Igehirdető: Faust Gyula
Köszöntés: Annak okáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az
odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az
odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek
el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk,
megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben. Kol 3: 1 –
4.
Alapige: Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három
hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király
parancsától. Zsidók 11: 23.
Azt mesélik, hogy egyszer
egy angyal megjelent egy bölcsőt ringató édesanyának, és kérte a gyermekét.
-
Halál, nem adom neked! –
válaszolta az anya. Az angyal mosolygott és így szólt.
-
Az én nevem nem halál, hanem élet.
Adok mást helyette.
Egy szép fiúcskát
mutatott neki. De az anya visszautasította. Akkor az angyal egy erős
fiatalembert mutatott, de az anyának az sem kellett a gyermeke helyett.
-
Nem, nem! Senkivel sem akarom
elcserélni, meg akarom őrizni az én gyermekemet!
Az angyal elment,
ahogy az idő is, és az asszony végül csak elveszítette a gyermekét. Nem ismerte
fel az élet meglátogatásának az idejét.[1]
Nem tudta, hogy aki meg akarja tartanai az ő életét, elveszíti azt, de aki
elveszíti az életét Krisztusért és az evangéliumért megtalálja az életét.[2]
A német megszállás alatt álló Lengyelországi Lvovban történt a második
világháborúban. A gettóból némely leleményes menekülő utat fúrt a város alatti
csatornarendszerbe, ahol Leopold Socha szennyvízmunkásként dolgozott. A lengyel
Socha héber hangzása (soá)[3]
holocaustot jelent, mégis az Isten kezében ő lett a kiválasztott maradék
megmentője. Nála senki nem ismerte jobban a város alatt meghúzódó
csatornahálózatot. Ő volt a király abban a földalatti labirintusban és sötétségben.
Kezdetben csak a haszonszerzés érdekelte, látva viszont a háborús borzalmakat,
később már csak az emberi életek megmentése motiválta. Amikor már a menekültek
megbíztak benne és ő is megbízott bennük, Khava (Éva), a teherbe ejtett és
elhagyott fiatal lány, egy egészséges kisfiúnak adott életet. Nem sejtve, hogy
a háborúnak heteken belül vége lesz, továbbá arra sem számítva, hogy Socha
annak a csöppségnek az életét is meg tudná menteni, a felettébb megpróbált
anya, arra hivatkozva, hogy a gyermek az övé, és csakis az ő tulajdona, lemondott
élő fia a Mózeséhes hasonlatos rejtegetéséről. Megfojtotta a csatornát a
sírásaival hangossá tévő és őket az ellenségnek feladó gyermekét. Khava noha
zsidó volt, számára Szentlélek nem tölthette meg világossággal, élettel és
erővel Jokebéd történetét, aki férjével együtt három hónapig rejtegette
kisfiát. Aztán egy nap, amikor már tarthatatlan volt az ő minden addigi
próbálkozásuk, Jokebéd készített egy vízálló gyékénykosarat és abban rejtette
el gyermekét a víz partján a sás között. Remélte vagy sem, rátalált a közelben
fürdő hercegnő, a rettegett ellenségnek, a fáraónak gyermektelen lánya, aki
megszánta és örökbe fogadta.
Jokebéd az életének abban a kilátástalan állapotában felismerte az élet
angyalát, aki kérte tőle is a kisfiát, és ő rábízta a fiát. Odaadta őt
csecsemőként, hogy az élő Isten hős harcosaként kaphassa vissza, mi pedig
nevüket emlegessük a hit hősei közt! (Zsidók 11: 23 – 29)
Történetüket nekünk írták meg, hogy mi is képesek
legyünk felismerni az élet angyalát. Az élet angyala mindig megelőzi a halált.
A kegyelem és az ige világosságában ismerjük fel őt, és különböztetjük meg a
haláltól. Itt és most még az élet angyala szól hozzánk és hív bennünket is. Jó
cserét ajánl és Jézus követésére hív. Azt kéri, hogy akarjuk elrejtetni
életünket és vele együtt minden kincsünket is Jézus Krisztusban! Ezt hallottuk:
„Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel
látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától.”[4]Mózesben
a szülei felismerték a felbecsülhetetlen kincset. Az eredeti szövegben a
kellemes jelzőnek az ἀστει̑ος (aszteiosz) - szép, kellemes
külsejű, tetszetős jelentésű görög szó áll, ami etimológiailag: a várost jelentő asztü-ból származik.
