Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az Úr segített el bennünket egészen idáig!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.08.25-én.

Olvasandó: I.Sámuel 7:12   Igehirdető: Nagy Lajos

 E ma megkezdett hét végén – ha Isten kegyelméből megérjük - le fog telni az esztendő kétharmada. Vajon milyen emóciókat ébreszt bennünk a tény, hogy sorban tépődnek le a képzeletbeli naptárunk lapjai? Miközben a bibliai Jóbbal mondhatjuk: „Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél…” (Jób 7:6) Igen, a huszonegyedik század az egyre gyorsuló idő százada. Minden sarkán a világnak, minden szinten, minden tekintetben egy eszeveszett rohanás, Radnótitól kölcsönvett szókapcsolattal egy erőltetett menet tapasztalható nap, mint nap. Nincs kivétel még véletlenül sem, mert sodródunk, sodortatunk a világ eszelősen felgyorsult folyásával.

…Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön!...Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk… Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig…Mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.08.18-án.

Olvasandó: Zsoltárok 100:1,3 – Róma 8:19-22,11:29   Igehirdető: Nagy Lajos

Ma még egy kis bónusz ráadással megtoldjuk a hetedik hete tartó nyári teremtés-történeti sorozatunkat. Ennek az ad  létjogosultságot, hogy láthattuk: a teremtés tényére s a Teremtő létére, létezésére vonatkozó állításaink – nemcsak a Biblia alapján, hanem a tudósok tartalmilag idézett vonatkozó kifejtései fényében is - a téma kimeríthetetlen tárházára bukkantunk. 

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. (...) Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.08.11-én.

Olvasandó: I.Mózes 1:1,2 – János 1:1-3   Igehirdető: Nagy Lajos

Ez már a hatodik darabja a teremtéssel kapcsolatos meditációs sorozatunknak. Sajátosan utoljára hagytuk a Biblia legelső mondatait. A teremtés történet eme prológusában, a Mózes első könyve, a Genezis vagy másként Teremtés könyve által taglalt teremtési fázisokat ezzel vezeti be a szentíró: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.” 

…A látó szemet az Úr teremtette… A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned levő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.08.04-én.

Olvasandó: Példabeszédek 20:12b - Máté 6:22,23  Igehirdető: Nagy Lajos

Hétkezdő meditációink sorában ötödik alkalommal hajolunk a teremtés történet fölé, abban a megközelítésben, hogy egyes kiragadott bibliai dokumentumok és momentumok, illetve tények alapján bizonyítékokat szerezzünk a Teremtő Isten létezésének tényére nézve. 

Dr. Pap Máté és Dr. Nagy Katalin házasságkötésének megáldása alkalmával

Dr. Pap Máté és Dr. Nagy Katalin házasságkötésének megáldása alkalmával, Balatonalmádiban, 2014. augusztus 2-án.

Igehirdető: Nagy Lajos szentgáli lelkipásztor (Isten kegyelméből örömapa)

Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.07.28-án.

Olvasandó: I.Mózes 1:26-31  Igehirdető: Nagy Lajos

 Negyedik alkalommal taglaljuk a teremtés történetét, a hit, a keresztyén hit dogmatikai megközelítésében. 

      Először a zsoltáros Dávid király szavai nyomán: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.” (Zsoltárok 19:2) Ennek kapcsán az égitestekről volt szó. 

      Másodjára elkezdtük a klasszikus bibliai teremtés történet elemzését és a téma feldolgozását: „…Ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket!” (I.Mózes 1:6) Kiemelten foglalkoztunk a vízzel. 

      Harmadszor pedig, részben még mindig a víz-kérdésnél maradva, a teremtés harmadik napjának üzenetét dolgoztuk fel: „…Ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt. (I.Mózes 1:11) Hangsúlyossá vált: mindez csak úgy történhetett meg, hogy előzőleg a Teremtő az őstengerek vizét összegyűjtötte és e generális rendezés során keletkeztek a szárazföldek, amelyek már alkalmasak voltak a növényzet eltartására.

Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld! És úgy történt. Azután elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. És látta Isten, hogy ez jó. Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt. Hajtott tehát a föld növényeket: különféle füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcstermő fákat, amelyeknek magvuk van. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: harmadik nap.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2014.07.21-én.

Olvasandó: I.Mózes 1:9-13  Igehirdető: Nagy Lajos

Ma egy hete a teremtéstörténetből kiragadott néhány bibliai vers alapján, majd több kontextus mentén haladva s végül további tartalmi idézetet átvéve Marilyn Adamson Isten létének tudományos bizonyítékait tartalmazó művéből, a vizet, mint ősprincípiumot vizsgáltuk meg többféle megközelítésben is. Így jutottunk el a végkonklúzióhoz. Eszerint a víz fogalmának, jelentőségének, valódi „kincs”-jellegének s metaforikus és valóságos értelemben életet adó s életet jelentő karakterének teremtésbeni szerepe akkor értékelődik fel a legteljesebben, amikor az élet vízében már magát a Teremtőt is meglátjuk. A Transcendenst, Aki adta a Földnek s az emberiségnek a vizet s így szól a Biblia utolsó könyvének legvégén: „…Aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (Jelenések 22:17)