Fohász: Szentlélek Isten Mózes által így szólt: Prófétát támaszt néktek az Úr, a
ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben,
amit csak szólánd néktek. Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem
hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. ApCSel 3: 22.
Bibliaolvasás: Luk 5:1- 11.
Alapige: ApCSel 22: 3 – 11.
Igehirdető: Faust Gyula
Pünkösdkor sok megmagyarázhatatlan természetfeletti csoda történt. Szél zúgásához
hasonló morajlás, kettős tüzes lángnyelvek, remegő föld, különös nyelveken
szólás, oly módon, hogy a hallgatók, ki-ki saját édesanyja bölcsőénekét ismerte
fel benne, de mindezek csak állványzat voltak a készülő épület körül, amely mi
vagyunk. Mennyei Atyánk nem ezeken az állványzatokon keresztül kíván
megszólítani, hanem a testvérré formált embertársadon keresztül, az olyan
testvéren keresztül, amilyen Ananiás Saulnak, Saul pedig Ananiásnak lett.
Pál apostol
életében egy meseszerű kalandos életutat ismerünk meg, tele tűzdelve látomásokkal,
hangokkal, melyekről csak maga a tanú tudja, hogy Jézus Krisztus megjelenése
volt. Megtörtént-e mindez az egyházüldöző Saullal, a későbbi Pál apostollal?
Határozottan igen! Velünk miért nem történnek ilyen egész emberi valónkat
felforgató találkozások?
Nem tudom, hogy ki
fogadja jó hírként azt, hogy nem kell szadista emberkínzónak és egyházüldözőnek
lenni ahhoz, hogy Istennek Fia a maga dicsőségében és teljhatalmában az utunkba
álljon, hogy szent jelenlétében megbizonyítsa, hogy hajlamaimban bármely
gonoszságra készen állok.
Saul, kora egyik legképzettebb értelmiségije volt. A hatalommal kacérkodva
teljes gőzerővel indult el azon a beavatási úton, amelyen bűnt bűnre halmozva
egyesült a bűnben az Isten anyaszentegyházának esküdt ellenségeivel. E beavatás
első lépéseként kezdetben csak egy fiatal „ruhatáros” volt, aki őrizte azon
előkelő példaképei ruháját, akik magukból kikelve a gyűlöletük köveivel
agyondobálták Istvánt, az első keresztyén vértanút. Aztán ez a fiatalember
valahogy vérszemet kapott, otthonosan kilincselt a főpapi udvar magasságaiban,
élvezte a bizalmukat, mint egy pórázon tartott eb talán még odavetett hűség
falatokat is kapott, egy-két dicséretet és kitüntetést. Mindene megvolt ennek a
Saulnak. Hatalom, karrier, dicsőség, a legfelső körök bizalma, a főpapok
elismerése, vállveregetése, csak egy dolgot nem kapott meg, az otthon
melegségét, a teljes befogadottságot és feltétlen szeretetet. Nem csoda, hogy
végül már lihegett az öldökléstől és többé már nem tudott megállni teljesítő kényszere
egyre csak űzte, hogy a halálba hajtaná őt. Már nem volt elég neki Júdea
tartománya, Damaszkuszba is el kellett mennie, mert pihenés nélkül ösztökélte
őt a benne dúló öldöklési vágy, a meghurcoltak bűnhődésének látványa valami
taszító eufórikus mámorral töltötte be, amit ő egyenesen élvezett, egy a
részegséghez hasonló perverz gyönyör hajtotta őt, amit a Jelenések könyve „a
részegnek lenni a mártírok vérétől” őrült bódulataként tár elénk. Saul azt
hitte, hogy a szentek vérében tocsogva Istennek mutat be Ő neki kedves
istentiszteletet, pedig magát az ördögöt, a vörös fenevadat lovagolta meg, vagy
ellenkezőleg.
Milyen a lihegő ember? Voltál-e
már lihegő ember, amikor levegő után kapkodtál és érezted, hogy minden tagodból
elszáll az erő? Gondolj erre a kimerültségre és tedd mellé azt a szomjúságként
égető tüzet, hogy nem vagy képes megállni; öldökölnöd kell. Nos! Ilyen
önmagának, indulatainak, vágyainak parancsolni nem tudó ember volt akkor Saul,
amikor az útjába állt Jézus. Mint egy hatalmas alagútnélküli sziklába a
száguldó vonat, úgy ütközött bele Saul a megdicsőült Krisztusba. Ebben a
becsapódásban áthatoltak egymáson, ahogy az ütköztetett elektronok hatolnak át
ezernyi atomi részecskén, hogy azok végül valami egészen mássá alakuljanak.
