Olvasandó: I.Tesszalonika 5:19-22
A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!
A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!
Igehirdető: Nagy Lajos
Két héttel Pünkösd után, majd a Szentháromság Vasárnapjának ünnepét követően, ma még kicsit visszapillantunk az elhangzott előzményekre. Egészen pontosan úgy, hogy először is felvillantjuk a Pünkösd utáni reggelen elhangzott Ige-trilógia harmadik Igéjét: „És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.” (Efézus 4:30) Az összetett mondat első felét talán sikerült is – úgy-ahogy – kifejteni. Viszont a második tagmondatra már nem jutott elég figyelem. Arra ugyanis, hogy az Apostol szerint Isten Szentlelke „…az ő pecsétje rajtatok – meg persze rajtunk is - a megváltás napjára.” Még az is figyelemre méltó továbbá, hogy ezt a verset a veretes Károli fordítás – egy gondolatnyival még kifejezőbben így adja vissza: „És meg ne szomorítsátok Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltság napjára.” (Efézus 4:30) Érezzük talán a fordítási szinonímák által, hogy mennyire fontos dolgokról van itt szó.
Ez a „pecsét”, ez az elpecsételtetettség egyértelműsíti és egyúttal manifesztálja az egész üdvtörténetet. Mert így már kerek egész az. Kell ez a tisztánlátást segítő apostoli szó! A Szentlélek ilyen kulcsfontosságú szerepe tehát éppen ezért egyszerűen nem hagyható figyelmen kívül!
Majd jön ez a mai alapige, amely abszolút korrelál az előzőkben elmondottakhoz képest:
„A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!”
Lélek-kioltó, lélek-ölő világban élünk. Minden, ami Istennel s az Ő Szentlelkével kapcsolna össze bennünket, lassan azt vesszük észre, mintha széles tömegek számára érthetetlen, felfoghatatlan fikcióvá kezdene válni.
Ma – a Szentháromság Vasárnapját követően, a keresztyén időszámítás szerinti „ünnepes félév” lezárása után egy héttel, az „ünneptelen félév” elkezdődtekor - alapvetően kiváncsivá tesz bennünket, hogy mit mond a Biblia ennek az „ünneptelen félév”-nek a napjaira nézve. Nos, aggódásra semmi ok! A Szentírás ugyanis – ha figyelünk Rá – mindig megmutatja az útakat és a módokat arra nézve, hogy adott esetben merre induljunk, melyik útat válasszuk? A lehető legmodernebb trendet diktáló – mellesleg lélektelen – individualista, globalista, liberális életelvet, amely egyáltalán nem akar számolni a „felettes hatalom”-mal, vagyis Istennel? Vannak, akik gyanítva és kapizsgálva, hogy azért mégiscsak kell lennie Valakinek, Aki irányítja az eseményeket a világtörténelemben – hezitálnak. Mások pedig alázatosan felteszik a kezüket és őszintén kimondják: „…Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.” (Márk 9:24)
Mai Igénk arról kíván üzenni, hogy van megoldás a krízis-kérdéseinkre. Úgy és akként, amint és ahogyan az egyedül és kizárólag Isten Igéje áldásos munkájának nyomán s a Szentlélek jelenlétében, a Szentlélek vezetése alatt lehetséges.
Azt a figyelmeztetést már hallottuk: „…Meg ne szomorítsátok Istennek ama Szent Lelkét…” (Efézus 4:30)
De akkor most már mi ez a mai felhívás: „A Lelket ne oltsátok ki…” A Károli fordításnak árnyalatnyit más a hangsúlya: „A Lelket meg ne oltsátok…”
Egy drámai fokozás ez az előzőkhöz képest. Mert voltak s vannak ma is, akik lelketlenül, lélektelenül, lelkeket rombolóan megszomorítják folyamatosan Isten Lelkét. Őket udvariasan figyelmeztetni kell, kellene, hogy nem jó úton járnak. Mert a Lélek megszomorítása után már csak egyetlen lépés, hogy valaki, valakik egy idő után már nem a Lélek megszomorításán, hanem egyenesen a Lélek kioltásán, megoltásán, megfojtásán fognak dolgozni. Esetenként majdnem észrevétlenül csúszik át a Lélek-szomorítás a Lélek kioltását célzó és ezt a fogalmat kimerítő tevékenységbe.
Itt nem egy bárki által rosszindulatúan kitalált – úgymond – bárgyú szenteskedő vallási szövegről van ám szó. „A Lelket ne oltsátok ki…” felszólítás sok mindent jelent. Kézzelfogható dolgokra kell gondolnunk. Ide tartozik, hogy Pál apostol a Galáciabeliekhez írott levelében így fogalmaz: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény…Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” (Galata 5:22,23,25,26)
Ja, hogy akkor ezek szerint mégse lenne jó kioltani a Lelket, merthogy az ennyi pozitív emóció forrása? És ha Őt kioltjuk, akkor az Ő kioltásával együtt ezeket az életet megédesítő attitűdöket is kiöljük az emberiségből? Igen. Erről van szó. Még mindig lehet kicsit kötözködni, hogy jaj már megint ezek az avítt úgynevezett „keresztyén értékek”…
No de hát akkor, ha ezeket nem preferáljuk, akkor mit adunk helyette? Mit is lehetne belepumpálnia a lelkekbe, az életekbe ezek helyett? A jellegzetes „selfi” magatartást, a teljes introvertációt, a globalista-individualista korszellem szerencsétlen kísérőjelenségeit? Az én házam az én váram sehova se vezető etikáját?