Különös, hogy Mózes egy személyben egy szép város lehet, a hűség városa, vagy
háza, s ilyenként az örökkévaló tökéletes hűség ős tüposza (typos). Lukács
hasonlót mond Jézusról, mint amit az Ószövetség Mózesről, amikor így szól: „Jézus
pedig gyarapodott bölcsességben és testének állapotában, az Isten és emberek
előtt való kedvességben.”[5]Itt
azonban a kedvességet a rendkívül sok értelemmel fordítható kegyelem[6]
χάρις (kharisz) szava áll. A Lélek Mózesről
nem mondhatta ugyan azt, amit Jézusról. Mózes is hű volt ugyan az ő
egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára, Krisztus ellenben
mint Fiú a maga háza felett, akinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a
reménységnek dicsekedését mind végig erősen megtartjuk.[7]
Ki tanít meg bennünket arra, hogy a hit által felismerjük a
felbecsülhetetlen kincset, elrejtsük az életünket, a szerelmünk, férjünk, a
feleségünk, a gyermekünk, vagy éppenséggel a saját életünket? Ki tanít meg
meglátni és felismerni az elrejtésre méltó élet szépségét, dicsőségét,
felbecsülhetetlen értékét, megmentésre érdemes voltát? Harmadszor, ki mutatja
meg, hogy miként, hogyan, és hová kell nekünk elrejtenünk a ránk bízott
kincseinket? Végül pedig ki tanít meg megvetni azokat a rettegtetéseket,
amellyel a világ kívül és belül állandóan ostromol? Egyedül Isten. Szentlélekisten
ezt a négydimenziós cselekvést nevezi a Krisztusi hit cselekvésének, a
Krisztussal együtt való meghalásnak és a benne elrejtett élet élésének. Annak a
hitnek a cselekedete ez, amely által az igaz ember él.[8]
De nem csak vegetál, túlél, hanem már most mennyei tartalommal megtöltött
életet él; úgy is mondhatnám, hogy az örök üdvösségben, a mennyekben él. Ilyen
életet élt Jokebéd és Amrám, a Mózes szülei, és a hit minden hőse.
Arra a kérdésre,
hogy mi módon rejthetjük el, oltalmazhatjuk meg, sőt gyarapíthatjuk a
kincseinket a mi legfőbb Tanítók Jézus Krisztus, ez tanítja nekünk: „Mert
valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő
életét én értem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” (Márk 8: 35) A hitben
való győzelmes élet titka a jó elveszítés, elcserélés, vagy ahogy Urunk Jézus
tanította a talentumok példázatában, a „pénzváltók asztalán” történő jó
kereskedés![9] Az első példának hozott
édesanya nem akarta elcserélni a fiát, meg akarta tartani magának; elvesztette.
Amrám és Jókebéd a hit által az önmaguk életét nem kímélve, összeszorult
szívvel, sokkal többet láttak a fiúkban, látták a láthatatlant, azt, akivé az
Isten formáló keze közt válik a gyermekük. Így ők nem tehetetlen önmaguknak,
nem a Nílusnak, nem a rettegett Fáraónak és gyilkos parancsainak adták oda a
gyermeküket, még csak nem is az ellenség szeretett lányának, hanem az Élő
Istennek, aki mindeneknek egyetlen szuverén Ura. Akkor és ott ez az odaadás
volt a „rájuk bízott kinccsel való jó kereskedés.” Úgy őrizték meg gyermeküket,
hogy odaadták. Úgy rejtették el Mózest, hogy a fáraó gyermektelen lánya számára
halló távolságba helyezték; hogy a sírását követve rátaláljon; valójában
felfedték előtte. Ők azt mondták Istennek, hogy ez a világ és benne ez borzalmas
idő is a tiéd, Te engedted meg; ha pedig ilyen parancsokkal irányítod a
világot, akkor légy anyja és apja ennek az életnek; ő is a tiéd.