Saul akkor és ott
lénye alkotó elemeire esett szét, belesemmisült a Krisztus kőszikla szerelmébe,
igazságába és szentségébe. Válaszolnia kellett a kérdésére: Saul, Saul, miért
engem kergetsz? Krisztus Jézus azonosította magát a Saul által megkötözött
emberekkel, férfiakkal és asszonyokkal, akiket megkínzott, mert élvezte, hogy
bűnhődnek.
Ki vagy uram? Saul nem
hagyta magát, visszakérdezett! Aztán éreznie kellet Krisztus iránta való
szeretetét és hallania kellett, hogy Jézus azonosítja magát üldözött népével.
Ez a két egymástól elválaszthatatlan dolog, vagyis az Úr személyre szabott
törődő szereleme és az, hogy Krisztus egy az Ő megvetett és halálra üldözött
népével, kibírhatatlan. Szétzúz, mint a malomkövek a köztük lévő búzát.
Külsőképpen Saul
megriadva és megvakulva esett le a lováról. Úgy fordult bele a porba, hogy
egyedül már nem tudott fölkelni, úgy kellett fölszedniük és bevezetniük őt a
városba.
A nagy vezetőből, aki mindig tudta, hogy mikor mit kell tenni, merre
kell menni, most minden megszerzett tudásával és tapasztalatával együtt egy
tájolást elveszített, sötétben tapogatózó, megroggyant és bizonytalan járású
támolygó lett.
Nem kell a doktorok doktorának lenni ahhoz, hogy tudd mit jelent ez a sötétség,
ez a magány, ez az eltévedés, ez a tudatlanság és tévelygő oktalanság,
elepesztő bizonytalanság és a belőlük származó rettegés. Megtörtént mindez a halász Simonnal is. Amikor látta az unortodox
módszerrel kifogott halak sokaságát, megsemmisülve omlott össze Jézus előtt.
Teljes emberi lényére ránehezedett a bűnössége, nem is tudott felállni a terhe
alól. Az a Simon végleg ott maradt, hogy az Úr keze és igéje által az
emberhalász Péter álljon fel.
Jézus áthatolhatatlan szikla-világosságában feltárult Saul sötét
vaksága. Krisztus bölcsességének áttetsző tenger-világosságában mélybe süllyedő
tudatlansággá vált Saul minden tudománya. Isten Fia igazságában és
szentségében, bűnné és kárhozattá lett Saul minden önigazultsága. Végül pedig
minden istentiszteletnek vélt cselekedete a Krisztus tűzszerelmének lángjában
kár és szemétté hamvadt, minden, amit addig nyereségnek tartott.
Úgy gondolod, hogy te is rögvest megváltoznál, ha egy ilyen hatalmas
természetfeletti fényjelenségbe botlanál? Ne feledd, Istennek nincs két tökéletesen
egyforma keresztyént formáló kaptafája, és megnyugtatlak, Krisztusnak nincs
szüksége ilyen fény és hangjelenségekre sem, ahhoz, hogy a te utadba álljon,
ahogy a Simon Péter esetében sem volt rá szükség. Richar Wumbrad misszionárius
lelkész testvérünket egy egyszerű, őszintén imádkozó paraszt ember térítette el
a csúcsokra törő világi útjáról. Jézus kezében egy alig pár osztályos román
ember volt az eszköz a hatalom felé és a világ tetejére ívelő Wurmbrad-hoz.
Annak a nagy Wurmbradnak Krisztus abban a kicsi keresztyén emberben mutatta meg
teljhatalmát. Az útjába állt, ő pedig beleütközött Jézusba és nem tudott tovább
menni, aki pedig mégis tovább ment, már az Isten üdvözített gyermeke volt.