Egyik áprilisi kormányszóvivői sajtótájékoztatón egy újságíró meglepő kérdést tett fel Lázár János miniszterelnöki hivatalt vezető miniszternek: Mit tesz a magyar Miniszterelnök a világ számos pontján – például Líbiában, Nigériában, Pakisztánban - dúló keresztyénüldözés ellen? A miniszter válasza: Magyarország Miniszterelnöke az Európai Únióban és minden nemzetközi fórumon rendre felemeli a hangját a keresztyének elleni tömeges kivégzések miatt. Vajon miért is tette ezt?
Azért, mert Neki ez a hobbija? Nem hiszem. Vagy evilági babérokra törne ez által a konzervatív elkötelezettsége által? Ezt sem gondolhatjuk. Sokkalta inkább arról van szó, hogy egyre inkább valószínüsíthető: szereti Magyarországot.
Így folytatódik a mai idézet: „…a prófétálást ne vessétek meg…” Hát persze. Ha a mai kor nem „termel ki” magából – úgymond – prófétai egyéniségeket, akkor hát, nosza, nézzünk körül a korábbi idők frontján. Hátha van, ami mindennek ellenére átültethető lenne a mai viszonyainkra. Itt van például az Ószövetség prófétai üzenete Jeremiás próféta ajkán: „Így szól az Úr: Álljatok ki az útakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek!...” (Jeremiás 6:16) Vesszük már végre az adást?
Az apostoli üzenet így hangzik tovább: „…De mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg…” Ha ez így lenne, majd megláthatná a huszonegyedik század emberisége, hogy nem rossz lóra tett. A veretes Károli Biblia ezt a mondatot így fordítja: „Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok!” Igen. Sok mindent meg kell vizsgálni, meg kell próbálni. Ez az értelmes ember, a homo sapiens mindennél szembetűnőbb ismertető jegye. De mi van azzal, aki nem vizsgálódik, hanem egyszerűen rosszul dönt?
Végül hallottuk ezt: „…a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” Jaj, de időszerű ez! A gonoszság-attitűdből nem lehet megélni. Nem csak majd az „ítélet”-kor. Hanem itt, a földi tereken se. Mert az nem vezet sehová! A gonoszság minden fajtája – félreértés ne essék – nem csak Isten-ellenes, hanem ember-ellenes is egyúttal. Antihumánus! Ja, tele van vele a világ? De mért kellene ennek világtrendnek lennie? Nem kell azzá lennie! Mert nekünk van egy ilyen útbaigazító üzenetünk: „…a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” Nem egyik vagy másik fajtájától, hanem minden fajtájától! A Károli-Biblia így fordítja ezt: „Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” Azaz: - a prevenció, hogy őrizkedjetek, aztán meg – eredményszerűen, egyenesen és egyértelműen „…tartózkodjatok!” Még csak ne is mérlegeljetek! Hanem miután tartózkodtatok, azonnal őrizkedjetek is mindentől, ami gonosz. De mi az a „gonosz”? Az, ami Isten-ellenes és emberellenes. Szóval, semmit, ami ebbe a katogóriába tartozhatna, ne legyen csábító. Nincs értelme!
Ez a mai Ige-idézet egy olyan etikai üzenet csokor, amely jótékonyan hat az emberi lélekre s megnyugtatással szolgál a közösségek életére nézve is. Egy etikai kódex gyűjtemény, amihez sem hozzátenni nem kell semmit, se elvenni belől.
És lássuk most már: mi is van, illetve ki van emögött a fennkölt megfogalmazás mögött? Jézus Krisztus van mögötte, aki egyébként még azt is mondja: „Hallottátok, hogy megmondatott: >Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.< Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” (Máté 5:43,44)
Erről van itt tehát szó. Meg arról, hogy aki minderre rá tud bólintani, annak életében áldássá lesz ez a talán első pillanatban nehéznek tűnő keresztyén etikai rendszer.
Befejezésül minderre mintegy rárímel a dicséret-ének verse, amely most már megnevezi az alapot, amire, mint egyértelműen a keresztyének Megváltójára épít, mind hittani, mind etikai vonatkozásban:
Szeretnék lenni, mint Ő,
Alázatos, szelíd,
Követni híven, mint ő,
Atyám parancsait.
Szeretnék lakni nála,
Hol mennyei sereg
Dicső harmóniába’
Örök imát rebeg,
Örök imát rebeg.
(Református Énekeskönyv, 459. dicséret 4.)
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
