2013. december 20., péntek

Tűz ellen tűzzel!

Alapige: Zakariás 11.
Igehirdető: Faust Gyula

(Elhangzott 2000 májusában Marosugrán a Marosi Református egyházmegye lelkészértekezletén. Írott változat!)
A beszéd első fele arról szól, hogy Izrael, az akkori egyház a Messiás eljövetelére tekintő reménységből hazatéréssel és ország-építő nagy készülődéssel válaszolt, de ez az erősfeszítés olyan lett, hogy a nagy munkában elfelejtették, hogy építőkként tulajdonképpen miért is fáradoznak. Vajon nem hasonlít-e a mi adventi készülődésünk erre az állapotra?

2013. december 16., hétfő

Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.12.16-án.
Olvasandó Zsoltárok 57:12  Igehirdető: Nagy Lajos

Ádvent harmadik hetére virradtunk. Miután pedig ebben az esztendőben ez az utolsó hétkezdő meditációnk – hiszen mához egy hétre már a Karácsony Szenteste közvetlen közelében leszünk – egyfelől lehetőleg összpontosítsuk majd figyelmünket a Karácsony megváltó üzenetére, másfelől pedig zárjuk le a ma befejeződő zsoltár sorozatunkat. 

2013. december 9., hétfő

Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.12.09-én.
Olvasandó Zsoltárok 57:9-11  Igehirdető: Nagy Lajos


 Ádvent második hetébe léptünk. Vajon mit üzen az Úr ezen a második ádventi héten? Egyértelmű szót üzen. Az Ő esetében soha nem kell attól tartani, hogy homályos rébuszokban szólna. Az „Ébredj lelkem…” önfelszólítás a bibliai korban is, de ma is ismerős szó fordulat. A lélek ébresztése, a lelkiismeret ébren tartása a legteljesebb mértékben kifejezője egyszersmind az Isten-ember kapcsolat rendezettségének is. 

2013. december 2., hétfő

Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele…Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.12.02-án.
Olvasandó Zsoltárok 57:7,8  Igehirdető: Nagy Lajos

Ádvent második reggelére virradtunk. Érdekes, hogy az Ádvent a szekularizált társdalom, a hitetlen világ számára is „csak” Ádvent. Természetesen egészen más lelki töltéssel, más hangsúllyal, más dinamikával ejti ki e szót az, akinek a számára az Ádvent primér jelentése a mértékadó. Azaz: számára az a bizonyos szent várakozás, ez a megszentelt váradalom a karácsonyi öröm átélésére irányulóan, bátran fogalmazhatunk úgy, hogy mindennél fontosabb. Mindennél, ami esetleg beárnyékolhatná a Karácsony ragyogását. A nemhívő lélek pedig egészen másként éli meg az Ádventet. Számára nem a spiritualitáson van a hangsúly, hanem éppenhogy nagyon is a materialisztikus dolgokon. Erre még rájátszik a média és a kereskedelem, az erőszakos reklámhadjáratával, a nyomuló, ha kell, ha nem karácsonyi vásárainak időnként s helyenként gagyi és primitív áruival. Hogy a forgalomról és a lélekromboló tülekedésről már ne is beszéljünk.

2013. december 1., vasárnap

Isten adventje a Mária és ősanyja Rebeka engedelmességének példájában.

Köszöntés: De mindazoknak, akik befogadták őt, és hisznek őbenne, megadta azt, hogy Isten gyermekeivé legyenek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. Ján 1: 12 – 13.
Alapige:„Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból, és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek: az legyen az a leány, akit az Úr az én uram fiának rendelt.” (1Mózes 24, 43—44)
Bibliaolvasás: Lukács 1: 26-38.

Énekek: 81;312;305;457;458;460;461;462.
Igehirdető: Faust Gyula
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami azt jelenti: „az Úr eljövetele”. Az Úr első adventjével új világkorszak és időszámítás kezdődött. Ezt hivatott valahol visszatükrözni az, hogy a naptári időszámítás szerint adventtel az új egyházi év kezdődik el.
Az Úr „eljövetelét” mi várakozásként tapasztaljuk, éljük. Nagy kiváltság várakozónak lenni! Ezt az állapotot csak nekünk adta Isten ajándékba. Az angyalok, mindig látják Isten arcát,[1] ezért ők nem várakoznak. A teljes igazság azonban az, hogy nem csak mi emberek várakozunk, hanem mindenekelőtt Isten. Ő a legnagyobb várakozó. Hosszan tűr és vár. Ő az, aki várni tanít bennünket! Isten arra vár, hogy mi ismét hozzá térjünk és közben szüntelenül keresi, hogy ki lenne az, akiben megdicsőítheti Önmagát. A próféta erről így szól: