Köszöntés: De
mindazoknak, akik befogadták őt, és hisznek őbenne, megadta azt, hogy Isten
gyermekeivé legyenek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a
férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. Ján 1: 12 – 13.
Alapige:„Legyen úgy, hogy ha azt mondom
valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a
korsóból, és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek: az
legyen az a leány, akit az Úr az én uram fiának rendelt.” (1Mózes 24, 43—44)
Bibliaolvasás: Lukács 1: 26-38.
Énekek: 81;312;305;457;458;460;461;462.
Igehirdető: Faust Gyula
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami azt jelenti: „az Úr
eljövetele”. Az Úr első adventjével új világkorszak és időszámítás kezdődött.
Ezt hivatott valahol visszatükrözni az, hogy a naptári időszámítás szerint
adventtel az új egyházi év kezdődik el.
Az Úr „eljövetelét” mi
várakozásként tapasztaljuk, éljük. Nagy kiváltság várakozónak lenni! Ezt az
állapotot csak nekünk adta Isten ajándékba. Az angyalok, mindig látják Isten
arcát, ezért ők nem várakoznak. A
teljes igazság azonban az, hogy nem csak mi emberek várakozunk, hanem
mindenekelőtt Isten. Ő a legnagyobb várakozó. Hosszan tűr és vár. Ő az, aki
várni tanít bennünket! Isten arra vár, hogy mi ismét hozzá térjünk és közben
szüntelenül keresi, hogy ki lenne az, akiben megdicsőítheti Önmagát. A próféta
erről így szól: