Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2014.09.08-án.
Olvasandó: Lukács 2:19 Igehirdető: Nagy Lajos
A katolikus naptár szerint ma Kisboldogasszony ünnepe van. Ez a „világi” naptárban Mária és Adrienn nevével jelzett nap az augusztus 15-i Nagyboldogasszony ünnepéhez hasonlóan Jézus Édesanyját, Máriát állítja a középpontba. A katolikus hagyomány úgy tudja, hogy Mária szeptember 8-án a jeruzsálemi Bethesda tó mellett született s azt is tudatosítja, hogy ugyanezen a napon szentelték fel egykor a jeruzsálemi templomot, amely állítólag Mária születésének helyén áll ma is.
Az ünnep keletkezése a XII. századra tehető, míg Magyarországon a XVIII. században kezdik megünnepelni. Innentől fogva számos népszokás kapcsolódik hozzá. 1955-ben az ismert politikai okok következtében eltörölték az ünnepet. Jelenleg hazánkban mintegy 180 Kisboldogasszony tiszteletére szentelt templom van, melyek majd’ kivétel nélkül ezen a napon tartják a búcsújukat. Hazánk legismertebb katolikus zarándokhelye a máriaremetei Kisboldogasszony templom, melyhez számos csoda-élmény és jelenés kapcsolódott az idők folyamán. A kisboldogasszonyi éneklő körmenetek élén haladó ministráns fiúkat a Mária szobrot magasba emelő lányok követik.
Néhol még ma is megtalálhatók az ünnephez kapcsolódó különböző néphagyományok nyomai. A nevezetes nap hajnalán a hívők a szabadban várták a hajnalt és csatlakoztak – úgymond – az angyalokhoz, akik a mennyben és a földön is örvendeztek Mária megszületésének.
„Boldog vagy szentséges Szűz Mária és minden dícséretre méltó – recitálták – mert belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk.” Ilyenkor aki érdemes volt rá, az megláthatta a felkelő Napban Mária alakjának kontúrjait.
Az agrár kultúra jellegzetessége volt, hogy ha a katolikus naptár szerinti Egyed napján, azaz szeptember 1-én nem volt lehetséges elvetni az őszi búzát, akkor ezt Kisboldogasszony napján kellett megtenni. A gabona magvak a szentelt vízzel történt meghintés után, a hívek imádságától kísérten került a talajba. Az ima lényege – például a Balaton és a Göcsely régióiban - az volt, hogy Isten szentelje meg harmattal a vetést és így biztosítsa a terméshozamot. A vetés munkafolyamata közben a megüresedett gabona zsákokat levegőbe repítve kérték a Teremtőt: növessze nagyra majd a kalászokat. A megszentelt gabonamagvak garantálták, hogy a vetés nem üszkösödik meg és bőven megsokszorozódik. Ha viszont csapadék hullott ezen a napon, az nem jót jelentett a friss vetésre nézve.
Kisboldogasszony napja a hagyomány szerint a dióverés kezdetét is jelöli.
Majdnem teljesen pontos népi megfigyelés továbbá, hogy a fecskék ezen a napon kezdenek elköltözni Európából, hogy hosszadalmas repülés után, a Közel-keletet is útbaejtve jussanak el Délre.
Ennyi folklór adalék után lássuk most már a nem katolikus viszonyúlást is e mai jeles dátumhoz.
A Protestáns Világegyház teológiája s a protestáns egyházak dogmatikai-hittani alapvetése – némi distanciával – a Sola Scriptura – azaz: egyedül s mindenek felett a Szentírás! - sarkalatos reformátori hittantétele talaján állva, Jézus földi Édesanyja személyének és szerepe fontosságának megítélése tekintetében egy másik irányból közelíti meg e témát.
A protestáns teológia ugyanis arra helyezi a hangsúlyt, hogy „Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.” Milyen beszédeket? Némely fordítás a beszédek kifejezés helyett itt egyenesen igékről szól. Nos, Mária elébb azokat a beszédeket jegyzi meg és forgatja szívében, amiket Gábriel arkangyal mond Neki: „…Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van…Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának neveztetik majd…” (Lukács 1:28,30-32) Amikor pedig mindez valósággá lesz, akkor Mária azokat a beszédeket jegyzi meg és forgatja szívében, amiket az első Karácsony éjszakáján elébb az angyalok, majd a betlehemi pásztorok mondanak a megváltás tényéről, illetve a Megváltó megszületéséről. Megjegyzi – tehát – és szívében forgatja. Azt jelenti ez, hogy Mária, a Jézus Anyja érti, éspedig jól érti Istennek küldöttei által Hozzá intézett szavát, szavait.
A protestáns teológia tehát erre fókuszálva értékeli s kezeli az általa gondolt helyén Mária Isten-szülői mivoltát.
A teológiai értelmezésbeli különbözőséget azzal a Szentlélek által vezetett modern, korszerű ökumenikus – vagy ha úgy tetszik interkonfesszionális – lelkülettel lehet elegánsan és toleránsan áthidalni, ami mindenben a jó ügyet, a lelkek közötti közeledés szent célját kívánja szem előtt tartani. A különböző hitvalláson lévő keresztyének vagy épp nem keresztyének közötti dialógus ugyanis ma már létkérdés.
Ha pedig ma ilyen túlsúlyosan katolikus aspektusból szóltunk a katolikus ünnep kapcsán, álljon itt befejezésül stílszerűen XXIII. János pápa egykor a jövőnek, vagyis a mának, a jelennek szóló legendás üzenete: „Keressük azt, ami összeköt és ne azt, ami elválaszt bennünket egymástól!”
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