A hit, a megtartatás, az üdvözítés, az élet és a halál felelősségét
Istennek adja oda, ezt követően pedig a hívő felszabadul. Tégy belátásod
szerint, legyen meg a te akaratod! Jokebéd viszont ezen felül még azt is
elmondta Istennek, hogy ilyen lehetetlen körülmények közt még a fáraó lánya is
jobb anyjává tud válni a gyermekem számára, mint én. Odaadom, mert az ő élete
több az enyémnél. A hitnek ez a cselekedete is része volt a Mózes
rejtegetésének.
Úgy telt el hosszú[10]
nyolcvan[11]év a Mózes életéből, hogy
egyik elrejtésből a másikba lépett át. Negyven éves koráig[12]
kívülről Egyiptom hercegének látta őt mindenki, még önmaga is saját magát,
ahhoz, hogy egy nap, szembesülve az ő jólétét biztosító rabszolgatartás
borzalmaival, úgy találja megütni a rabszolga verőt, hogy az összeesve
meghaljon. Attól a perctől kezdve pedig Midián földje rejtette el Mózest még
pontosan 40 évig. Amikor mindenki, sőt önmaga is csak egy vén pásztornak látta
magát, Isten azt mondta neki, hogy most vagy készen a fáraó elé állni, mint népem
hős vezére!
Isten a legtökéletesebb elrejtőző! Csodálatos, ahogyan elrejti a mi
életünket is, és mi, egyedül csak Ő tőle tudjuk megtanulni az elrejtés
művészetét és felismerni is azt! Amikor Jokebéd odaadta csecsemő fiát, akkor
vele együtt önmagát is elrejtette, megtagadta, valamiképpen halálra adta. Az
Isten kezébe tette azt az anyai önmagát, aki jó édesanyaként gyermeke
megmentője lenne. Úgy lett a leendő Mózes megmentője, hogy a megmentését az Élő
Istennek engedte át és hagyta, hogy más, esetében Egyiptom egyik leány hercege
mentse meg a fiát. A lvovi Khava hittel nem tudta azt mondani, hogy még ez a
csatornatisztító büdös férfi is jobb anyja lehet a fiamnak, mint jelen
körülmények közt én. Nem tudta azt mondani, hogy most több az én fiam élete az
enyémnél; odaadom hát, hogy éljen. Khava megtartotta az ő életét, túlélte a
háború borzalmait, de azon a sötét napon valami végleg, feltámaszthatatlanul
elveszett és meghalt benne.
Mit teszünk mi, amikor beszűkül és teljesen elsötétül körülöttünk a
világ?
Albert Schweitzer ifjúkorában, amikor a világ igencsak beszűkült és
egyetlen megoldásként világméretű pusztító háborúra készült, meghallotta Jézus
önmagához hívó, „kövess engem” hívását. Lemondott fényes művészi karrierjéről,
hogy lelkipásztornak és orvosnak tanulva misszionáriusnak menje Afrikába. Ő
megszívlelte az Úr tanítását, Krisztussal és az evangéliummal elcserélve vesztette
el az önmegvalósítás által világi hírnevet és dicsőséget ígérő életét. S míg a
világ egyenlítő fölötti része leírhatatlan borzalmak és kínok közt már
másodszor égett világháborúban, addig Schweitzer gyógyított és életeket mentett
Krisztussal. Mert a hitben való győzelmes élet titka a jó elcserélés!
Valaki azt mondta, hogy a legveszélyesebb élet a kényelem. Aki tehát
meg akarja tartani az ő kényelmes életét, elveszíti azt! Aki viszont kényelmes
életét felcseréli Krisztussal, az ő valamelyik keresztjével, megtalálja az
életét.
Az élet angyala a jó cserét ajánlva kéri az életed, a gyermeked és a
szerelmed életét. Hallod-e a kérését, hallod-e a hívását? Jézus ezt is mondta: „Aki
inkább szereti atyját és anyját, hogy nem engemet, nem méltó én hozzám; és aki
inkább szereti fiát és leányát, hogy nem engemet, nem méltó én hozzám. És aki
föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. Aki
megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én értem,
megtalálja azt.”[13] „Ha valaki (tehát) én
utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap,
és kövessen engem.”[14]
Óh, Jézus! Tégy a követőddé! Tégy méltóvá Önmagadhoz!
A leghamarabb úgy
lehet az Úr elhívása valódiságáról meggyőződni, hogy magadra veszel egy
keresztet, amely az elhívással kapcsolatos. Lvov csatornarendszerének királya Leopold
Socha ezt úgy tette, hogy saját és családja életét kockára téve tíz
zsidó keresztjét vette magára. Akik rá hallgattak, mind életben maradtak, akik
megvetették őt, meghaltak. Böjte Csaba ferences szerzetes
testvérünk Jézus hívását úgy hallotta meg, hogy Erdély árva gyermekeinek
keresztjét vette magára. Példája, szavai Krisztus erejével teljesek. Hallod-e,
látod-e?
Albert Schweitzer pedig ezt úgy tette,
hogy hallott a Közép Afrika szívében, az Ogooué partján élő emberek nehéz
körülményeiről, ezért Lambarénébe ment, hogy ott kórházat alapítson és sorsközösséget
vállaljon velük; így vette föl a keresztjüket. Rajtuk keresztül áldozta oda az
életét Istennek, Ő pedig úgy látta jónak, hogy hosszú élettel, és még világi
hírnévvel is áldja meg szolgáját.
Kiválasztottad szerelmedet, férjedet, feleségedet, barátodat vagy
hivatásodat? Onnan tudod, hogy jól választottál, hogy tudod hordozni a
keresztjét, mert szereted, mert Krisztus Jézus által a mennyei Atyától kérsz
hozzá szeretetet és erőt. A leggyorsabban úgy lehet meggyőződni, arról, hogy
Isten megváltott, üdvözített gyermeke vagy, hogy magadra veszel egy keresztet,
csak azért, mert hittel elhitted, hogy megváltott és üdvözített vagy. Nincs az
életnek más útja csak ez: Tagadja hát meg magát az ember, vegye fel az ő keresztjét
minden nap, és kövesse Jézust! Tagadja meg magát, mint Jokebéd, Mint Böjte
Csaba, Mint Albert Schweitzer!
Oh, Úr Jézus Krisztus, taníts és segíts megtagadni önmagam, hogy
követhesselek Téged!
Példákat találunk az evangéliumban, amikor a kárhozatban való elveszés valóságra
fölébredt édesapák és édesanyák önmagukat megtagadva és kereszt alól,
gyermekük, férjük, feleségük, sőt önmaguk keresztje alól kiáltottak
Krisztushoz, hogy Jézus mentse meg a gyermeküket, azt, akit szeretnek, vagy
őket magukat. Aki Ő hozzá fordul, tudnia kell, hogy nincs más megmentés, hanem
csak az, hogy aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig
elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, az találja meg azt! Bárki,
aki Jézushoz fordult üdvösségért úgy nyert Ő általa új életet, hogy a régit
elveszítette. Ma nincs fontosabb imádság, mint azt kérni, hogy Isten Fia
tanítson meg, hogy a jó cserével veszítsük el életünket Krisztusért és az
evangéliumért, hogy Ő benne elrejtve találjuk meg az életünket! Ámen.
[1] „Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon
is, amik neked a te békességedre [valók]! de most elrejtettek a te szemeid
elől.” Luk 19: 42.
[2] Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt;
valaki pedig elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, az megtalálja
azt. Márk 8: 35.
[4] Zsid 11: 23.
[5] Luk 2: 52.
2) kedvezés, szívesség, jóindulat,
kivételezés; kegyelem
3) hála, elismerés
5) jutalom, viszonzás
[7] Zsid 3: 5 – 6; És lévén nagy papunk az Isten háza felett (…).Zsid 10:
21.
[8] Íme, felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő lelke; az igaz pedig az ő
hite által él. Hab 2: 4; Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből
hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Róm 1: 17;
Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. Zsid
10: 38; De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion
hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a
megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhí az Úr! Jóel 2: 32.
[9] Mt 25: 13 – 30.
[10] 2Mózes 2: 23.
[11] Mózes pedig nyolcvan esztendős és Áron nyolcvanhárom
esztendős vala, amikor a fáraóval beszéltek. 2Móz 7: 7.
[12]
Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa
atyjafiait, az Izrael fiait. Apcs 7: 23. Vö.: „És negyven esztendő elteltével
megjelenék neki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes
lángjában.” Apcs 7: 30.
[13] Máté 10: 37 – 39.
[14] Luk 9: 23.