Jézusnak van kulcsa a te szívedhez is, sőt ennek a gyülekezetnek a szívéhez is, ahogy a damaszkuszi
gyülekezethez is volt kulcsa. A damaszkuszi gyülekezet szívéhez Krisztus egy
mindenkit meghökkentő kulcsot használt, a keresztyénüldöző Sault. Azt egészen
pontosan nem tudjuk, hogy miként könyörgött[1]ez
a közösség, de azt tudjuk, hogy mi lett Krisztus válasza az imáikra: az
öldökléstől lihegő Saul! Valószínűnek tartom, hogy Istennek damaszkuszi egyháza
a Szentlélek által azt kérte a mennyei Atyától, hogy úgy tudjon szeretni, ahogy
Jézus, az Istennek Fia. Isten pedig megadta ezt a szeretet ennek a
gyülekezetnek, a keresztyénüldöző Saullal együtt. Azt a feladatot kapták, hogy
fogadják be azt a gonosz embert, ahogy Jézus fogadta be a bűnösöket!
Tiltakozott is ellene Anainás. Ezt mondta: De Uram! Sokaktól hallottam erről a férfiról,
mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálembe és ide is azért jött a
főpapoktól kapott meghatalmazással, hogy elfogja mindazokat, akik, akik a te
nevedet hívják segítségül!”[2]
Jézusnak nem csak
Sault, hanem Ananiást is meg kellett állítania, különben éppen ő lett volna a
Saul megtérésének az akadálya! Nem tudom, hogy Jézus Ananiással való küzdelme
volt a könnyebb, vagy a Saullal való küzdelme. Te mit gondolsz? Az én szívemet
hasító fájdalom járja át, ha arra gondolok, hogy én vagyok az akadálya annak,
hogy te nem tudsz megtérni és Krisztus tanítványává lenni.
Engedd, hogy megvizsgáljon az Isten Lelke! Talán erősebb hitet kértél
Istentől. Ő meghallgatott és hitpróbát adott. Türelmet kértél és Ő
türelempróbát adott, mert melléd állított egy tűrhetetlen embert. Bölcsességet
kértél és Ő egy rendkívül bonyolult döntési helyzetbe helyezett.
Megtanulta a későbbi Pál apostol Krisztusnak ezt a velünk való
bánásmódját. Nagy kijelentésekre vágyott és Isten megadta neki. Elragadtatott a
harmadik égig, ahol leírhatatlan dolgoknak volt a szemtanúja és elmondhatatlan
beszédeknek volt a fültanúja, emellett pedig olyan perspektivikus látást is
kapott Krisztustól az egyházra és a világra nézve, amilyent az Úr egyetlen
másik apostolának sem adott, de a nagy kijelentés mellé az oldalába hasító
Sátán tövisét is ajándékba kapta. Nagy mennyei látás és Krisztusismeret, nagy
kereszttel és lényünk mélyébe metsző tövisszúrásokkal van egy csomagban! Ez az
Isten igaz országa! Vizsgáljátok, azaz próbáljátok meg a lelkeket![3]
Lássátok meg, hogy Krisztus Urunk, a mi legfőbb prófétánk és tanítónk mekkora
árat kellett fizetetnie azért, hogy felnyithassa nekünk az Isten öröktől fogva
való bölcs tervének hétpecsétes titkát. Testben megjelent Krisztussá kellett
válnia, az élő Isten áldozati bárányává, hogy kinyilatkoztassa nekünk mennyei
Atyánkat és az Ő irántunk való olthatatlanul lángoló örök szerelmét. Nos! Ez a
mérce legyen előtted, amikor hallgatod és szólod, vagy cselekszed az Isten
igéjét!
Ez történt Ananiással is, valami hatalmas nagy dolgot kért Jézustól, Krisztus Urunk pedig elébe állt és a Saul
feltétlen befogadását kérte tőle. És ez történt a már elesett Saullal is, akinek
be kellett fogadnia Ananiást mielőtt átlépte volna az ő sauli életének
küszöbét. Befogadták egymást! A teljes, vagyis a Krisztustól való befogadás
nélkül nincs érintés és nincs gyógyulás sem! Amikor Saul befogadta Ananiást és Ananiás
is befogadta Sault, megérintette őt, Saul pedig azonnal látott. Ananiás imájára
Saul volt az Isten felelete, a Saul imájára pedig Ananiás volt az Úr válasza!
Elismerem, hogy Krisztus alaposan előmunkálta Sault az Ananiás számára
és viszont, tehát segített! Saul a saját útjai porától mocskosan, mint akinek
kezéhez ártatlan vér tapad, eltájolódva, erőtlenül, elhagyottan, vakon ált
Ananiás előtt, neki pedig így kellett szembenéznie a testvérével, aki három
nappal előtte vérszomjasan még a kínhalálát kívánta. Ott volt Ananiás neve a
fekete halállistán, amit Saul népe legfelső hatalmától vett át. És akkor mi
történt? Csak az, hogy Jézus ennek a Saulnak otthont teremtett és haza vitte,
visszahelyezte a családjába, a megigazított testvérei közé.
