Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.07.28-án.

Olvasandó: I.Mózes 1:26-31  Igehirdető: Nagy Lajos

 Negyedik alkalommal taglaljuk a teremtés történetét, a hit, a keresztyén hit dogmatikai megközelítésében. 

      Először a zsoltáros Dávid király szavai nyomán: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.” (Zsoltárok 19:2) Ennek kapcsán az égitestekről volt szó. 

      Másodjára elkezdtük a klasszikus bibliai teremtés történet elemzését és a téma feldolgozását: „…Ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket!” (I.Mózes 1:6) Kiemelten foglalkoztunk a vízzel. 

      Harmadszor pedig, részben még mindig a víz-kérdésnél maradva, a teremtés harmadik napjának üzenetét dolgoztuk fel: „…Ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt. (I.Mózes 1:11) Hangsúlyossá vált: mindez csak úgy történhetett meg, hogy előzőleg a Teremtő az őstengerek vizét összegyűjtötte és e generális rendezés során keletkeztek a szárazföldek, amelyek már alkalmasak voltak a növényzet eltartására.

      Ezek után, a teremtés negyedik napján a Napot, a Holdat és a csillagokat, az ötödik napon pedig a különféle szárazföldi- és vizi élőlényeket teremtette Isten.

      Ilyen előzmények után, a hatodik napon teremti meg Isten az embert, mint a teremtés csúcsát. A teremtés történet minden megelőző mozzanata ezt a végkifejletet, ezt a záró akkordot hívatott előkészíteni. Amikor a Transcendens az idők hajnalán a káoszból kozmoszt teremt, azt célirányosan azért teszi, hogy az ember megszületését egy élhető világ fogadja. 

      Az emberről ezúttal mindössze egyetlen aspektusból készítsünk pillanatfelvételt. Nevezetesen, abból a nézőpontból, ami azt mutatja meg: miért, illetve mivel válik az ember nem csak képletesen, de ténylegesen is a teremtés csúcsává. Ennek a kérdésnek egyetlen kézenfekvő magyarázata van. Isten a Földet benépesítő élőlények közül egyetlen egyedet sem ruházta fel azokkal az adottságokkal, amelyek homo sapiensé emelték az embert. Ennek a felemelkedésnek az egyértelmű letéteményese pedig az emberi agyban keresendő. 

      Marilyn Adamson vonatkozó írása szerint: Az emberi agy bámulatos mennyiségű információt dolgoz fel egyszerre…Folyamatosan befogadja az összes színt és formát, amit  látunk,  a   külső   hőmérsékletet,   a   talaj   nyomását   a lábunkon, a körülöttünk lévő hangokat, a szánkban lévő szárazságot, és még sok mindent, egészen a billentyűzetünk tapintásáig. Tárolja és feldolgozza az összes érzésünket, gondolatunkat és emlékünket. Mindezenközben a szervezetünkben zajló folyamatokat is felügyeli, pl. a légzési ritmust, a szemhéjunk mozgását, az éhséget vagy a kezünkben található izmok mozgását is. Az agy másodpercenként egymilliónál több üzenetet dolgoz fel. Mérlegre teszi minden egyes adat fontosságát, és kiszűri a viszonylag haszontalanokat. Ez a szűrési folyamat teszi lehetővé, hogy koncentrálni tudjunk, és hatékonyan elboldoguljunk a világban. Az agy másképp működik, mint a többi szerv. Képes érvelni, érzéseket átélni, álmodni és tervezni, cselekvésbe fogni és kapcsolatba lépni más emberekkel.

      Végül lássuk még egyszer teljes életnagyságában magát a teremtés csúcsává felemelt embert, aki – egyebek közt – éppen az emberi agy által, az emberi agy révén nem hasonlítható egyetlen élőlényhez sem. Ezúttal a zsoltáros megfogalmazása segítsen hit által elfogadni a teremtés tényét és a Teremtő lényének valóságát. Dávid zsoltára ugyanis egyenesen így fogalmaz: „Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél…” (Zsoltárok 8:5-7) Tessék mondani: így van ez? Igen így! Ez az ember! Ezen kellene tehát napirendre térni, hogy „…kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél…” Ezen a status quon a teremtés óta mindezideig nem történt változás. Mérlegeljük hát, ezek után, hogy mit jelent hinni a Transcendensben, a Teremtő Istenben? 

      

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész