Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2014.06.23-án.
Olvasandó: Jeremiás 29:11-14 Igehirdető: Nagy Lajos
A mai bibliai idézet kontextusából kiragadottan, önállóan nem igazán értelmezhető. Ezért aztán, a keletkezési szituáció lehetőleg minél teljesebb megvilágítása érdekében, némi történelmi visszapillantásra s az előzmények rövid, vázlatos ismertetésére van szükség.
A választott nép 70 évig tartó babiloni fogsága idején Jeremiás levelet ír a száműzötteknek. Ebből hallottunk egy kiragadott, rövid részletet. A levél lényege és célja, hogy a megpróbáltatások közepette élő népet józanságra intse és felmutassa a számukra a hit bátorságát, sőt merészségét, mint egyetlenegy alternatívát. Azt üzeni a megelőző versekben: szedjék össze magukat testileg-lelkileg, lehetőleg rendezkedjenek be Babilonban, esetleg hosszabb távra is. Házasodjanak, szülessenek gyermekeik, azaz szaporodjanak és ne pedig fogyatkozzanak. Sőt még azt is mondja: „Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak jólététől függ a ti jólétetek is!” (Jeremiás 29:7) „…Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jót, amelyet megígértem, és visszahozlak benneteket erre a helyre.” (Jeremiás 29:10)
Ezek után folytatódik így a prófétai levél: „…Csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – így szól az Úr -, és jóra fordítom sorsotokat: összegyűjtelek titeket minden nép közül; mindenhonnan, ahová csak szétszórtalak – így szól az Úr -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek titeket.” A lényeg, hogy Isten tehát megadja – mert megadhatja - azt, amiről most máról hónapra reménykednek. Kétség nélkül el fog tehát érkezni az ígéret földjére történő összegyűjtetés. A nép helyes reakciója pedig minderre az az imádság lehet, amit a zsoltár így fogalmaz meg: „Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk.” (Zsoltárok 80:4)
Mi lehet ennek az ősrégi történetnek a mában megszólaló üzenete? Az, hogy a megpróbáltatások folyamán - Pál apostol szavait kölcsönvéve – hű az Isten, aki nem hagy minket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetnénk; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessük. (I.Korintus 10:13) Vagyis: a megpróbáltatásnak van határa! Ez a tény Isten transcendens nagyságáról és permanens jóságáról beszél. Aki ezt elfogadja, annak része lehet benne, aki meg nem, annak nem. Ez ilyen egyszerű. Isten létét lehet elfogadni, lehet tudatosan számolni Vele és lehet nem számolni Vele. A választás majdnem egyszerű.
Nagy Sándor, a Madách Színház fiatal, tehetséges és befutott művésze. Széles skálán mozgó szerep repertoárjában megtalálhatók úgy az operett-musical szerepek, mint a drámai és/vagy éppen bibliai alakok megformálása. A Jézus Krisztus Szupersztárban Heródest alakítja. A szintén Webber által megzenésített, a bibliai Józsefről szóló alkotásban Józsefet játszik. Ez utóbbiból idézi a Művész egy vele készült interjúban József börtöndalának részletét: „Kivel Istennek célja van, bárhogy bántják, / Az ígéret kapuját csak ő lépi át!” Ez mintha egyúttal a Színművész ars poeticája is lenne. Mert az interjúban még azt is elmondja: „Én hiszek abban, hogy Istennek mindenkivel terve van, és a feltétel nélküli, felfoghatatlan szeretet irányából közelítek Hozzá. Soha nem Isten oldaláról sántítanak a dolgok, hanem az ember részéről. Döntés, választás kérdése, hogy hisz-e Benne. Én minden előadás előtt szoktam imádkozni, a vígjátékok előtt hálát adok a nevettetés és a nevetés ajándékáért, és azért, hogy itt lehetek…” (A teljes interjú a „Mértékadó” című újság 2014. február 17-i számában olvasható.)
Kérdés: ki az, aki így tud hálát adni Istennek azért, hogy itt lehet? Merthogy az Isten-hitünk s az Istennel való kapcsolatunk leglényegesebb aspektusa a hálaadás.
Végül a hitről még egy adalék. Karl Marx, bármennyire is hihetetlen, meg volt győződve Isten s a túlvilág valóságáról. Cselédlánya tanúsította, hogy betegségében rendszeresen imádkozott, és égő gyertya fényénél készült a nagy útra. „Gúnyt űztem a mennyországból. Most már belátom, hogy lelkem, amely Istenhez tartozott, a pokol felé indult” – vallotta meg a végjáték során. Talán elgondolkodtató…
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
