Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2013.06.24-én.
Olvasandó: Zsoltárok 25:12-14 Igehirdető: Nagy Lajos
Negyedik alkalommal hajolunk a különlegesen gazdag tartalmú 25. zsoltár Igéi fölé. Elöljáróban röviden tekintsük át az eddig elhangzottakat vázlatosan, hogy hozzájuk tudjuk kapcsolni a mai üzenetet és a gondolati kontinuum megvalósuljon.
Első alkalommal a helyes módon történő útkeresés volt a fő téma, amúgy imádságos dávidi módon: „Útaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” (Zsoltárok 25:4) Rá egy hétre már keményebb eledelnek bizonyult a központi téma, a bűn kérdés: „Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám…” (Zsoltárok 25:7) Ráadásul ez a kényes téma, a bűn kérdés átnyúlt a harmadik hétfőre is, megfűszerezve a szerző, Dávid király regényes, ám teljes mértékben hitvalló élete epizódjainak felvillantásával. Annak fényében, amit Ő így fogalmazott meg a zsoltárban: „A te nevedért, ó Uram, bocsásd meg bűneimet, mert sok van!” (Zsoltárok 25:11) Ezek elhangzása után érkeztünk meg mai idézetünkhöz:
„Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik útat válassza. Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet. Közösségben van az Úr az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket.” Először tehát megint felvillan a gondolat, hogy az istenfélő embernek meg fogja mutatni az Úr a helyes útat.