Szentgálon, 2014. szeptember 7-én délelőtt 10 óra
Igehirdető: Nagy Lajos
Lectio: Titusz 2:1-8,11-15
Kegyelmes Istenünk! Hálaadással magasztaljuk háromszor szent nevedet a Szentháromság Vasárnapját követő tizenkettedik vasárnapon, az új kenyérét való hálaadás és az iskolai tanévkezdés mérföldkövet jelentő vasárnapján. A mögöttünk hagyott nyárra visszatekintve, meghatottan köszönjük meg mindazt a kegyelmi ajándékot, amellyel a nyári vakációs időszakban egyen-egyenként elhalmoztál bennünket. Legfőképpen pedig áldjuk nevedet az aratás szent gyümölcséért, az új kenyérért. Hiszen ez jelzi irányunkban édesatyai szándékodat, a mi megtartatásunkat. Egyúttal emlékeztet bennünket arra is, hogy mi mindig csak Beléd vessük reménységünket, ami a jövőt illeti. Áldott légy, hogy neved segítségül hívásával indulhatunk el az előttünk álló őszi időszakra s neved segítségül hívásával készülhetnek fel Gyermekeink az előttük álló új iskolai tanév feladataira. Kérünk, áldd meg most Igéd áldásával e kettős tartalmú úrvacsorás istentiszteletünket. Szenteld meg a mi szándékunkat, amikor majd szent asztalodhoz járulunk, hogy részesedjünk Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus megtöretett szent testének és kiontott vérének jegyeiben.
A Gyülekezet nagy családjának közösségében imádkozunk betegeinkért. Uram, mutasd meg hatalmadat és emeld fel a nyomorúságukban Hozzád kiáltó lelkeket.
Kérünk, édes Atyánk, adjál most nekünk alkalmi Igét s egyúttal készítsd lelkünket a szent asztalodhoz járulásra.
Fiad érdeméért hallgasd meg imádságunkat! Ámen!
Textus: Galata 5:22,23
A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.
Egy hónappal ezelőtt egy kánikulai szombat délutánon ugyanez az Ige hangzott fel a balatonalmádi templomban, az én drága kis Kati lányom esküvőjén. Ott és akkor az apostol által felsorolt kilenc keresztyén erény közül az utolsó előtti, a szelídség állt az igehirdetés középpontjában, a többi nyolcról csak érintőlegesen történt említés. Ez az esketési igehirdetés aztán egy nappal későbben felkerült a világhálóra s ott ma is olvasható. Már akkor elhatároztam: kérni fogom Isten Szentlelkét, hogy a tanévnyitó úrvacsorás istentiszteleten hadd szóljak ugyanerről az Igéről, úgy, hogy a kilenc fő erény közül az utolsóként említett önmegtartóztatás kérdéskörét emeljük ki; hadd szóljon erről az ünnepi igehirdetés.
Megértük ezt a napot is Isten kegyelméből és újkenyéri úrvacsorás hálaadással egybekötött tanévnyitó istentiszteletre gyülekezhettünk ma. Immár hagyománnyá vált, hogy e kettős ünnepet összevontan, augusztus utolsó vagy szeptember első vasárnapján ünnepeljük. Számomra valami kibeszélhetetlen varázsa van annak, ahogyan e kedves Gyülekezet valóságos közösséggé tud válni a kenyér megtörésében, a megtartatásunk beszédes jelképévé lett új kenyér feletti hálaadásban – és egyúttal a Gyermekek iskolába történő, áldással való elbocsátásban. Merthogy „mindennek rendelt ideje van…az ég alatt…” (Prédikátor 3:1) Ennek a mai alkalomnak is.
Különleges atmoszférája lehet ennek a hálaadásos tanévnyitó istentiszteletnek – idősebbek és fiatalok számára.
Itt állunk emelkedett érzésekkel és gondolatokkal a szívünkben s kérjük ünneplőbe öltözött lelkünk számára Isten alkalmi üzenetét.
Kétségkívül túlnőné ennek az igehirdetésnek az időbeni korlátait, ha mindenről szólni akarnánk, ami benne van az alapigében. Ezért koncentráljunk most a felolvasott idézetnek tudatosan kiemelt öt szavára: „A Lélek gyümölcse pedig…önmegtartóztatás…” Merthogy telitalálat ez a bűnbánatteli úrvacsorázásunk és a tanévnyitás eggyé válható gondolatmenetéhez kapcsolódóan.
Kedves Felnőtt Testvérek! Ugye nem mindig sikerül még nekünk se maradéktalanul ez a keresztyén erény, az önmegtartóztatás. Kedves Gyerekek! Ugye, az iskola maga az
önmegtartóztatás megtestesülésének helye. Ahol, bizony, bírni kell magunkkal. Korlátoznunk kell indulatainkat. Fel kell tartóztatnunk, meg kell zaboláznunk az érzelmeinket és néha még a mozgásigényünket, sőt, még magát a beszédünket is. Egész önmagunkat meg kell tartóztatnunk. Különben, ugye, bajok adódhatnak. Az már baj ugyanis, ha egy kedves tanárnak, tanítónak fel kell emelnie a hangját így: Légy szíves, türtőztesd magadat! Ne búsuljatok, Gyerekek, nem csak Nektek nehéz ez az önmegtartóztatás. Néha még nekünk is az.
Azonban lássuk ennek az önmegtartóztatás kifejezésnek – az eredeti görög szövegben egkrateia görög szónak – a mélyebb értelmezését. Kicsit azért az alapigében felsorolt többi erény, többi emberi tulajdonság tükrében is. Pontosan azért, merthogy ezek együtt a Lélek gyümölcsei. Sok ember számára nem sokat mond a Lélek gyümölcseinek felsorolása. Az első hármat még csak-csak érti és valahol elfogadja a világ: szeretet, öröm, békesség. A folytatással azonban már nagyon sokan nem tudnak mit kezdeni. Türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és – legvégül – önmegtartóztatás?
A lelkiekkel nem nagyon törődő ember – szinte hallom – legszívesebben hamar odavetné: Ugyan, ne tessék már mondani, ezek csak amolyan birka-erények. Nos, ez még talán majdnem igaz is lehetne, csak én szebben mondanám: bárány- erények! Alapvetően a Bárány Jézus Krisztus erényei s ezért és pont így az Őt követni akarók erényei, jó tulajdonságai is.
Önmegtartóztatás… Az utolsó gyümölcs a Lélek gyümölcseinek Pál apostoli palettáján! Ám nemhogy elhanyagolható lenne – mert esetleg hogy utolsó a sorban – hanem éppenhogy inkább mintha épp ez tenné fel a koronát a másik nyolc pozitív fő erényre. Az ókori filozófus, Platón, az objektív idealizmus megteremtője, az ókori athéni filozófiai iskola megalapítója, az oktatásban és a nevelésben a legfőbb ideák között tartja számon a görögül egkrateianak nevezett s általunk az önmegtartóztatás szóval fordított kifejezést. Ebben az összefüggésben – kicsit más megközelítésben - szól a tudós
az önmegtartóztatás szinonímájáról, az árnyalati különbséggel, de hasonló értelemben használatos önuralomról is.
Az önmegtartóztatás ebben a komplex értelemben előfordul az Újszövetségben másutt is. Miután Pál apostol elmondja védőbeszédét az államhatalmat gyakoroló Félix helytartó előtt és a keresztyén erényekről is szól. „De - az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 24. fejezete 25. versének tudósítása szerint – amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak.” Hát persze, hogy idegesíti Félix helytartót az ilyen beszéd, az önmegtartóztatásról és hasonlókról. Az önmegtartóztatás kemény dolog. A puszta említése is már felrázza a lelkiismeretet. És mégis, vigyázat! Mert önmegtartóztatás nélkül nincs keresztyén élet.
Félix helytartó nem engedte, hogy neki is teremje a Lélek az ilyen fajta gyümölcsöket, mint az önmegtartóztatás.
A mindenkori megváltott nép viszont a kereszt érdeméért, Jézus Krisztus vérehullásáért részesült a megigazulásban s boldogan várhatja Ura visszajövetelét. De a visszajöveteléig tartó időben, a második Ádventben az önmegtartóztatás keresztyén szabálya szerint kell élnie! Ez bizony nem valami szimpatikus üzenet a mai ember számára. Pedig Jézus Krisztus még egy másik fogalmat is használ az Ő követése összefüggésében, ami szinte-szinte már az önmegtartóztatás fokozata, fokozása. Ő egyenesen azt mondja: „…Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát…” (Máté 16:24)
Bocsánat, íme, itt van a magyarázata a Krisztus gyülekezetei látható megerőtlenedésének. Mi a világ filozófiája? Éldd ki magad…Szakítsd le minden órának a virágát… Ezzel szemben Jézus azt mondja: Légy önmegtartóztató, egyenesen tagadd meg magad! Ehhez kell az önuralom! Miben? Mindenben! Úgy, ahogy a sportolók; szinte mindenre képesek a teljesítményért, az eredményért. Mindenre! Ha kell, mindenről való lemondással, mindentől való tartózkodással, kondíció megtartással, ha kell böjttel, önmérséklettel, önmegtartóztatással.