Megtanulta Pál az Istennek ezt a bánásmódját is. Többé már soha nem
tudta meg nem történtté tenni azt a damaszkuszi találkozást, mert amikor a
Római gyülekezetnek írja a levelét szüntelenül előtte van, hogy mi módon fogata
be őt a damaszkuszi gyülekezet. A rómaiaknak ezt írja Pál: A hitben erőtlent
fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.[4]
Az eredeti szövegben a vélekedés helyén a διάκρισις (diakriszisz) áll, ahol a διά (dia) át,
keresztül, között és a κρισις (kriszisz)
hangzású szó áll, ami διακρίνω (diakrinó) elválaszt, megkülönböztet,
különbséget tesz, különbnek tart, eldönt, megítél jelentés helyett, lehetne
akár a mi krízist jelentő szavunk is. Ezért én legszívesebben úgy
fordítanám, hogy „a hitben erőtlent fogadjátok be, nem ítélgetvén őt a
krízisében, válságában!” Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is
befogadott minket az Isten dicsőségére, Ravasz szerint pedig az Isten
dicsőségébe![5]Ez utóbbi egy
eszkatológikus távlatot nyit meg az Isten tökéletes befogadásába, ami valójában
az Ő kezdeti és legvégső, azaz öröktől fogva való célja. Ez a befogadás minden
egyéb „befogadást”, ami személyi vagy közösségi érdek, szimpátia, tekintély és
bármi, ami ennél kevesebb cél, kizár! A befogadás mértéke Krisztus, és ez a
mérték tönkre tesz, kegyelemre szorulttá tesz![6]
A befogadás felkarolást jelent. Föl kell karolni a másikat onnan, ahol van. Be
kell fogadnunk a másikat a két kezünkkel úgy, ahogy az atya ölelte át a
disznóvályútól hazatérő tékozló fiát.[7]
Apollóst a tudós férfiú csak a jánosi keresztséget ismerte, a
Szentlélek tűzkeresztségét nem. Isten Akvillát és Priszcillát használta fel
arra, hogy ez a művelt ember betöltekezzék az Isten tüzes lelkével.[8]
Hogyan? Egyszerűen úgy, hogy befogadták őt, ahogy előtte Pált is[9]és
csak utána kezdték tanítani őt![10]
A befogadás nélküli tanítás, okítás, amolyan libatömés! Nem lehet nagy mellénnyel úgy mond Szentlelket adni senkinek
a Krisztusi befogadottság nélkül! A Szentlélek „adása” nem show műsor, amikor
az úgy nevezett „adó”öntelt kézrátétellel fölé áll az úgy nevezett „vevőnek”,
az pedig hanyatt vágódik tőle és elkezd rángatózni! Hol van belőle a
Krisztussal való szent találkozás méltósága, annak mélysége és magassága,
amiről előbb szóltunk? Hol van itt a Krisztus lángoló szerelmében való
újjáteremtődés?
Isten országa belülről! A
damaszkuszi testvér, Ananiás egyetlen szavára Saul kiszabadult a halál-kommandó
gúzsából, a lihegve öldöklés kényszeréből, az őt megszálló vakságából. Egy
sötét lepel hullt le a világtalanságáról, és feltárul előtte az Istennek
országa. Akkor Isten országát, mint egy igazi családot, már nem kívülről látta,
mint amit tűzzel-vassal gyalázni, becsmérelni, pusztítani, rombolni és irtani
kell, hanem belülről, onnan, ahol Jézus van, az érző, vérző és könnyező
emberek. Nem ugyanaz!
