Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?” Ők így feleltek: „Ki tudjuk.” Erre ő ezt mondta nekik: „Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azok fogják megkapni, akiknek az én Atyám elkészítette.” Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre. De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.05.12-én.

Olvasandó: Máté 20:22-28    Igehirdető: Nagy Lajos

Egy héttel ezelőtti meditációnkban az előző napi Anyák Napja mondanivalójára fókuszálva kerestük az alkalmi üzenetet, a ma hallott evangéliumi szakaszt megelőző versek alapján, amelyben azt hallhattuk: „…A Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte – tudniillik Jézus előtt - és kérni akart tőle valamit. Jézus megkérdezte tőle: >Mit akarsz?< Ő így felelt: >Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.<” (Máté 20:20,21) Elhangzott, hogy mennyire figyelemreméltó ennek az édesanyának a fiai perspektívikus jövőjét biztosítandó tiszteletreméltó igyekezete. Viszont – terjedelmi okokból – csak érintőlegesen került kifejtésre az, hogy miért is aggályos ennek az édesanyának a bájos kérése. 

Az Úr keze, mint Krisztust hitelesítő pecsét *

Igehirdető: Faust Gyula

Köszöntés:   Messzünnen [is] megjelent nekem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat. Újra felépítelek téged, és felépülsz, oh Izrael leánya. Jer 31: 3 – 4.

Alapige: Zsolt 139: 1 – 6.

Bibliaolvasás: Jelenések 1: 9 – 18.

Mi tölti be embervoltodat, amikor ezt hallod:

„Hagyd, hogy szavaim elérjenek  (…). Hagyd, hogy szavaim simogassanak (…). Hagyd, hogy szavaim fáklyavivőként eljussanak hozzád,  és ha kész vagy befogadni őket,  érezni fogod, ahogy átölelnek belül.”[i]

Az élet angyala, avagy a hit által rejtegetett élet

Igehirdető: Faust Gyula

Köszöntés:   Annak okáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben. Kol 3: 1 – 4.

Alapige: Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Zsidók 11: 23.

Akkor odament hozzá (Jézushoz) a Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” Ő így felelt: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.”

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.05.05-én.

Olvasandó: Máté 20:20,21   Igehirdető: Nagy Lajos

Tegnap Anyák Napja volt. Ilyenkor akiben csak érző lélek lakik, az gondolatban és lélekben legalábbis mélyen megalázza magát és hálát ad Istennek az édesanyjáért. Azért az anyáért, aki egykor rég – vagy ha fiatal az ember, akkor nem is olyan rég – először is vállalta, felvállalta áldott állapotát, ami ma egyszerűen, de annál inkább tőrdöfésszerűen terhességnek mondatik. Aztán vállalta, felvállalta a gyermeknevelés töredelmét, nélkülözött azért, hogy a gyermekének mindene meglegyen. Majd miután szinte önmagát elégette egy áldozatos életen át, lassan-lassan megcsendesedve, a szeretet, a soha el nem múló, igazi szeretet mintájává lett. Áldott dolog és kimondhatatlan boldogság, ha valakinek még itt van, ebben a zajos-bánatos földi világban az édesanyja.

Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.04.22-én.

Olvasandó: Apostolok Cselekedetei  4:33    Igehirdető: Nagy Lajos

Egy héttel vagyunk Húsvét ünnepe után. Mai meditációnk gondolatmenetének irányát azonban még meghatározza a feltámadás grandiózus kérdés-csomagjának gazdag tartalmú vetülete.

      Múlt kedden Pál apostol ajkáról azt hallottuk, hogy Ő bizony – mint mondja - hőn óhajtja: „…hogy megismerjem őt – mármint Jézus Krisztust - és feltámadása erejét… hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.” (Filippi 3:10,11) Nagyon fontos tudnunk, hogy Pál még nincs ott a kereszt alatt, nem közvetlenül részesül a feltámadás esemény élményében sem. Ő akkor még más utakat jár. Üldözi a Krisztus-követőket. Ellenben a farizeusi életének egy bizonyos pontján, amikor – a Biblia tudósítása szerint - épp bosszútól lihegve Damaszkuszba tart s fanatikus gyűlölettel akarja begyűjteni és letartóztatni a keresztyéneket, csoda történik. Látomásban megjelenik Neki a Feltámadott, Ő földre esik, amikor az audícióval is párosuló jelenés során azt hallja: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő visszakérdez: „Ki vagy, Uram?” Mire hangzik a válasz: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” (Apostolok Cselekedetei 9:4,5) És ekkor megtörténik az a bizonyos pálfordulás. Ugyanez a Pál apostol beszél tehát későbben a feltámadás tényének erejéről. 

…Azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.04.22-én.

Olvasandó: Filippi 3:7-11    Igehirdető: Nagy Lajos

A Nagyhetet felváltó két napos Feltámadás ünnep tanbeli alapját a minden keresztyének hitvallása, a Hiszekegy így fogalmazza meg: Jézust ”…megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül…”   

Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe. A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, és a galambárusoknak ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem.” A zsidók pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle: „Milyen jelt mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?” Jézus így felelt nekik: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” Ezt mondták rá a zsidók: „Negyvenhat esztendeig épült e templom, és te három nap alatt felépíted?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor aztán feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.04.14-én.

Olvasandó: János 2:13-22    Igehirdető: Nagy Lajos

Tegnap Virágvasárnap volt. A Világkeresztyénség –  mint még mindig meghatározó, jelentős része a Földön lakó emberiségnek - hitvallásra és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül Jézus Krisztus Jeruzsálembe történt dicsőséges bevonulását ünnepelte. Azonban - elhangzott már itt e helyről - hogy a virágvasárnapi és a Virágvasárnap környéki események egyidejűleg több szálon is futnak.