Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2014.07.07-én.
Olvasandó: Zsoltárok 19:2-6 Igehirdető: Nagy Lajos
Egy héttel ezelőtti meditációnkban arra a kérdésre kerestük a választ, vajon áthidalható-e a szakadék, kibékíthető-e az antagonisztikus ellentét a hit nélkül élő és a hitben járó ember között? A különféle érvelések és aktualizált idézetek alapján igennel válaszolhattunk a kérdésre.
Ma az imént hallott zsoltár idézet kapcsán – mintegy – megerősítést szeretnénk kapni arra nézve: érdemes-e számolni a Transcendenssel, azaz a Teremtő Istennel.
Dávid zsoltára szerint igen. Ő így érvel: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.” Sommás kifejtése ez annak a gondolatnak, amely a Teremtőt épp alkotása révén kívánja dicséri, dicsőíteni. A végtelen univerzum minden egyes eleme az Ő keze munkája.
Nemrégiben találkoztam az ateistából keresztyénné lett tudós, Marilyn Adamson Isten-bizonyítéknak szánt írásával. Csak néhány gondolatát idézzük most, aztán az elkövetkező meditációkban esetleg lehetséges, hogy még a továbbiakból is szemezgetünk.
Azt írja: Rengeteg olyan példát lehetne mondani, melyek az isteni tervezésre utalnak. Íme néhány ezek közül: A Föld…bolygónk mérete tökéletes. A Föld mérete és az ebből következő gravitációs erő vékony, elsősorban nitrogénből és oxigénből álló gázréteget tart meg maga körül, ami mindössze kb. 80 kilométerre terjed ki a földfelszíntől. Ha a Föld kisebb lenne, akkora, mint például a Merkúr, a légkör megtartása lehetetlenné válna. Ha viszont a Föld nagyobb lenne – mint például a Jupiter -, a légköre szabad hidrogént tartalmazna. A Föld az egyetlen olyan bolygó, amelynek atmoszférája alkalmas az emberi, állati és növényi élet fenntartására.
A Földnek a Naptól való távolsága is ideális. Nézzük például az általunk tapasztalt hőingadozást, ami -35 és +50 Celsius fok között mozog. Ha a Föld kicsivel távolabb lenne a Naptól, mind megfagynánk. Ha pedig közelebb, akkor megégnénk. A Föld pozíciójának változása ellehetetlenítené a földi életet. A Föld tökéletes távolságban van a Naptól, miközben több mint 100.000 kilométer per órával kering körülötte. A tengelye körül is forog, ami lehetővé teszi, hogy a bolygó felülete minden nap megfelelően felmelegedjen és lehűljön.
Holdunk méretéből és a Földtől való távolságából következő gravitációs vonzás mértéke is éppen megfelelő. A Hold fontos óceán áramlatokat és árapályt kelt, amelyeknek köszönhetően a víz nem áll egy helyben, ugyanakkor a hatalmas óceánok nem söpörnek végig a szárazföldeken.
Kérdezem: mik ezek, ha nem okulásra valók, amiket Marilyn Adamson ilyen szépen ujjhegyre szedett?
Tehát, ha a végtelen világegyetem, a galaxis működését nézzük, akkor tárgyilagosan mondható: nemhogy vitatni lehetne, hanem egészen egyszerűen nem lehet kizárni a Transcendens közreműködését, létét, működését. „Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig” - az égitesteknek is, de minden más egyébnek is, ami a létünket meghatározza.
Tegnap fejeződött be sorrendben a hatodik REND, azaz a Református Egyházi Napok - Dunántúl fesztivál. A kétévenként tartott monstre tömegrendezvény helyszíne ezúttal az Őrség fővárosa, Őriszentpéter volt. A kisváros péntektől vasárnapig több mint hatezres tömeget fogadott be. Csak ízelítőül említsünk pár eseményt a gazdag program kínálatból. A lelki alkalmakon – istentiszteleteken, hitmélyítő előadásokon - kívül volt kelet-nyugati székelyek találkozója, a Zeneakadémia doktoranduszainak hangversenye, Misztrál koncert, a Veszprémi Légierő Zenekar koncertje. A vissza-visszatérő és egészen nagy részletességgel kibontott főtéma, a hit és megmaradás gondolata valami csodálatos szintézisben került kifejtésre számos előadó megfogalmazásában. Volt közöttük tudós teológus is, de tekintélyes „világi” előadók többen voltak. Így hallhattuk Czunyiné dr. Bertalan Judit oktatási államtitkárt is. Voltak kiállítások, könyvbemutatók és író olvasó találkozók. Így került terítékre a mi meditációink immár négy kötete is. Az összesen ötven különféle rendezvény számos helyszínen egyidejűleg zajlott. Ki-ki kedvére válogathatott a jobbnál jobb programok között.
Azonban az igazán bőséges műsor- és élmény kínálaton túlmenően az ilyen fesztiválok másik nagy értéke a személyes találkozásokban is rejlik. A sokadalomban megjelenteket összekapcsoló közös hit az egy ivású lelkek ünnepi hangulatban történő egymásra találásának katalizátora. Mert igaz a mondás: similis simili gaudet. Magyarul: a hasonló a hasonlónak örül. Erről a hitről beszél kozmikus méretekben mai alapigénk is: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.”
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