Nem ugyanaz, hogy a foci VB-t a lelátóról, kényelmed foteljéből nézed,
vagy csapatjátékosként a pályán verejtékezve és ütéseket elszenvedve küzdesz
meg az ellenféllel. Nagyon nagy különbség van! Pontosan így vagyunk Krisztussal
is, aki elválaszthatatlan anyaszentegyházától. Az Isten tudja, hogy a
haverokkal kívülálló szurkolókként a jó hideg sör mellett ellazultan mi mindent
megengedünk magunknak. A keresztyénség meccsében annyira jó drukkereknek
ismerjük magunkat. Olyan tökéletesen oda tudjuk képzelni magukat a kűzdőtérre,
de ettől a tökéletes képzelőerőtől még nem válunk küzdőkké is! Némelyikünk még
azzal is dicsekszik, hogy ő kultúráltan bíztatja a kedvenc csapatát és dorgálja
az ellenfélét. A játékvezetőkről is esztétikusan fogalmazza meg az elmarasztaló,
vagy plauzibilis igazságot. Bezzeg mások, indulatiak, akik mit sem törődnek a
nyelvükkel, ami a szívükben, a szájukon is. És folyik a mocsok, de nem ám a
focival kapcsolatosan, hanem az Isten szent egyháza ellen, a testvér ellen, a
barát ellen, a társ ellen és mindenki ellen. Ennél már csak az a rosszabb,
amikor az egyház palástját viselő szolgák viselkednek a farkasi lelkület
mámorában ellazultan idegen kívülállókként, telhetetlen béresekként, ahogy ezt
egykor Jeruzsálem elöljárói is tették, amikor kínhalára adták Jézust, majd pedig
az igaz Pásztor nyáját is.
Pünkösd, Szentlélek szívünkben való kitöltetése
az, amikor Krisztus egyik percről a másikra csapatjátékossá tesz abban a csapatban, amit előtte gyaláztál,
megvetettél, becsméreltél, vagy ami mindennél rosszabb, közömbösen semmibe
vettél. Egyszer csak arra ébredsz, hogy egy vagy azok közt, akik megfeszítik az
izmukat, verejtékezve küzdenek test, test mellett. Akkor egyszeriben érezni
fogod a másik testi valóját, a verejtékétől kezdve a leheletéig, a félelmétől
kezdve az öröméig. Felnagyítva látod a nyavalyáit, a bogarait, gyengeségeit,
erősségeit, mindent. Amikor úgy érzed, hogy nem bírod elviselni, akkor
Szentlélek még szemtől szembe állít a játékvezetővel is, akiről előtte egyetlen
jó szót sem tudtál mondani. De akkor már odafigyelsz és meghallgatod a
testvéredet, egyszerre fontosabb lesz ő tenmagadnál, mert csodálatosan nem ő,
hanem te változtál meg! Így emel fel Krisztus önmagához a mennyekbe bennünket,
hogy megtisztítva, meggyógyítva, megvigasztalva és befogadtatva visszahelyez
emberségünkbe! Nincs ennél kevesebb keresztyénség! Mindaz pedig, ami ennél
kevesebb, nincs semmi köze a keresztyénséghez!
Ez történt tehát Saullal is, amikor ott állt szemtől szemben
Ananiással, a damaszkuszi keresztyén gyülekezet vezetőjével, de valójában mindketten
a Teremtő Krisztus Jézus jobbja felöl álltak!
Feltudjuk-e fogni, hogy milyen, amikor az egykori gyilkos testvérként ül le hajdani
áldozata asztalához, hogy együtt egyenek kenyeret? Jó lenne elidőzni felette,
mert néhány perc múlva itt valamennyien pontosan így fogunk a Jézus Krisztus
asztalához járulni. Bárcsak megtörténne a csoda, hogy szívünk egybeforrjon a
Jézuséval! Ámen.
Ima: Mennyei
Atyánk! A te szeretetedben bocsátottad el nekünk egyszülött Fiadat, a
Fenségest, aki kicsivé tette önmagát. Uram! Olyanná lettél, mint én, ember,
hogy megérinthesselek, hozzám hasonló, hogy magadra ölthess engem én pedig
magamhoz vehesselek téged. Ma azt cselekedted, hogy hangodat a saját bölcső
énekemként halljam, akaratodat a sajátomként kövessem engedelmesen. Segíts
látnom, tudnom és éreznem, hogy szüntelenül te ölelsz engem körül kívül és
belül egyaránt! Vedd hát el most minden félelmemet és tölts be minden értelmet
felül múló békességeddel, szereteteddel! Költözz a boldogsággal együtt a
szívembe és az életemben! Világosságod, bölcsességed járjon át és tegyen
világossággá és bölcsességé a társaim számára!
