afrikába. Ő megszívlelte az Úr tanítását, Krisztussal és az evangéliummal elcserélve vesztette el az önmegvalósítás által világi hírnevet és dicsőséget ígérő életét. S míg a világ egyenlítő fölötti része leírhatatlan borzalmak és kínok közt már másodszor égett világháborúban, addig Schweitzer gyógyított és életeket mentett Krisztussal. Mert a hitben való győzelmes élet titka a jó elcserélés!

Valaki azt mondta, hogy a legveszélyesebb élet a kényelem. Aki tehát meg akarja tartani az ő kényelmes életét, elveszíti azt! Aki viszont kényelmes életét felcseréli Krisztussal, az ő valamelyik keresztjével, megtalálja az életét.

Az élet angyala a jó cserét ajánlva kéri az életed, a gyermeked és a szerelmed életét. Hallod-e a kérését, hallod-e a hívását? Jézus ezt is mondta: „Aki inkább szereti atyját és anyját, hogy nem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogy nem engemet, nem méltó én hozzám. És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én értem, megtalálja azt.”[13] „Ha valaki (tehát) én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.”[14] Óh, Jézus! Tégy a követőddé! Tégy méltóvá Önmagadhoz!

A leghamarabb úgy lehet az Úr elhívása valódiságáról meggyőződni, hogy magadra veszel egy keresztet, amely az elhívással kapcsolatos. Lvov csatornarendszerének királya Leopold Socha ezt úgy tette, hogy saját és családja életét kockára téve tíz zsidó keresztjét vette magára. Akik rá hallgattak, mind életben maradtak, akik megvetették őt, meghaltak. Böjte Csaba ferences szerzetes testvérünk Jézus hívását úgy hallotta meg, hogy Erdély árva gyermekeinek keresztjét vette magára. Példája, szavai Krisztus erejével teljesek. Hallod-e, látod-e?

Albert Schweitzer pedig ezt úgy tette, hogy hallott a Közép Afrika szívében, az Ogooué partján élő emberek nehéz körülményeiről, ezért Lambarénébe ment, hogy ott kórházat alapítson és sorsközösséget vállaljon velük; így vette föl a keresztjüket. Rajtuk keresztül áldozta oda az életét Istennek, Ő pedig úgy látta jónak, hogy hosszú élettel, és még világi hírnévvel is áldja meg szolgáját.

Kiválasztottad szerelmedet, férjedet, feleségedet, barátodat vagy hivatásodat? Onnan tudod, hogy jól választottál, hogy tudod hordozni a keresztjét, mert szereted, mert Krisztus Jézus által a mennyei Atyától kérsz hozzá szeretetet és erőt. A leggyorsabban úgy lehet meggyőződni, arról, hogy Isten megváltott, üdvözített gyermeke vagy, hogy magadra veszel egy keresztet, csak azért, mert hittel elhitted, hogy megváltott és üdvözített vagy. Nincs az életnek más útja csak ez: Tagadja hát meg magát az ember, vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövesse Jézust! Tagadja meg magát, mint Jokebéd, Mint Böjte Csaba, Mint Albert Schweitzer!

Oh, Úr Jézus Krisztus, taníts és segíts megtagadni önmagam, hogy követhesselek Téged!

Példákat találunk az evangéliumban, amikor a kárhozatban való elveszés valóságra fölébredt édesapák és édesanyák önmagukat megtagadva és kereszt alól, gyermekük, férjük, feleségük, sőt önmaguk keresztje alól kiáltottak Krisztushoz, hogy Jézus mentse meg a gyermeküket, azt, akit szeretnek, vagy őket magukat. Aki Ő hozzá fordul, tudnia kell, hogy nincs más megmentés, hanem csak az, hogy aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, az találja meg azt! Bárki, aki Jézushoz fordult üdvösségért úgy nyert Ő általa új életet, hogy a régit elveszítette. Ma nincs fontosabb imádság, mint azt kérni, hogy Isten Fia tanítson meg, hogy a jó cserével veszítsük el életünket Krisztusért és az evangéliumért, hogy Ő benne elrejtve találjuk meg az életünket! Ámen.

---

[1]    „Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik neked a te békességedre [valók]! de most elrejtettek a te szemeid elől.” Luk 19: 42.

[2]    Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, az megtalálja azt. Márk 8: 35.

[3] A szó (השואה, hásoá) eredetileg csapást, veszedelmet jelent héberül. Ma leggyakrabban a zsidó holocaust szinonimájaként használatos.

[4] Zsid 11: 23.

[5] Luk 2: 52.

[6] χάρις (kharisz) 1) öröm, élvezet, gyönyör; báj

2) kedvezés, szívesség, jóindulat, kivételezés; kegyelem

3) hála, elismerés

5) jutalom, viszonzás

[7] Zsid 3: 5 – 6; És lévén nagy papunk az Isten háza felett (…).Zsid 10: 21.

[8] Íme, felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. Hab 2: 4; Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Róm 1: 17;   Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. Zsid 10: 38; De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhí az Úr! Jóel 2: 32.

[9] Mt 25: 13 – 30.

[10] 2Mózes 2: 23.

[11]    Mózes pedig nyolcvan esztendős és Áron nyolcvanhárom esztendős vala, amikor a fáraóval beszéltek. 2Móz 7: 7.

[12]   Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izrael fiait. Apcs 7: 23. Vö.: „És negyven esztendő elteltével megjelenék neki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában.” Apcs 7: 30.

[13] Máté 10: 37 – 39.

[14] Luk 9: 23.