De vigyázat! „Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd” (II.Timóteus 2:5) – figyelmeztet ugyancsak Pál apostol. A szabályszerű küzdelem része az önmegtartóztatás. Hogy nem mindig az van, amit én szeretnék, amit én kivánnék.
Mi a romolhatatlan koszorú, az üdvösség, a mennyei dicsőség felé futunk. Ó, de jó is lenne, ha Pálhoz hasonlóan elmondhatnánk mi is: „…Ezzel dicsekszem majd Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába.” (Filippi 2:16)
Vagyis: mindvégig szabályszerű volt a küzdelem s szabályszerű volt az önmegtartóztatás.
A nyár lecsengésével, tanévnyitás idején s egyúttal a zsenge új kenyérért hálát adva, a Lélek gyümölcseire tekintve, az elmúlt nyár áldásait számba véve – indulunk tovább az élet iskolájában. És az élet iskolájának egyik fontos tantárgya, hogy megtanuljuk az önmegtartóztatást.
Látjátok, Gyerekek! Veletek s az iskolával kezdtük ezt a mai igehirdetést. Aztán eljutottunk a felnöttekig s az élet iskolájáig. Az élet nagy iskolájában ebben az Isten-gyermeki mivoltunkban visszük mi is most majd a kegyelem királyi asztalának szent vendégségébe, az úri szent vacsorába minden bűnünket. Közöttük az önmegtartóztatás frontján is elkövetett vétkeinket. Önmegtartóztatást, határozottan több önmérsékletet kellene tanusítanunk az életünk számos frontján: az élvezeteink-, a kényelmünk-, az önzésünk-, a javaink- és önös érdekeink előtérbe helyezése tekintetében. A mások megítélése-, néhol bűnös lesajnálása terén. A kötelező udvariasság bűnös elmulasztása vonatkozásában. A személyes jogaink ha kell, ha nem túlhangsúlyozásának furcsán groteszk elfordulásai alkalmával. Az eltorzult modern liberalizmus begyűrűzéseként tapasztalható kettős mérce gyakori megtapasztalásai során és így tovább. Sorolhatnánk a végtelenségig az önmegtartóztatással összefüggő vétkeinket. Ezeket mi most meggyónjuk Isten előtt. Folytassuk másként!
Mert aki gyermekként úgy indul a tudomány vásárába és aki felnőttként úgy indul az élet nagy iskolájába, hogy vágyva vággya, vágyakozza életében megmutatkozni a Lélek pozitív gyümölcseit, közöttük az önmegtartóztatás erényét, az, ha kéri, meg fogja kapni azokat. Ezért hát az új tanesztendő küszöbét átlépve hívjuk segítségül Isten áldott Szentlelkét tanároknak, diákoknak, szülőknek és mindenkinek, aki itt van.
Hogy ezek a jótékony fogalmak – az önmegtartóztatás és a többiek – mennyire fontosak lennének, erre nézve hadd álljon itt befejezésül még egyetlen dolog. Másfél évtizednél is hosszabb ideje, hogy Nagy Karcsi presbiter testvérünk készíti a Gyermekek számára az istentiszteleti igazolásokat. Amikor tegnap kézhez vettem a mára elkészített papírokat, ezt az Igét olvastam rajta: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” (Filippi 4:8) Lám-lám, nem beszéltünk össze. Tehát más is látja: e pozitív erényekre van szükségünk!
Azért hát: Veni, veni creator Spiritus Sancti! – Jövel, jövel, ó teremtő, újjáteremtő Szentlélek és teremts meg bennünk jó gyümölcseidet! Ámen!
Urunk, Istenünk! Áldunk és magasztalunk, hogy „a Lélek gyümölcse pedig…- az - önmegtartóztatás…” és vele együtt mindazok a krisztusi erények, amikről az apostoli Ige szól. Magasztalunk azért, hogy tudhatjuk: nem ördöngősségek ezek, csak el kell kérni őket Tőled. Add hát, Urunk, hogy naponként kérjük őket. Szent asztalodhoz készülődve kérjük: engedd, hogy megvizsgáljuk magunkat, mi az, ami megvan és mi az, ami hibádzik vagy éppenséggel teljesen hiányzik belőlünk a bibliai mértékből. Áldd meg bűnbánattartásunkat! Áldd meg az önmegtartóztatásra való igyekvésünket! Könyörgünk, áldd meg az elkezdődött tanévet az iskolánkban, minden iskolában és tanintézetben, kegyelmed legyen a diákokkal és tanáraikkal, nevelőikkel minden fáradozásaikban. Kérünk, szenteld meg a most következő úrvacsorai közösségünket mindannyiunk számára! Ámen!
Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos szentgáli lelkipásztor
Tanévnyitás (2014.09.07.)
Kedves Gyermekek! Kedves Szülők! Kedves Testvéreim!
Az elmúlt hét hétfőjén az ország összes iskolájában, így a Szentgáli Lőrincze Lajos Általános Iskolában és a szentgáli református Gyülekezethez tartozó herendi szórványgyülekezet területén lévő Herendi Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskolában megnyitották a 2014/2015-ös iskolai tanévet. Ezekben az iskolákban – csakúgy mint hazánk összes alapfokú oktatási intézményében - immár szervezett hit- és erkölcstan oktatás, illetve fakultatív hittan oktatás folyik.
A megelőző 2013/2014-es tanévben került bevezetésre a kötelezően választható hit- és erkölcstan oktatás. A „próbaév” során elindult, kötelezően választható hit- és erkölcstan oktatás rendszere a most kezdődött tanévre már országos szinten elfogadottá és zökkenőmentesen gyakorolt oktatási formává vált. Ez az oktatási forma a korábban gyakorolt fakultatív hittan oktatás megújítása, új tartalommal való megtöltése. De mit is jelent ez a nem mindenki számára érthető kitétel, hogy kötelezően választható hit- és erkölcstan? Azt jelenti, hogy a Kedves Szülőknek nyilatkoznia kellett az I,II,V. és VI. osztályos Gyermekük iskolába való beiratása alkalmával arra nézve: a Parlament által meghatározott új oktatási rendszerben (világi) erkölcstan- vagy hit- és erkölcstan oktatásban kívánja részesíteni Gyermekét. A kettőből tehát valamelyiket választani kötelező volt a Szülőknek.
A fokozatosan, az úgynevezett „felmenő rendszer” szerinti szervezés során a most megkezdett tanévben immár összesen négy évfolyam, az elsős, a másodikos, az ötödikes és a hatodikos Gyermekek részesülnek tehát ebben az oktatási formában. (Herenden VI. osztályos csoport még nem indult.)
A hit- és erkölcstan oktatás rendszere akkorra épül fel teljesen, amikor már majd mind a nyolc évfolyamban lesz kötelezően választható hit- és erkölcstan tantárgy.
Illesse köszönet azokat a Kedves Szülőket, akik Gyermekük számára a református hit- és erkölcstan tantárgyat választották.
Illesse köszönet továbbá azokat a Kedves Szülőket is, akik haramadikos, negyedikes, hetedikes és nyolcadikos gyermekeik számára a korábban hagyományos hitoktatási formát választották. Ez utóbbi tanuló csoportokban is elkezdődött a munka. Ugyancsak megkezdődött a fakultatív hitoktatás az óvodai csoportban is.
Az Óvodában Tamás Attiláné óvónő, tiszteletbeli presbiter testvérünk végzi ezt a szolgálatot. A Szentgáli Lőrincze Lajos Általános Iskolában és a Herendi Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskolában pedig Steinbach József püspök úr újabb tanévre meghosszabbította dr. Tamás Gábor egyházmegyei lelkész hitoktatói megbízását. Isten áldását kérjük Mindkettejük szolgálatára.
Kérem a Kedves Szülőket, legyenek szívesek komolyan venni a Gyermekük megkeresztelésekor Isten színe előtt tett fogadalmukat s hassanak oda, hogy a Gyermekek felkészülten és aktívan vegyenek részt a hit- és erkölcstan órákon, illetve a hittan órákon és készüljenek a majdani nagykorú keresztyén életre. Miután pedig heti 45 perc erre egyáltalán nem elegendő, ezért kérjük a Kedves Szülők segítségét ahhoz is, hogy a Gyermekek átalagosan legalább minden második vasárnap vegyenek részt az istentiszteleten.
Végül Mindenkinek jó tanulmányi előmenetelt, sok örömet és sikereket, valamint – a legfontosabbat! - Isten áldását kívánom a 2014/2015-ös tanévre! Úgy legyen!
Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos szentgáli lelkipásztor