Teremts bennünket egymás tagjaivá, segítőivé, vigasztalóivá és
megörvendeztetőivé, élő gyülekezeteddé! Támaszd életre elszáradt és sírba
csúszó csontjaikat, állíts elő élő seregeddé bennünket is a te eljöveteled
napjára! Ámen.
Úri ima: Ti azért így
imádkozzatok!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te
akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg
nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert
tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Áldás: Ti
vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi
atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek
nemzetségei mindnyájan. Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban
néktek támasztván, elküldé őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket
megtérítvén bűneitekből. Apcs 3: 22 – 25.
Térjetek (hát) meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus
Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek
ajándékát.
Ágendai beszéd:
Történetünkben,
amikor Pál, az egykori Saul már tudva tudta, hogy Ananiás minden szava és
szándéka egy a Krisztuséval, a következő felszólítást hallja: „A mi atyáinknak
Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat,
és szót hallj az ő szájából. Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél
azok felől, amiket láttál és hallottál. Most annakokáért mit késedelmezel? Segítségül
hívván az Úrnak nevét kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet.”[11]
Mit jelentsen
mindez? Csak azt, hogy mostantól fogva nem kívülálló drukker, hanem
csapatjátékos vagy! Ez azt jelenti, hogy mostantól fogva ne a világ moslékján
élj, hanem a Szentírás anyatején az örök élet igaz eledelén! És nem mond erre
azt, hogy gyermekkorodban már megkereszteltek téged, meg aztán még konfirmáltál
is, mert akkor a lényegről tereled el a figyelmedet. Igenis végre érvényesülnie
kell a gyermekkeresztségnek és konfirmációdnak a te életedben is, azaz
valósággá kell válnia mindennek, amit Krisztus elvégzett érted a te
üdvösségedért! Ezért hát keresztelkedj most meg! Tudatosuljon most benned, hogy
részesültél a Krisztus halálából és feltámadásából, mert ez a keresztség!
Konfirmálj! Tudatosuljon hát benned, hogy nem vagy a magad tulajdona, sem senki
másé, hanem csakis a Jézus Krisztusé, a te szerelemes megváltódé és
üdvözítőddé! Testestől, lelkestől élve és hallva, bármely állapotban, egyedül a
Krisztusé vagy!
Az Úri szent
vacsorában is az történik, ami a keresztségben, csak nem a víz jegye által,
hanem a megtört kenyér és közölt kehely bora által. Noha elrejti magát az Isten
a teremtésében, a hallható és látható igében egyaránt, sőt még az Ő szolgáiban
is, ma mégis, amikor magadhoz veszed Krisztus áldozatát, hogy feltámadásának
ereje kezdje el a munkáját benned, gondolj a megfeszített Krisztusra. Amikor
kezedbe veszed a megtört kenyeret, lásd úgy Őt, mint aki ott vagy a kereszt
tövében és részes vagy a kivégzésében, mert az a kínhalál a te bűneid
bocsánatának és örök életednek ára.
Nézz föl a
kínhalált halt Krisztusra, amint a katona megdöfi az oldalát és testéből víz és
vér zúdul alá erre a világra! Ez az a víz, ami a keresztségkor a te fejedre
ömlött és ez az a vér, ami most a kehelyben veled közöltetik! Szentlélek
munkája az a hit, amivel Isten a szent jegyek magunkhoz vételével titokzatosan
összekapcsol Krisztussal, Önmagával és egymással, az Ő szent népével, az
anyaszentegyházzal. A testünkben fogjuk hordozni Krisztus halálát és
feltámadásának erejét egyaránt. Meghaltunk a bűnnek és a világnak, hogy éljünk
Istennek e világon.
Amikor szádba veszed, megrágod és lenyeled a kenyeret, majd pedig
átmossa bensődet a bor, érezd meg, hogy nem földi mulandó elemek járják át
emberi valódat, hanem maga Krisztus. Tudd, hogy Ő hatja át az ízlelésedet,
véredet, tudatodat, lelkedet és testedet. Mindenhol Ő ölel körül téged, kívül
és belül, most és az örökkévalóságban egyaránt! Ne késlekedj tehát, jöjj az
Úrhoz! Ámen.
Az eukarisztia előtti
könyörgés:
„Uram, Istenem,
tudom, hogy sem méltó, sem érdemes nem vagyok arra, hogy lelkem hajlékába jöjj,
mert egészen puszta az és üres, s nincs benne számodra hely, hová fejedet
lehajtsd.
