Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2014.09.29-én.
Olvasandó: I.Mózes 8:6-14 – I.Timóteus 6:20a Igehirdető: Nagy Lajos
Immár negyedik alkalommal emlékezünk meg ebben a közösségben az évenként, a szeptember végi és október elejei napokban megtartásra kerülő Teremtés Hete rendezvény sorozatáról. Ez a tulajdonképpen már hovatovább világméretű kezdeményezés azt a szándékot szeretné mindinkább elhinteni a világban, hogy minél szélesebb körben nyilvánvalóvá váljék az emberiség számára: rendkívül nagy a felelősségünk az Isten által teremtett világ, benne kiemelten is a lakott föld lehetőség szerint minél lelkiismeretesebb megóvása érdekében.
Indokolja ezt a kétséget kizárón súlyosan fenyegető ökológiai válság, a föld túlnépesedésének irreverzibilis folyamata, a hulladék hasznosítás és egyáltalán az újra hasznosítás sürgető feladata fontosságának prioritása és még e témakörökhöz kapcsolódó számos más égető kérdés és megvalósítandó feladat.
Az idei tematika számos elágaztatás mellett ebben az összefoglaló címben került megfogalmazásra: Energia és éghajlatváltozás. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által kiadott tanulmányi anyagot a teremtésvédelmi munkacsoport készítette. A szeptember 28-án kezdődő s október 5-én záruló esemény sorozat tematikájáról készült füzet kitűnő előadások s a témához kapcsolódó, ragyogó bibliai alapvetések előzetes foglalata.
Mai ószövetségi alapigénk az emberiség történetének egy drámai eseményéhez, az özönvízhez kapcsolódik, annak záró momentumát megfestve. A Nóé által Isten parancsára épített bárka betöltötte küldetését: építője és házanépe megmenekült a világkatasztrófától. Nóé különleges módon kíván meggyőződni a „külvilág” özönvíz utáni állapotáról. Az általa elébb kibocsátott holló szerepe nem különösebben jelentős. A szintén kiengedett galamb küldetése azonban annál fontosabb. Ahogyan ösztön szerűen részt vesz Nóé vágyakozásában a föld regenerálódására irányulóan, az egészen egyszerűen tüneményes. A félig már felszáradt földről csőrében hozott olajágnak különleges üzenete van: Isten engedékenységének, Isten megbékélésének szimbóluma az. A galamb így lett később a háborúknak s a tengernyi szenvedések özönének ellentéteként a béke, majd világbéke áhított jelképévé. Ebben az értelemben mondja a bájos gyermekdal a galamb szerepének összefüggésében: „…Béke szent ügyében járok, / Nékem nincsenek határok. / Gyorsan szállok, mint a szél…”
Mi most már ennek az ókori történetnek a Teremtés Hete mondanivalóját megtámogató üzenete? Az, hogy az özönvíz után újjáéledő természeti világ egyértelműen élhető világ s ez a tény idvezítő perspektívát nyújt a valósággal halottaiból feltámadt emberiség újjáéledésére nézve. Az özönvíz után visszamaradt, lassan szikkadó árterület hordaléka nincsen teli pet-palackokkal és más szeméttel. Hanem a lassan felszáradó, újjáéledő föld olajágat kínál fel nemcsak a békét hirdető galamb, hanem az ember számára is. Ez tehát pozitív üzenet.
Az újszövetségi apostoli Igét pedig a Teremtés Hete tanulmányi anyagának egyik szerzőjétől, a katolikus Nobilis Máriótól kértem kölcsön, aki a címbeni alapgondolatra fókuszál: „…Őrizd meg a rád bízott kincset…” Az Igéhez fűzött elmélkedés egyebek között azt mondja: „…Az energiamegmaradás törvényének leírása fontos lépés volt a természettudományok fejlődésében. A zárt rendszerekben szüntelen átalakulások zajlanak, de az energia összege állandó. Így a Föld is, bár folyamatosan kapja a Naptól az energiát, ezzel együtt mégis véges, zárt rendszernek tekinthető, amelynek nagyon határozott korlátai vannak. Bolygónkon nincsenek végtelen készletek, melyekből az emberi tevékenység számára felhasználható energia lenne nyerhető; s ami korlátlannak tűnik, annak felhasználása során sem hagyhatók figyelmen kívül a fellépő további – fizikai, biológiai, de ezen túlmenve társadalmi, sőt lelki – következmények…”
Mi következik mindebből? Az, hogy a földön folyton folyvást fogyó-fogyatkozó tiszta levegőt, a vegyszermentes, steril ívóvízkészletet, az ásványokat, az energiahordozók alapját képező matériákat, magyarán a földkerekségen mindent, de mindent védenie, óvnia, minden körülményben őríznie kell, illetve kellene az emberiségnek. Merthogy ezek kincsek. : „…Őrizd meg a rád bízott kincset…”
A Teremtés Hetének megálmodása és megünneplése arra hívatott, hogy felébressze az emberiség és az egyes ember lelkiismeretét. Abban a tekintetben, hogy akár hitből, akár kizárólag csak tudományos megfontolásból fokozott felelősséget érezzen és tanusítson is a teremtett világ megóvása, megőrzése összefüggésében.
A teremtés hajnaláról, az első emberpár Édenbe helyezése alkalmáról azt írja a Biblia: „…Fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrízze.” (I.Mózes 2:15) A feladat azóta sem változott. Igaz, volt közben egy intermezzo, az özönvíz, ami átmenetileg mindent megsemmisített a föld színén. De aztán újra indult s mindmáig tart a Teremtő Isten emberközpontú és teremtettség-központú projektje. Ez azt üzeni a XXI. század emberiségének: „…Őrizd meg a rád bízott kincset…”
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