Ám amint a
magasságból érettünk leszállva megaláztad magad, ereszkedj le most az én
alacsonyságomhoz is!
És amint a
barlangban az oktalan állatok jászlában való fekvést elvállaltad, légy kegyes
most is bejönni értelmetlen lelkem és romlott testem jászlába!
És amint nem
vonakodtál a poklos Simon házába lépni, és ott a bűnösökkel együtt étkezni,
méltóztass most az én alázatos lelkem hajlékába is bejönni, bár poklos és bűnös
vagyok!
És amint nem
taszítottad el ama bűnös nőt, midőn hozzád járult, hogy illessen, kegyeskedj
nekem is megengedni, hogy — bár bűnös vagyok — érinthesselek!
És amint nem
utáltad annak bűnös és tisztátalan ajkait, midőn csókkal illette lábadat, ne
utálj meg engem se, bár ajkaim, szám és nyelvem még szennyesebbek és
bűnösebbek!
Legyen inkább
legszentebb tested és véred parazsa megszentelődésem, felvilágosulásom,
megalázott lelkem és testem egészsége!
Vegye el tömérdek
bűnöm terhét, őrizzen meg minden ördögi fondorlattól!
Legyen számos
ártalmas és gonosz szokásom megszüntetője és legyőzője, szenvedélyeim kiölője!
Segítsen parancsaid
követésére, isteni malasztod (minden jótéteményed) megszerzésére és országod
elnyerésére!
Hisz nem
könnyelműen járulok hozzád, Krisztus, Istenem, hanem a te kimondhatatlan
jóságodban bízva, nehogy közösségedből távot maradva a szellemi ragadozó
zsákmánya legyek! Kérlek azért, Uralkodóm, ki egyedül vagy szent, szenteld meg
testemet és lelkemet, elmémet, szívemet és vesémet, s oltsd szívembe a te félelmedet,
tedd eltörölhetetlenné bensőmben megszentelésedet!
Légy segítőm és
oltalmam, vezéreld életemet békességben, tégy méltóvá, hogy egykoron szentjeid
között a te jobbod felől álljak, szeplőtelen Anyád, a szolgálatodra álló tiszta
szellemek, és összes szentjeidnek imái és könyörgései által, kiket öröktől
fogva kedvelsz! Ámen.”[12]
A szent jegyekben való
részesülés.
Áldás: A minden kegyelemnek
Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban,
titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké,
szilárdakká és állhatatosakká, Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.
Ámen. 1Pét 5:10 – 11.
[1] Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel Istenhez
kiáltottak, és így szóltak: Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a
tengert és mindent, ami bennük van, te mondtad a Szentlélek által Dávid
atyánknak, a te szolgádnak szájával: "Miért tombolnak a népek, és a
nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? (Zsolt 2,1-2) Felkeltek a föld királyai,
és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen."Mert a te
szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett ebben a
városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, hogy
végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy
megtörténjék. Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg
szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; nyújtsd ki a kezedet
gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve
által. Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek
mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét. ApCSel 4: 24 –
31.
[2] ApCSel 9: 13 – 14.
[3] Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket,
ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről
ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent
Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely lélek nem vallja Jézust
testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus
[lelke], amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. 1Ján 4:1-3.
[4] Róm 14: 1.
[5] Róm 15: 7.
[6] Visky ferenc: Méz a sziklából, Koinónia 2003 április 30.
[7] Uo. április 28.
[8] Érkezék pedig Efézusba egy Apollós nevű zsidó, alekszandriai
származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala. Ez meg volt tanítva
az Úrnak útára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy
szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét
tudja vala. És ez kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában. Mikor pedig
meghallgatta őt Akvila és Priscilla, magok mellé vevék őt, és nyilvábban
kifejtették előtte az Istennek útát. Mikor pedig Akhájába akara átmenni,
buzdítván [őt] az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Ki
mikor odajutott, sokat használa azoknak, kik hittek vala a kegyelem által: Mert
hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból,
hogy Jézus a Krisztus. Apcs 18:24 – 28.
[9] Apcs 18:1 – 3.
[10] ApCsel 18: 26.
[11] Apcs 22: 14-16.
[12] Aranyszájú Szent János: SEM MÉLTÓ, SEM ÉRDEMES in. Ízleljétek és
lássátok, Szent István Társulat Budapest 2004. o. 34 – 36.
